Ezek alatt a rövid szösszenetek alatt kétszer elaludtam... Ezekből a szösszenetekből számomra nem az jön le, hogy Hooper most aztán jól megmutatja...
De ne legyen igazam...
Szerintem a Land of The Lost minden csak nem összecsapott. Meghallgattad egyáltalán?
Mellesleg mindenkinek akadnak olyan zenék, amikkel nehezen küzd meg. Hogy csak a legnagyobbakat említsem, nekem a Goldsmith féle Ómen kb. a harmadik szám után kikerült, mert idegesített, ettől az még nem amatőr gány zene, csak nekem nem az esetem.
A Transformers vita kapcsán én is beszállnék pár gondolattal.
Érdekes olvasni, hogy több fórumon (akár filmzenés, akár pl. amazon) nem kevés ember véleménye, hogy a TF zenéje a legjobb filmzene amit valaha megírtak. Ez már eleve sokat elmond. Másfelől sajnos manapság 90%-ban az ilyen már-már gyermekien egyszerű dallamokra van igény, mivel a tömeg (kiknek túlnyomó többsége nem filmzene rajongó) ezt sokkal jobban és könnyebben képes befogadni mint egy komplikáltabb hangsort.
Ezért és nagy eséllyel az olcsó előállításért van akkora létjogosultsága az RC-nek, ami sajnos már sok éve nem az amit pl. én anno a 90es évek közepén megszerettem. Akkor még újdonság volt ez a leegyszerűsített hangzás, a könnyen dúdolhatóság, de persze csak addig amíg Zimmer csinálta. Én sem vagyok oda Jablonskyért, szerintem már a Steamboy is egy nagy Zimmer koppintás volt, csak jól hangszerelve.
A Transformers egy közepes popcorn zene, amolyan bűnös élvezet, ami hiába gyengus, de valamiért mégis újra és újra bekerül a lejátszóba. Sok ilyen van még Remoték tarsolyába, és természetesen jóval gyengébb akciók is.
Amit szívesen hallanék az mondjuk egy Nick Glennie-Smith féle akciózene mert ő még tudott lendületet vinni ebbe a kiürült stílusba. Vagy Mark Mancina is hozzátette a maga kis szeletét ami nem ritkán jobban esett mint a torta többi része.
Magam részéről egy Armageddon kiadást látnék szívesen ami a teljes scoret tartalmazza. Az igencsak megdobogtatná a szívem, hisz szerintem az az egyik legjobb Bay-MV/RC kollaboráció volt.
Kritikaként lett megfogalmazva Emmerich filmjeivel kapcsolatban, hogy csak nagy amerikai városokat, híres amerikai épületeket pusztít el. Na tessék most a rioi Krisztus-szobor is kapott, meg a Szent Péter Bazilika is összedőlt. De jól néz ki, ez tény.
Pár napja lett elérhető egy jobb minőségű TMNT-promo Klaus Badelttől. Transformershez hasonló istenítés nyomtak le több fórumon is ezzel kapcsolatban, hozzáteszem a zene hasonlóan sablonos RC-munka, tehát dicsérő szavaknak nem sok létjogosultsága van. Sajnos ezek az egyszerű dallamok, megoldások jobban megfogják a hallgatóságot, mint egy Kamen-mű. Ha először hallanék ilyet lehet, hogy én is így lennék vele. Az a jó, ha valaki harmadjára már nem esik hanyatt ettől a stílustól.
Elsőre hallgatásra semmi maradandót, de még csak értékelhetőt sem találtam benne. Megkapta a második esélyt is, de az eleje továbbra is nagy nulla volt, a második felében viszont van egy-két jobb tétel. Viszont ez is túl kevés, hogy ne lehessen az év egyik legrosszabbjának nevezni.
[előzmény: (12766) Bíró Zsolt, 2009-06-20 00:56:14]
Igen ezt én is felfedeztem, meg szerintem még sokan mások is. De fel nem foghatom, hogy a szerző vagy a zene körül munkálkodók zet, hogy nem szúrták ki? Vagy, ha észrevették, akkor meg jó nagy igénytelenség, hogy így maradt.
az is mennyire egy egyszerű és vmilyen szinten röhejes jelenetsor h a főhős egy baseball ütővel "hazaküldi" a földönkívülit és JNH hand of fate trackje olyan drámaivá és átélhetővé teszi h kész. fantasztikus zene, be is nyomom:)))
[előzmény: (12782) Kulics László, 2009-06-20 12:31:22]
Én ezzel az egész Tr dologgal kapcsolatban úgy vagyok, hogy az első film egyáltalán nem tetszett, és egyszeri nézést követően úgy gondoltam, többre nincs is szükség (ezt tartom azóta is), a zenéje pedig lassan érett be, s ahogy te is írtad, helyén kezelem amellett, hogy azt mondom, nem rossz zene. A második rész egyáltalán nem érdekel, és a zenében is csalódtam, mert bár az első is csak a jól megszokott panelek remek adoptálása okán lett jó, itt az első és az utolsó három tételen kívül semmi érdemlegeset nem sikerült felmutatnia. De ez az én véleményem, más másként látja a dolgot, és ez így is van rendjén (mi lenne, ha mindenki Goldenthalt hallgatna :))). Egyí Transformerst kedvelő hétköznapi embernek hiába magyarázod el, mitől zseniális a Signs nyitó tétele vagy a Hand of Fate kettőse, ő ezt befogadni nem lesz képes, mert neki max olyanra van szüksége, mint a Jablonsky. Ez van.
szkóring szessön, rivendzs ov dö fóllön? ezt a 40 pernyi zörejt hangszerekkel játszották fel?
én annyira nem vok kiakadva sztív SABLONszkira mint Ati, mert azok akik rohantak megvenni ezt a zenét ami valszeg első filmzene cd-jük, az ő véleményükre nem nagyon adok. mint ahogy valószínűleg mindegyik filmzeneőrült így van ezzel. nekem is megvan a zene, símán 10/8ra értékelem mert MARHÁRA szórakoztat. viszont én helyén tudom kezelni ezt és az ilyesfajta zenéket. nem fogom alltime top 10be tenni soha még akkor sem ha mondjuk megelőzne statisztikaileg egy 10/7 kamen v goldsmith zenét. az meg sztem bőven elég h mi és a szakma helyén tudja a sorrendet a filmzeneszerzők listájában. amit meg már korábban is elmondtam, én örülök annak ha bővül a score szeretők tábora és ez valószínűleg nem egy marianelli zenével fog elkezdődni.
én amiért haragszom az öreg sztívre az az h az első film után elhitette velem h a másodikban is képes lehet vmi bombasztikus rc zenére, de a 0án is alulteljesített, és ezzel valószínűleg elég sokat fog rontani a filmélményemen is. mert a mai napig áll a szőr a kezemen amikor a robotok érkeznek az űrből majd a kamera körbemegy és a hősies optimus témára átalakulnak a két főhős körül.
Igen, a vázolt hozzáállás alapján a többi meg kapja be. Aki csak a csillagokháborújánál tart, az még marhára nem ért az egészből semmit.
A filmzene, mint olyan, katasztrofálisan ismeretlen fogalom, az átlagnép körében és csak akkor tűnne fel, ha nem lenne.
Filmzenerajongónak lenni jó nagy szembemenés az árral. Ebből pedig az következik, hogy csak halálkomolyan lehet csinálni. Az ilyen csodabogarak, mint mi, egyedül járnak kincset keresni, és el kell viselnünk azt a tényt, hogy az átlagnéppel hiába próbáljuk megosztani.
De vajon ki veszít, és ki nyer? Szerintem mi nyerünk.
Művészet, igen, a zene az, de a zenei iparág nem az, na, mi, a csodabogarak meg éppen azokat a kincseket keressük, ami mégis az.
De az a sárba lesz tiporva, abból senki nem fog érteni semmit. És azt tényleg keresni kell, a föld alól kiásni, és hat hetet várni rá, és odaadni érte egy vagyont, ami annyi egyébre is jó lehetett volna, de nekem, csodabogárnak pont az a ragyás negyvenötperc kellett, mert az a szememben muranói üveggolyó, ami minden pénzt megér.
És ha a zongora is elhallgat, rajtunk kívül észre fogja venni valaki?
Nem, nem fogja észrevenni. De legyen, szembemegyünk az árral, még ha csak magunkról tudjuk is, hogy nem mi vagyunk a süketek.
(És akkor ne is mondjam, mekkora szembemenés az árral James Horner-színrajongónak lenni.)
(Pardonbocsánat, tegnap a Four Feathers-t hallgattam.)
Elküldve: 2009-06-20 22:32:39, 
