ez így igaz. bele is gondoltam h hány zenének nem adtam második esélyt ami lehet h megérdemelte volna és hánynak adtam ami meg nem. transformers2-t is már 3szor végigpörgettem mert szeretni akartam, de hát nem ment, mert egy nulla. és bevallom őszintén magamban leseggfejeztem magam amiért annó elsőre semmilyen hatást nem ért el nálam JNH faluja, de nekifutottam másodszor a napokban ÉS EGY AKKORA ZENE H NA!:)) olykor valóban rengeteget jelenthet egy 2. hallgatás.
szerintem bármely zeneszerző művére igaz lehet, hogy sokszori hallgatás után érik be, a kérdés, hogy kinek mennyi türelme van ezt megvárni, és adni még egy, meg még egy esélyt. főleg a hetvenes évek szimfonikus filmzenéire igaz, hogy sokszor nem elég egy meghallgatás.
Hooper talán az a szerző, akinél elsőre nem érik be a zene, nekem pl az 5. rész zenéje is sokadszorra állt össze szerethető egésszé, azt elismerve, hogy lehetett volna erőteljesebb. Hooper ezt tudja hozni, de ez a műve sokkal jobb lett,mint az előző. Szerintem adj neki még egy lehetőséget.
Én nem tudtam még végighallgatni, 5-6 szám után lekapcsoltam, mert unalmas volt, de lehet, hogy utána kezdődik a jó rész. Majd nekifutok mégegyszer, de elsőre csalódás.
igen, ez az zárás nekem is picit furcsa volt. bár én kifejezetten nem szeretem a potter filmeket azért átérzem h itt nyilván nagy a dráma, sza tuti nem azzal zárják le:) már 4szer lepörgött az album, nagyon bejön a hangulata, a drámai hangvétel. nálam eddig a doyle-féle potter volt a best, az egy sokkal úgymond összetettebb, színesebb zene, de vmiért hooper műve sokkal jobban megfogott. nálam beelőzte zimmer démonjait az idei felhozatalban és felállt a dobogó legfelső fokára
Most másodszorra jobban tetszett, de eléggé kritikus vagyok a HP zenékkel, ezért lett 10/8-as. A végén a Weasley-s szám átdolgozása is jobb mint az előzőn hallható gitáros verzió, de ha ezzel zárják a feliratok alatt ezt a szomorú filmet, én lecsapok egyet David Yatesnek. pedig semmi bajom vele, kellő sötétségbe tette át a HP világát, nekem az I-II túl világos mesés gyerekes volt. Jó volt, hogy lehetett venni a Tes.oban csokibékát meg mindenízű drazsét de a HP világa ilyen sötét meg olyan mint a III.rész.
Másodszorra egyre inkább az az érzésem, hogy Hooper van olyan tehetséges mint sok más ismert brit komponista.
Én is közelítek a véleményedhez, de nekem elsőre 10/8, persze ez biztos változik majd a film megtekintése után. Egyetlen hátránya elsőre, hogy nem érződik egységesnek, a vége felé egyre inkább, de mondhatjuk, hogy van olyan jó mint az előző, de annál valamivel jobb. Még szépséghibája talán, hogy 4-5 tételt ha nem tesznek fel rá, sokkal erősebb és egységesebb zene lett volna de ez még belefér. Hooper szerintem az általa hozható maximumot nyújtotta, a bevezetés is elég szép de utána az In noctem kórusa gyönyörű, már itt érezni, hogy a zene és a történet komolyabb irányba tart. A klasszikus HP főtémát többet is visszahozhatta volna, a Ginny számban meg az elején emlékszem rá, többször nem nagyon, már az előző zenénél is hiányoltam, mert ezt a pazar témát rengeteg módon lehetne variálni, de innentől kezdve meg nem tudhatjuk mi a rendező kérése. A Wizard Wheezes az egyik kedvencem, igazi 100%-os Elfmanes kripta jazz, talán Williams próbálkozott egyedül még valami Jazzszerűséggel a III.résznél a Kóbor grimbuszhoz írt zenénél, de ez 100xor jobb. Ami jó ötlet volt még, az a III.részből már hallott Kviddicses téma átemelése, Hooper ezt erősebbé tette és többször visszaköszönt, először a Ron's Victoryban. Vannak kiemelkedően szépre sikeredett részek, pl a Farewell aragog, egyből a süllyedő Titanic jutott eszembe. A számok listáját egyébként nem ajánlott elolvasni, annak, aki még nem olvasta a könyvet és szeretné a filmet végignézni, mert lelepleznek néhány fontos eseményt. A Dumbledore's Farewell-t elsőre, ismerve a történetet, nem éreztem elég drámainak, olyannak amilyennek Rowling megírta de kétszer visszahallgatva már éreztem benne az egyszerű fájdalmas üzenetet. Eléggé szépre sikerültek még az érzelmes számok, a Ginny-Harry és a Harry- Hermione közötti eseményeket ábrázoló zenék. Összességében van olyan mint az előző de valamivel jobbnak érzem. Azt vártam, hogy az Angels and demons-HP6-Avatar erős hármas legyen. Ha nem is a legerősebb 3-as eddig, de a két eddig megjelent zene erős 10/8-as és ez azért elég jó ha az eddigi évet vesszük. Szerintem 100%-ban segíti a filmet, de továbbra is azt gondolom, hogy az eddigi legjobb Potter zene minden tekintetben a III.részé. Egyszóval nagyon jól sikerült, de 20 számban egy tömörebb zene lehetett volna.
A PE valóban jó kis zene. Aki pedig nem hiszi, hogy "Goldenthal képes zenét írni", hallgassa meg. Tényleg az a gáz, hogy ez csupán amolyan "ízelítő" játékidő.
Akár a Passió 2-nek is hívhatnánk, ugyanis nagyon sok a közös vonás a két zene között, bár a Passióban talán több volt az élet.
Régen kavargott neten egy promo, aztán a varése úgy döntött digitális formában kiadják a promoval megegyező tartalmú albumot, de szerencsére 1000 darabot fizikailag is a rajongók rendelkezésére bocsátottak. (mely 3 nap alatt out of print lett). Szerencsére le tudtam csapni rá, így nem kell gyenge minőségű mp3 fájlokkal megelégednem.
A zene remekül szól, és hibátlan. A csomagolással nem vagyok kibékülve, a szokásos 2 oldalas fekete fehér varése módi. De gondolom náluk is válság van.
A muzsika természetesen 10/10
Előkotortam a kazettás polcról az említett Mike Oldfield kazettát. Tényleg igazatok van... még a kórus is szinte ugyan olyan. Gyakorlatilag ugyan azt a zenét hallgatom csak kicsit "softosabb" változatban
Jó lett az Angels & Demons kritika de nálam legjobb esetben is csak 7-es Az említett Oldfield hasonlóságokról nem hallottam még, de majd utánakeresek mert kíváncsi vagyok rá!
A Public Enemies simán az év egyik legjobb zenéje lehetne, ha nem csak 16 perc lenne, ami meg sajnos édeskevés ahhoz, hogy nagyon dicsérni lehessen. Meg a dolgon az sem segít, hogy szétdarabolva került a score a lemezre, viszont így vétek meghallgatni, mert a sok közbeékelődő lapos dal szétcseszi az egésznek a hangulatát. Goldenthal meg elmehet a sunyiba, hogy ilyen tehetséggel ötévente hallat csak magáról.
Nekem a Collateral képi világa kifejezetten tetszett. A film egyik legnagyobb erényének tartom, hogy a digitális kamerától ennyire rideg és a valóságtól elrugaszkodott lett.
A Miami Vice az már egy más eset, ott a fényképezési hibája csak egy volt a sok közül.
[előzmény: (12957) Bíró Zsolt, 2009-07-02 01:10:39]