A District zenéje film alatt tényleg működött, így egy hetes nálam. Az album tényeg soványka lett, ahogy Feared is írta, tényleg nem ennyi lehet a teljes.
A sorozat záró albuma szinte a legkiválóbb mind a négy közül.
Köszönhető ez talán a 2 lemezes kiadásnak, melyben alig vannak üresjáratok.
McCreary nagyon kitett magáért, természetesen az éves toplistára azonnal felkerül!
10/10
Törzstag
OST_Zoli
13893. Elküldve: 2009-09-29 18:04:32,
Filmzenék
[12632.]
District 9 filmzene
Clinton Shorter
Tegnap megnéztem a filmet és a felirat alatt lévő track meggyőzött, hogy mindenképp hallgassam meg ezt az albumot.
Szerintem nagyszerű filmzene. Elemezgetésbe nem kezdenék, de nagyon tetszik pl.: District 9, Exosuit, Prawnkus. De a többi is rendben van.
u.i.: A film is tetszett. Nálam 10/8-ast simán megért. Érdekes, látványos, pergő és jól rendezett kis mozi.
Az igazat megvallva én már a Polar expressznél és a Beowulfnál sem értettem Zemeckist, mert ez a technika szemmel láthatólag elég gagyesz és nem értem mi szükség rá. Egyre inkább érezni kollektíven, hogy valami gáz van Hollywoodal.
elnézést attól aki ezt várta, meg 3D-ben biztos más lesz, de mint egy ócska barbie animációs film, ezt nem tudom megérteni, amellett,hogy eddig azt hittem élőszereplős film lesz, annyira Jim Carrey-ztek. Alan Silvestri viszont biztos remek zenét komponál hozzá. Egyre jobban nem értem mi lelte a filmeseket, főként egy olyan filmest mint Zemeckis.
Tegnap este volt az Egy ágyban az ellenséggel, amit még nem volt szerencsém látni. 10/10 a film is és a zene is - főtébája nálam dobogós helyen áll a Goldsmith-szerzemények között.
Erre a filmzenére már akkor felfigyeltem, mikor még csak a hírét hallottam. Ugyanis, minden évben már jól előre várom, hogy a Filmzene.net-en melyik score-okat tartja a szerkesztőség a leginkább figyelemre méltónak az adott év terméséből. Tavalyi évből nagy meglepetésemre Kulics László egy számomra teljesen ismeretlen albumot rangsorolt az éves lista élére. Ekkor eldöntöttem, hogy ezt hallanom kell valamikor. Azóta megszületett egy nagyszerű kritika is erről a zenéről ugyanezen az oldalon szintén László tollából, ami tovább fokozta a kíváncsiságom.
A zenét végül most sikerült meghallgatnom, de nagyon megérte kivárni ezt a hosszú időt.
A kritika minden leírt mondatával egyetértek, ez a score egyértelműen méltó párja a The Passion Of The Christ-nak, ami John Debney eddigi talán legnagyobb visszhangot kiváltó darabja volt. Ez a zene azonban ezt az albumot is felülmúlja szerintem.
Ennyi szépséget ritkán hallani, mint amit itt Debney létrehozott. A nyitó tétel (Main Title) is csodaszépre sikerült eklektikus vokállal kiegészítve. Soraya témája (Soraya's Theme) is nagyon szép, pedig mindössze háromnegyed perces szerzeményről beszélhetünk. Ugyanígy elmondható a teljes album minden tételéről, hogy nagyon jól hallgatható, könnyen befogadható, mégis mély és humános darabról van szó. A hivatkozott kritikában is említett témák mellett a személyes kedvenc az albumról az utolsó előtti track (The Gentleness Of Passing), aminél szebbet nem sokat hallottam az elmúlt hónapok friss terméséből. Ugyanígy az elismerés legmagasabb fokán beszélhetünk a címadó The Stoning of Soraya M trackről is. De a kedvenc akkor is a The Gentleness Of Passing.
Ez az album szerintem is teljesen megérdemelte a tíz darab violinkulcsot.
10/10
ez a jim carrey klip régi kedvencem, hatalmas a csóka, legalább 20-szor láttam ezt már ahogy felteszi a napszemüveget és kivonul...asztal alá kerültem a röhögéstől. főleg mikor karuzót láttam utána egy az egyben ugyanígy
Elküldve: 2009-09-30 09:33:11, 
ahogy felteszi a napszemüveget és kivonul...asztal alá kerültem a röhögéstől. főleg mikor karuzót láttam utána egy az egyben ugyanígy 
