Én meg az AI-t imádom, zseniális filmnek tartom. Az utóbbi évek egyetlen Spielberg filmje, aminek tetszett a vége... (Tudom, sokaknak pont az nem tetszik, hogy már negyedszer sem tudja a filmet abbahagyni, nekem meg ez tetszett benne, örültem, hogy azzal lett vége, amivel vége lett...)
Meghallgattam én is a Julia & Julie score-ját. Nem tudom írtátok-e már, de nekem a Rattatouille score-jára hasonlít nagyon. Nem minden része, de van pár track ami nagyon hasonlít a hangszerek miatt. A legvégén nem hagyott bennem mély nyomot. A BB azért sokkal jobb. Mondjuk két külön témájú film is :) Nekem 10/5
hölgyek és urak, egyetlen rövid gondolat erejéig szeretnék reflektálni legutóbbi kirohanásomra, egyszersmind apránként visszatérni a mókuskerekünkbe. ami akkor és amilyen formában elhagyta billentyűzetemet, az legkevésbé sem nektek és nem arról szólt, ami mögé végül elbújtattam a hetek alatt felhalmozódott, privát elkeseredettségemet. ritkán fordul elő, de most volt egy mélyrepülésem, és arra már rájöttem rég, hogy ilyenkor minden, közvetlen kommunikációra alkalmas eszközt el kell távolítani a közelemből, most mégsem sikerült. szerencsére a közvetlenül érintettekkel valamilyen formában sikerült tisztázni a dolgokat (meg még fogom is párszor exkuzálni magam), időközben én is rendeztem soraimat, bízom abban, hogy gyorsan elfelejtjük az egészet.
a völgyből kirángatást egyébként az általam kezdetektől fogva remegve áhított charles bernstein-score, a 'mr majestyk' múlt heti megjelenése indította el, ami persze azóta el is fogyott, de állítom, hogy ezt a sors küldte nekem a lehető legmegfelelőbb időben :) és soha többet nem fogom senki véleményét semmilyen formában megkritizálni, a zene szubjektív megítélése eztán számomra szent és sérthetetlen lesz.
Mivel H.G.Wells feldolgozás, ezért nem hibáztatom Speilberget, de mindenesetre baki, hogy egy fejlett civilizáció első dolga lenne azt megtudni, hogy milyen baktériumok vannak a leigázandó bolygón és min. szkafanderben kellett volna mászkálniuk kint, vagy a házban ugye. A történet üzenete az a Dávid és Góliát harc, hogy mindig van egy apró rés, egy kis lehetőség amit az óriás ellenfél a fölényének tudatában nem figyel (pl halálcsillagnál is) és ott lehet támadni, ennek a már említett Dávid és Góliát a történeti archetípusa, de H.G.Wells korában még ezek a dolgok nagyon gyerekcipőben jártak, a könyvet nem olvastam de gondolom a filmben látott terület vörösítést gondolta Wells magyarázatként arra, hogy a Mars is vörös. A filmben tehát vannak logikai bakik de összességében sokkal jobb filmjének tartom az A.I.-nál, a Különvéleménynél is, mert szerintem a légkör totál el lett találva, az E/1 személy szintjére lehelyezett történetmesélés és az általam csak un. frász hangeffekteknek titulált nem tudatos stressznövelő trükökkel, pl Spielberg más filmjében is hallhattuk a nagyon éles és kíméletlen főként kislány vagy nő sikolyt, sírást, pl Különvélemény, Jurassic Park és itt Cruise kislánya adta ki ezt a hangot, de ilyen éles hang még a T-rex-é vagy más hangterjedelemben de a Tripodoké is. Williams művét sokáig egyetértve a sokasággal én se kedveltem de jópárszor azt mondtam egyefene meghallgatom és rá kellett, hogy jöjjek, kegyetlenül nagy zene ez is, az atmoszféria ezen film esetében is csaknem a zenén múlik, totál amerikai kisember prolisan (ahogy spielbergtől már megszokhattuk) megjegyezhető zenei motívumok és nem könnyen befogadható zenével, a film engem pl megfogott, a vége valóban más is lehetett volna de hát amerikában ha nem úgy fejezed be a filmet, ahogy spielberg is tette, akkor gáz van. Az a rész volt a legparábbra megoldva, amikor a kislány elment a folyóparthoz és jöttek a hullák végig, egyből bevillant Spielberg holokausztos énje, ahogy a füstté vált embereknél is. Ehez a jelenethez írta Williams az egyik legegyszerűbb de legparásabb pszicho zenéjét, amit ha csendben hallgatjuk mondjuk éjszaka, pl egy erdő közepén, akkor ránk is ránk jön a kábelfektetés.
1.40-től a jelenet kb. 2.22-ig, de az egész album nekem ezt a hangulatot sugallja.
Na csináljátok már. Amikor Tom Crusie bácsi az első pusztítás után haza megy, amikor meg se tud szólalni, olyan sokk hatása alatt van az átéltek után, az annyira jó kis jelenet. Szól alatta az a "hideg" halk rémület.:)
Spielbergnek ez az egyik nagy gyengesége, a szar befejezések, lás Különvélemény, vagy a Világok harca, amelyeken nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek...:)
Ha engem kérdeztek (tudom,, hogy nem), nálam a Thin Red line egy háborús köntösbe ültetett filozofikus mestermű, míg a Ryan a látványos és remekül elkészített első 20 perc után kilukadó lufi, ami sablonosan és totál giccsesen meséli el a fennmaradó két órát. Semmi újat nem tud mondani, és mutatni. (És még unalmas is volt nekem) (Tudom, nincs ízlésem, de ez sose zavart). Viszont lett egy nagy előnye a filmnek, azóta hangsúlyosabban használják az alkotók a kézikamerát, ami szakavatott rendező kezében remek alkotást eredményez (Greengrass filmjei), hozzá nem értő kézben viszont hányingert előidéző moslékot kapunk a pénzünkért. (Az új James Bond).
Azért én azt gondolom tudott adni újdonságot a Katonák voltunk.
Vietnámiakat jó oldalukról közelítették. A film megmutatta, hogy ők is emberek.
A zene pedig maxos, tökéletesen illeszkedik a képi környezetbe.
A Thin Red Line tényleg nagyon jó és szerintem is jobb a Ryannél. A We were soldiers szerintem elhibázott amcsi propaganda film volt tele már akkor is ismert klisékkel ergó tudtad h mire számíts. Sok mondani valója nem volt annak a filmnek de látványos volt és dőlt a vér ezerrel:)
olvastam tegnap.
furcsa, most annyira nem tudok rá haragudni mert nem kelt ki annyira magából mint ahogy szokott. egyszerűen érzem h tényleg nem tetszett neki és nem is alázza porig és még esélyt is ad neki.
MI VAN EZZEL A NŐVEL?! csak nem faszizott be?:D
Azon kívül meg eredeti veteránok segédkeztek neki a film elkészítésében, a Schindler előtt pedig túlélők százaival beszélt Spielberg, Gibson pedig pl a Passiónál és Apocalyptonál is rendesen igénybe vette a szakértők segítségét, tény, hogy a film érdekében egy könyvet vagy egy történelmi eseményt itt ott át kell írni de az üzenet, a lényeg nem változik. Pl a Passiónál a Jézus által cipelt keresztet kivéve még egy filmet se csináltak meg ilyen pontossággal, pl a Rómaiakra nagyon odafigyeltek.
minden tiszteletem a veteránoké de mélységesen leszarom h nekik nem tetszik egy film ami nekem igen. még szerencse h wallace nem él már mert ő is belekötne h hopp ez nem így volt...és? hatalmas történetmesélés amit gibson bemutat és ha nem is pontosan úgy történtek a dolgok mint ahogy filmben voltak, én így képzelnék el egy igazi skót hőst. ugyanez érvényes a ryanre is. de sorolhatnék még pár háborús mozit.
Csak jó lenne túllépni a "hamburgeragyú"-ak miatti kliséken. AKnowing és a Happening is jó film szerintem, viszont ha az utolsó 5-7 "most mindent megmagyarázok, hogy még véletlenül se gondolkodjál, vagy legyenek önálló véleményeid a végkifejletet illetően" részek elhagyásával még jobbá lehetett volna tenni - vagy lehetett volna nyitottabb vége is a Legenda vagyok moziváltozatának (a másikat nem láttam). És persze nem ezek az egyetlen filmek, amik ezzel vannak elcseszve.
A jó kérdés az, hogy mire van a tömegnek igénye. Ha a hamburgeragyú nép csak látványt akar, és mély mondanivalót nem, nem is beszélve a zenéről, akkor mi ülhetünk és várhatunk a jószerencsénkre nagyokat. És lehet, hogy jószerencsénk egyre kevesebb lesz. Mert az átlag nép igenis hamburgeragyú, amivel esetleg teljesen képtelen valami tartalmat is befogadni. Vagy eleve és tudat alatt tiltakozik ellene, nehogy már szembe kelljen néznie önmagával és a hibáival. Mondván, nem filozofálni jár a moziba. A zenéig jó, hogy el sem jut. (James meg eléggé "odavágós" tud lenni, ha akar. Általában akar is. Aztán ki szereti, ha folyton földhöz vágják a nagy büdös egójából? Az átlag hamburgeragyú nép biztosan nem szereti... És akinek nem inge...)
Ott van ellenpéldaként a The Thin Red Line, ami meg filozofálgatós "bealvós" mozi. Én mondjuk ez utóbbit szeretem, a Ryant nem. Illetve a We Were Soldiers a másik, amit még kedvelek - persze az olyan klasszikusok mellett, mint a Piszkos 12 és a Kelly hősei.