egyébként több napja egy olyan válogatást hallgatok, amit egy kiváló barátomnak készítettem születésnapjára. összeválogattam harminc - számomra - zseniális tételt jerry goldsmith zenéiből, és azt kell mondjam, hogy akárhányszor hallgatom meg ezt a válogatást, minduntalan le kell szögezzem, hogy ő volt - szerintem - az utolsó igazán fantáziadús zeneszerző hollywoodban. ilyen ember, aki ilyen harmóniákat letesz ilyen ritmusképekre, jó darabig nem lesz a filmgyártásban. minden alkalommal, amikor meghallom a "forever young" zárósorait, vagy az "islands in the stream" elképesztő zavarosságát, el kell ismernem, hogy valószínűleg ő volt a huszadik század legkiemelkedőbb zeneszerzője. és mondom ezt úgy, hogy pontosan tudom, john williams micsoda elképesztő egyéb muzsikákat tett le az asztalra - sőt, talán ő lehetne a favorit. annyi a különbség, hogy sokkal több fantáziát, zenei változatosságot fedezek fel jerry zenéiben, és még mindig vallom, hogy számos helyen köröket ver williams munkáira. ők ketten szerintem a huszadik század legnagyobbjai, és nagyon nagy a szakadék, amely elválasztja őket mondjuk a harmadik legnagyobb komponistától (legyen az horner, jnh vagy zimmer a mostani felhozatalból - tökmindegy szinte).
nálam elfmannél egyértelműen a 'dolores' a szinte maxpontos, filmmel együtt egészen elképesztő, amilyen mély drámát produkált. a két burton-batman szintén elég komolyan benne van a legjobbak között, mégis leginkább a 'red dragon' az, amit sokszor hallgatok - végül is jó zene egy rossz filmhez. az a durva, hogy ha elfman neve felmerül, nekem egyből a dolores jut eszembe, pedig szerintem száz emberből kilencvenöt nem ezt mondaná. ha van szinte tízpontos muzsika tőle, akkor ez biztosan az. [én azért adtam rá kilencet, mert rövid és mert egy csomó más zene kimaradt a kiadásból.]
Minden viccet félretéve szerintem Bay úgy bebukja egy vígjáték rendezését mint annak a rendje. Természetesen ha jót csinál csak gratulálni fogok érte de valami oka van neki hogy eddig akció filmeket rendezett. Talán jobb is hogy az utolsó robotos kalandot nem ő csinálja, nem árt egy kis frissítés. Aronofsky kihozná belőle a tutit:)
Szerintem sem pocsékolta el. Tök mindegy milyen filmhez írt zenét mert a rajongók így is úgy is meghallgatják ha jó lett. Hogy milyen filmhez íródott már senkit nem érdekel. Az Evan Almighty szerintem egy rendkívül súlytalan, poéntalan béna vígjáték, kb 2X ha nevettem rajta. Ettől még a zenéje jó marad nem ront az értékén.
Ime egy kihagyhatatlan Danny Elfman dal, ami ismét eldönti a kérdést, miért is ő ma az egyik legjobb. Az egyszerűség és tökéletesség ritkán jár együtt így:
Itt meg egy kis összefoglaló egy Elfman koncertről, pontosabban az ő zenéit játszotta az illető zongorán. Sajnos elég rövidkék a részletek, írtam neki, de azt mondta nem készült végig felvétel, nincs meg egyben, pedig kár érte. Eléggé jól játsza, és nem hiszem, hogy nem vették fel, mindenesetre még most is volt pár szám, amit eddig még nem is hallottam.
azért olyan nagyon nem pocsékolta el, hiszen ezeket a zenéket mindannyian ismerjük. lehet, hogy nem ő tehet róla, hogy nagy blockbusterek elkerülik, viszont azzal, hogy minden kutyasétáltatót elvállal, egyrészt állandóan tűzközelben van, másrészt pénze is van dögivel, hogy ne kelljen térdenállva könyörögnie egy új melóért.
ha nem ismernéd még akkor ajánlanám figyelmedbe john debney lair c. játékzenéjét. igazi idióta h ilyenekre képes elpocsékolni a félelmetes dallamait(lair, cutthroat island)
jézusom az utolsó cserkész. mindjárt be is küldöm a dvdt:) azokat a beszólásokat a haveri társaságban a mai napig elsütögetjük az ivászatok alkalmával.:)) van egy cigid? tüzed is van...?:D
nekem már csak azért is bejött mert nem volt semmi okuk kinyírni őket. egyszerűen jó "poénnak" gondolták. és biztos rengeteg ilyen elmebeteg van világszerte.
Egy picit a Trans és a humor témájához. Visszasírom kissé a 80-as éveket és a 90-es évek elejét, amikor annyira jó is akciófilmeket készítettek, amiben egészséges arányban volt a remek humor és a dinamikus akciók. Nem nézték annyira hülyének a nézőket. Vegyük Pl. az Utolsó cserkészt. brutális és mégis végtelenül szórakoztató film, iszonyat beszólásokkal és jól eltalált akciókkal. Jók voltak az arányok, az akciórészek követhetőek voltak, a kamera nem rázkódott, nem volt benne 7 vágás/perc. Mindent látni lehetett. És a szereplőknek volt karaktere. Die hard: Gruber mekkora arc volt már?
DE sajnos (vagy nem, ki tudja), jött egy új korosztály, és új igények. Elterjedt a felszínesség. Csillogó köntösbe bújtatott semmi. Ez a jellemző.
Humor: mai kedvenc vígjátékok Zohan, Amerikai pite és társai. Ehhez kell alkalmazkodni, ez a siker titka. Az, hogy ezeken a poénokon én érzem magam kínosan, miközben nézem, az egy dolog. nem én vagyok már a célcsoport...
Elmúlt az a korszak, amiben felnőttem, és jött egy másik, amiből nem biztos, hogy kérek...
az ember elvárná, hogy bármilyen egyszerű horror is de legyen valami értelme, megoldása vagy bármi. Azt már megszoktuk, hogy 100%-osan kiszámítható kiléskére és szabályokra épülnek, pl. elfordulsz és már nincs ott a gyilkos, végighúzza a kést az asztalon, hörög mint egy végső stádiumos de közben settenkedik mint a nindzsa, de, hogy totál ne tudd meg kik és miért csesztetik a főszereplőket, jönnek és mennek, szerintem ez nagy hiba volt a film készítőitől. Valami egyszerű összefüggést vagy ötletet csak verhettek volna a storyba, ennyire azért nem vagyunk agyhalottak, hogy már a megoldásra sem vagyunk érdemesek. Tényleg elnézést ha tetszett a film, csak én ott ültem és spoiler, tehát ott ültem és mondom: mi van? Leszúrják és mennek tovább. "Miért? Miért? -Mert itthon voltak!" Szóval ez így nem működik.
a hivatlanok teljesen rendben volt nálam. egy jó kis agyatlan horror(?) és még asszem meg is ugrottam alatta 2szer.
feliratok.hu-s fórumon olvasgattam a "megnéztem és sztem ilyen" topicot hogy találjak magamnak vmi jó múvit estére. hogy ott mennyi önképzett filmmágus beképzelt barom van. leoltogatják más kedvenc filmjeit hülye indokokkal és azt hiszik ha egynél több latin kifejezést tesznek a hsz-be akkor okosabbnak fognak tűnni. na mind1, nem is ez a lényeg, hanem h mindenki azt írta erről a the haunting in connecticutról h az utóbbi pár év legjobb horrorja, szívmegállítós ijesztgetések meg minden. 2odjára sikerült végignézzem, először elaludtam. az állítólagos ijesztgetős jeleneteknél meg azon röhögtem h a főszellem feje mennyire szénné van égve.:) vagy lehet velem van a baj és le kéne álljak a szintetikusokról?:))))
Elküldve: 2009-07-18 02:59:05, 
Az egyszerűség és tökéletesség ritkán jár együtt így:
