Valamiért gyanús volt ez a zene, hogy nem mostanában írta, bár a kiadvány 2009-es. Mondjuk nem tudom, hogy kinek adják ki ezeket a régi műveit, mert élvezetileg ez az új állatos alkotása semmiben sem különbözik ettől a régitől.
[előzmény: (11818) Bíró Zsolt, 2009-04-05 10:20:10]
Nálam lehet, hogy már nem lesz harmadik meghallgatás, pedig majdnem hallgatás nélkül berendeltem a CD-t. A Doubttal ugyanez a helyzet, az is nagyon unalmas, érdekesen kezdődik, aztán lagymatag lesz a végére.
Igen, az ilyen filmek zenéi még ha jók, akkor sem szoktak a szerzők karrierjén lendíteni. Amilyen orbitális bukás ez meg lett (ha jól tudom), örülhet szerzőnk, ha kap még bármilyen más munkát is. :)
Ennek nem néztem igazán utána. Az a szomorú, hogy simán elmenne mondjuk egy mai filmzenéjének is, akár a szerelmes állatosnál is beírhattam volna mindezt. :)
Tegnap én is elkezdtem írni egy hasonló kis összefoglalót, aztán különböző okok miatt nem tudtam elküldeni. :) A The Betrayalról ezt írtam:
The Betrayal - Howard Shore: bármennyire is egyik kedvencem alkotás ez, pozitív szavakkal illetni mégsem tudom. Nyomokban LOTR elemek, meg ázsiai népzenére emlékeztető elképzelések váltakoznak rendkívül ötlettelen megoldásokkal. Néhol kifejezetten lapos a score. Jóindulattal is csak 6/10, pedig nagyon vártam ezt a zenét.
Ezt én sem értékeltem sokra elsőre, meg másodszorra sem, meg sokadik hallgatásra sem fogom, de a szerző mentségére szóljon, hogy ezt még '86-ban írta, tehát inkább ezt másolta azóta az újabb műveiben. :)
Tényleg érdekes húzás volt Endelman szerződtetése ehhez a filmhez. A zene nálam is hetes, az általad is említett trackek tényleg figyelemre méltók, viszont sajnálatos, hogy nem egy ismertebb filmhez született, mert így a szerzőre megint nem figyel fel a kutya sem.
Már többször kifejtettem, hogy milyen igazságtalan - akár csak pár hang hasonlósága kapcsán is - a másoktól történő lopással, illetve önlopással vádolt szerzőkkel szemben, hogy Philip Glassnél elismerően kell bólogatni, és hozzáteni, hogy hát igen, ez a minimalizmus, de mostanra már egyenesen felháborítónak tartom, hogy többnyire ugyanabból az önmagába visszaforduló trillázásból ennyi ideig pályán lehet maradni (természetesen itt kapcsolódik be a nem ilyen zenéinek sora, hogy mikkel lettünk volna szegényebbek, ha nem csinálja meg). Ezt a művét tehát ebből a szempontból teljesen értékelhetetlennek tartom, ha először hallanék tőle ilyet, akkor hetes-nyolcas lenne. A maximum pontos Orionnal és a The Hoursszal, valamint a Kundunnal és a Heroesszal számomra rég megmutatta, hogy ezt nem csak ilyen irritálóan lehet csinálni, de aztán mindig érkezik valami ilyesmi (az album egyébként nem filmzene, csak egy apropó, elvégre a filmzenéi is általában ilyenek). Logikus, hogy aki felkéri, az ilyenre kéri fel, de ki kér tőle egy majdnem tök ugyanolyat, amire a pályája nagyobb része épült, egy olyan helyett, mint mondjuk a felsoroltak? Itt a jellegére utalok elsősorban, nyilván nem a Kundun tibeti hangszerei illettek volna egy más műfajú filmbe. :)
Ha van szerző, akinek elfeledését őszintén sajnálom, az Cliff Martinez, aki a Traffic-Solaris-Narc-Wicker Park jobbnál jobb négyese óta szépen eltűnt, pedig zenében az egyik legegyedibb álomvilágot felépítő komponistáról van szó, aztán egészen Franciaországig kellett mennie, hogy ne hanyagolják (a következője meg egy Depardieu-mozi lesz).
Ez a zenéje felidézi a Solarist (az itt is bevetett steel drum és társai olyan speciális hangszerek, hogy ez elkerülhetetlen, de a legelvarázsoltabb hangú instrumentumot szerintem nem is lehet elégszer felhasználni), a maradék meg a leginkább Jeff Rona képviselte igényes ambientes elektronika, ami ezúttal nem lett feledhetetlen, de mégiscsak jó volt meghallgatni a "sráctól" ezt a kis életjelet.
10/7
Első hallgatásra: ezt többet nem hallgatom meg.
Másodikra: megint feleslegesen hallgattam meg.
Harmadikra: ez egész jó, bár azért elfáradtam.
Mivel a Doubtot még nem hallottam, stílusra ezt tippelném annak, ha nem tudnám, hogy mi is. Ez tipikusan az a depresszív score, ami lehangolja az embert, ezért el kell találni a napszakot, hogy mikor hallgatja meg. Nappali hallgatásra például egyáltalán nem ajánlott.
10/7, és fogom még hallgatni, esetleg fel is megy nyolcra.
Itt már rögtön a szerző személye érdekes, mert SE leginkább vígjáték- és drámaspecialista, akitől a hosszúcímű Englishman.... tetszik, az Evelynt meg nagyon bírom, nem tudom, hogy került egy ilyen filmnél szóba a neve. Az akciórészek nem túl bombasztikusak, de legalább érdekesnek találtam őket, mert nem annyira RC-sen ismerősek máshonnan, az egyéb típusú trackek (pl. Opening Credits, Arriving in Bangkok, Mom Dies, Reunited with Father stb.) meg kimondottan tetszenek, ezért a 10/7.
Ez a film dobott score-ja. Az eredetit Ry Cooder szerezte, és ugyan arra nem emlékszem, hogy a film alatt hogy működött, de önmagában jó kis bluesos-countrys-westernes hallgatnivaló, nyolcas megvan. Ezt a szimfonikus "elődöt" viszont egyáltalán nem tudom elképzelni alatta, az egészben semmi érdekes vagy maradandó nincs. Lepörög, és tényleg semmire nem emlékezni belőle. Mintha csak Elmer Bernstein tudta volna, hogy aztán lehúzzák a klotyón. Abszolút megértem, hogy Walter Hill nem tudott vele mit kezdeni.
10/5
Hehe, gyanús is volt, hogy nem stimmel vmi, de nem tudtam mi, így elküldés után leellenőriztem a díjas részlegünkben a címet. Na és így sem jöttem rá, hogy nem jó.
Egyébként ez a Kaki King közreműködik az August Rush OST-jén is. Tudod az a film amit pár napja ajánlottam. Azok a tételek is instrumentálisak és szépek is!
Ha már pengetősök: nemrég Michael Brook-zenéket keresgéltem a youtube-on, és így akadtam erre a számra (tehát nem a "kaki" és a "gay" szavak beírásával. )
http://www.youtube.com/watch?v=SI9ke2Ju7XY Főleg az tetszik benne, ahogy szépen felépíti a lány, már egy csomószor meghallgattam. Egyébként az Into to Wild zenei anyagánál volt közreműködő Brook és Eddie Vedder mellett, jelölték GG-ra is.
Pontosan nem tudom, de szerintem konkrétan a szerzeményeknek nincs filmzenei vonatkozásuk, azért került fel a hír, mert a szerző kapcsolódik a témához, meg jótékonysági a koncert. Tihanyi kolléga látta már őket élőben, és azt mondta, hogy elég jók.
Látta valaki a kételyt? Howard Shore továbbra is tartja a minimalista tempót, de ami kevéske megszületett a filmhez az tetszett, főként a film elején a pengetés. Philip Seymour Hoffman valóban érdemes volt az oscarra, ha másért nem is, miatta érdemes megnézni.
Tudja valaki mit fognak játszani ezen az ütős koncerten? Amit hirdettek az oldalon?
Elküldve: 2009-04-05 10:29:21, 
)