én csak azon csodálkozom, hogy ha eleve nem is titkolja, mi hallható az albumon, akkor ennek ellenére egyáltalán miért vágtál bele? :) még csak nem is hívja zenének, kifejezetten hangsúlyossá teszi, hogy atmoszférateremtés volt a célja, ez egy összetett hang egy széteffektezett gitárral, semmi több.
"This is truly minimal electronic ambience -- no beats, no rhythms, no melodies." - pontosan ezt kapod, és reklamálsz? nem értelek :D kicsit erős ugyan, de pont most olvastam valami fórumon egy aranyos hozzászólást: az ember, ha szart lát, továbbhalad. te megálltál, megetted, és még sírsz is, hogy nem ízlett. ha ki van írva, hogy paprikáskrumpli paprika és krumpli nélkül, akkor nem szokás kérni a panaszkönyvet :)
azt természetesen szinte nem is merem mondani, hogy palimadárként én abszolúte kíváncsi lennék rá, mert számtalanszor semmi egyéb célom nincs a CDkkel, mint hogy a budafoki út zaját tompítsam, mondjuk hogy könnyebben tudjak elaludni. a füldugó kényelmetlen viselet, komplex zenék hallgatása ilyenkor nem ajánlott, mert figyelek rá, ergo maradnak a minimalista kiadványok. steve roach az electroambient egyik legkiemelkedőbb alakja, kábé negyven albuma van, én hármat korábbról is ismertem, még harold budd és david parsons kapcsán találtam rá. azt gondolom, hogy annyira mégsem tehetségtelen, és egy koncepcióalbum alapján (ami, hangsúlyozom, egyetlen pillanatig sem állítja, hogy zene lenne) nem vállalkoznék sarkallatos elutasításra.
Ne viccelj már. A szélben is lehet valami művészi. Hány nagy szerző írt műveket pl. a Tavaszi szélhez. Ez nem lehet véletlen.
Vagy ahogy egy ősrégi, lerágott csontú szösszenet mondja:
Én sziszélek.
Te sziszélsz.
Ő sziszél.
(Én kérek elnézést, hogy ez eszembe jutott valaha volt gyermekkoromból:))
Erről az albumról be kell mindenféleképpen számolnom, mert ugyan nem filmzene, de olyan kompozícióval még nem találkoztam, aminél ennyire stimmelt volna a borító a lemezen hallhatóhoz. Ezen ugye nem látunk semmit, az albumon meg nincs semmi. Illetve hát van, a nagy büdös állandóság, egy kitartott, szélzúgásszerű ambienthang képében, amibe bárhol is hallgatunk bele, szó szerint ugyanaz az egy hang szól végig. 10 mp-ig kellemesen David Lynch-es, de asszem mondhatom, hogy ennyi idő alatt is hamar kiismerhető. :) A szerző persze nem teljesen tehetségtelen, ezt abból szűrtem le, hogy belerakott két frenetikus ötletet is: néhol lehalkul a zúgás, néhol viszont felerősödik! Steve Roach Darkest Before Dawn c. albumáról van szó egyébként, itt lehet belehallgatni.
http://www.emusic.com/album/Steve-Roach-darkest-before-dawn-MP3-Download/10905851.html
Ha már szóba került ma egy lengyel komponista, akkor ajánlanék egy másiktól is egy művet. Akik szeretik a zongorára épülő filmzenéket azok figyelmét felhívnám Kaczmarek legújabb albumára. A szerző a filmzenével foglalkozó komponisták közül, napjainkban talán a legnagyobb mestere ennek a hangszernek, és ezt ebben a zenéjében is bizonyítja. A Finding Neverland nyomdokain haladó munkája az év legdrámaibb, szívfájdítóan gyönyörű trackjeit tartalmazza, néhol virtuóz zongoraszólókkal. 10/8 [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2009-08-29 15:19:24]
Viszont a riposzt sem illik ahhoz, amit én leírtam. Az mondtam, hogy az eleje nagyon jó, az első három-négy track nálam is kilences, majd jön egy 25-30 perces rész, ami számomra nagyon egybefolyt. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, csak szerintem egy kicsit unalmas, és ha a végén nem jött volna egy szép lezárás, akkor tényleg nem ajánlanám senkinek, de így, hogy van ez a jó utolsó tétel, már igen. :)
[előzmény: (13687) Bíró Zsolt, 2009-08-29 01:57:26]
Én voltam a loftos gyerek, örülök, hogy tetszett, annak meg eleve, ha valakinek bejön, amit ajánlok. :)
Érdekes, hogy kiadták az albumot CD-n 1000 darabban (mármint összesen, nem egy adott példány volt ennyi részben:), pedig sem a filmet, sem a szerzőt nem ismeri senki. A batmanes lüktetés azért ebben is ott figyel, de hát más erre karriert alapoz, szóval teljesen megbocsátható, és jöhet a folytatás.
Emlékeztem, hogy valami könnyed fika volt róla, meg 3 vagy 4 pontszámnak, de újra kellett hallgatnom, hogy mehessen a riposzt. Na hát sztem ez minimum 8, de inkább 9, nagyon szép zene, egyházi részestől együtt, viszont látom, hogy 7-et adtál rá, ami azért nem áll messze a ténylegestől, szóval csak a szöveg nem stimmel a ponthoz. Rossz a közepe, és nem ajánlanád senkinek, ha nincs az egyórás album végén az a 4 perc, de azért 7 lett ám. :)
Igen, én is így hallottam a sztorit. Az a Horner-interjú meg azóta is megvan mp3-ban, nagy kincs. JH egy jelenség. Nem érdekel, ha nagy az arca, van rá oka és Hollywoodban csak így lehet érvényesülni. Yared honlapján pedig anno ott figyelt a zene egy része, sőt ő maga küldözgetett szét CD-ket a Trója score-jával. Sajna pont mikor írtam neki, akkor fenyegetette meg a +!+% Warner. Hálistennek azóta elérhető ez a zene is.
Ezek a lemezcégekkel-stúdiókkal kötött megállapodások, eljárások sok esetben borzasztóak.
Például tegnap olvastam Geoff Zanelli weboldalán, hogy az új zenéje (Gamer) volt az első, aminél a kiadó nem engedte meg, hogy beleírja a köszönetnyilvánítást a bookletbe. Ez azért elég fura. Takarékoskodunk a papírral vagy mi?
Ó, abban az interjúban aztán nemcsak nekik, hanem Terrence Malicknak is úgy megmondta a magáét, hogy a riporterbe is beleszorult a levegő.
Az volt, hogy Yared összerakta, ahogy csak tudta, legjobbra, aztán levetítették a filmet a tesztközönségnek, akik között ott ült a Warner két főmuftija is, akik kijelentették, hogy ez a zene pocsék, és kukába vele.
Yared meg jó, hogy azóta sem tért napirendre efelett, a helyében én sem tudnék, azt hiszem. A saját honlapjára sem tehette fel a zenét, mert az ugye a Warner tulajdona, és húzza le magát. Még szép, hogy azóta is ki van akadva.
Ezekkel a szerzői jogi marhaságokkal egyébként lassan már ott tartunk, hogy a zeneszerző örüljön, hogy egyáltalán ráírják a nevét a CD borítóra. *morog*
Köszi. Tudtommal produceri nyomásnak engedett Petersen, mikor lecserélte Yared zenéjét, és nem Horner szólt bele azon a ponton. De az is tuti, hogy Horner se válogatta meg a szavait később egy interjúban, mikor Yaredet vagy Petersent kellett alázni. Yared pedig mikor találkoztunk vele, kérte a közönséget, hogy ne kérdezzük erről. Tuti érzékeny téma tehát minden félnek. Viszont mindkét zene szuper. Azt nem tudom pontosan, hogy milyen más filmek zenéi figyelnek még a Trója DC alatt, talán nem vagyok zeneileg elég művelt. Működtek, a film is q jó, Brad Pitt pedig istenkiráy, mint mindig.
A Trója zenéje a lehető legjobb lett, az alatt az idő alatt, ami rendelkezésére állt, Hornernek nem feltétlen kellett volna elvállalnia, de ez az ő ügye, én pl a Tróját már párszor végighallgattam de a Spiderwicket pl nem bírtam, ez is megérdemelne egy pszichoelemzést, kinek miért tetszik egy adott mű, de elismerem a Trója nem egy erős zene. Brad Pittet én se kedvelem, az Interjú a vámpírral-ban volt szimpatikus de azóta minden filmjében irritálóan bunkó karaktert játszik, ilyen a Becstelen brigantyk, azzal a szörnyű popeye grimasszal, na mindegy, hogy valami jót is mondjak az Akhillészi alakításáról, nem szivesen mentem volna neki egy párbajban, de totál nem szimpatikus színész, a Benjaminban is annyira semmilyen volt, hogy nem győztem kapkodni a fejem, elnézést a Pitt fanoktól. A zenéhez visszatérve eltudom képzelni, hogy Yared nem enged annyira az elképzeléseiből, mint Horner.
Én csak kétszer láttam. egyszer a normál verziót moziba (nem voltam elájulva), egyszer meg a rendezői változatot (amire sokan mondták, hogy mennyivel jobba simánál). A különbség számomra a hossza, ezután semmi több. 30 perccel hosszabb, véresebb, meztelenebb, de nem mélyebb...
Elküldve: 2009-08-30 22:16:49, 
