88 Minutes Erősen tévéfilmszagú, feledhető thrillerszerűség, amiben Al Pacino szerencsétlenkedik kakaduséróval. Annyira szívesen beraknék egy képet arról, ahogy a "gonosz" összpontosítva céloz a legvégén a fegyverével, de sajnos az év legszánalmasabb/legröhejesebb mozzanata eléggé spoileres lenne.
Persze a rendező nem vígjátékinak gondolta, ez benne a legrosszabb.
Edward Sheramur zenéje kiadatlan, végül is nagyon nem fog hiányozni. A hangulatos zongorás főtéma sajnos eléggé sokszor előjön, és még az akciódúsabb score is erre épül.
10/6. A filmnél jobb.
Megoldottam végül. Szóval vigyázz, mert koncentrál! http://kepfeltoltes.hu/081229/88_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Valószínűleg az idei év legrosszabb albuma, egy bő félórás zörejhalmaz, ami ha elvétve "feszült neszbe" vált át, akkor biztosak lehetünk abban, hogy másodperceken belül valami felcsattanás fog következni - amit a feszült nesz előtt is hallottunk.
10/2
Én meg az Eden Lake-et néztem meg szenteste, szóval én sem. Mentségemre szolgáljon, hogy a Fegyverszünet karácsonyra volt betervezve, de az első félóra eseménytelensége után már fel akartam ébredni. A filmet végül átpörgettem, és szépnek tűnt (a zenéje önállóan is az), de sztem nem teszek vele újabb próbát.
[előzmény: (10515) Kulics László, 2008-12-26 09:16:01]
én is goldsmith-műveket hallgattam az elmúlt két napban. tegnap melóhelyen bakeliten végigpörgött az 'outland' (8) és a 'capricorn one' (7), ma pedig az 'angie' (7), a 'rudy' (8, de ha ismerném a filmet, akár 9 is lehetne), a 'medicine man' (8), és végül a 'congo' (6). ha ez utóbbinál szerencsésebben választok, valószínűleg nem ért volna véget a sorozat, de itt egy picit elég volt belőle. már bánom, hogy nem a 'sleeping with the enemy'-re szavaztam inkább...
a tehetségét és egyéniségét pedig kár is méltatni, alap. egy napon szinte említhetetlen a germán komponistával.
Szerintem nem súlyos. Már a felén túlvagyok és még simán bírom. Nem egy könnyű stílus, de kb. Horner és Williams zenei megoldásainak 80%-a visszavezethető Prokofievre.
Az elmúlt két napban hallgattam néhány Goldsmith albumot (olyat mint a Leviathan vagy a King Solomon Mines), és baromira azt éreztem minden egyes percben, hogy hiányzik a tehetsége. Tudom, ezen változtatni nem lehet, így siránkozni sem nagyon érdemes, de akkor is így gondolom.
Természetesen ők más kategóriák. Inkább a fiatalokra gondolok. "Az új szakmára". Egy Williams, Goldsmith, Shore teljesen más dimenzió. Talán azért lett ő, akit követnek, mert kevés erőbedobással tud, jó technikával elérni minőségi munkákat. Vagy valami ilyesmi, szerintem értitek, mire gondolok.
ez talán túlzás, hogy az egész szakma. egy John Williams vagy Howard Shore mit köszönhet neki?
inkább az olyan fiatal szerzők mint pl. Bear McCreary aki egy Hans Zimmer Black Hawk Downjából és Pearl Harborából felépít egy egész Battlestar Galactica zenefolyamot..igen, ő írhatna Hansnak egy köszönőlevelet
Nem is másolásra gondoltam. "Átvett" alatt ihletőt értettem. Nekem a War tetszik a legjobban. Kb. 100x meghallgattam. Pont olyan érzések törtek rám, mint a háborús filmek alatt.
Nem győzőm az unalomig hangsúlyozni mennyit köszönhet az egész szakma Zimmer-nek.
Azt azért nem hiszem, hogy van olyan zeneszerző, aki pont Harald Klosertől lopna. :) Egyébként az Overture, illetve az abban szereplő téma, ami inkább zenei atmoszféra (nem konkrét dallam), a Thin Red Line-nal mutat rokonságot. Viszont nem hiszem, hogy minden olyan score-t, amiben lassan hömpölygő, majd hangosabb "katarzisban" kiteljesedő szimfonikus, vagy szintizene van másolásnak (lopásnak) lehetne nevezni. Ezzel az erővel meg kellene keresni az első olyan szerzőt, aki ilyet csinált és onnantól kezdve akkor mindenki őt másolja.
Goldenthal egyébként újra az asszonynak (Julie Taymor) ír zenét, ráadásul egy újabb Shakespeare-adaptációhoz. Ha a Titusból indolok ki, akkor jó zene várható.
Azért sok helyen vannak szösszenetek, amiket átvett Rombi. Pld. az Overture, War számok nagy százalékban a Kloser Holnaputánja és egy kicsit Smith-i We Were Soldiers.
Azt hiszem megtaláltam az év, ha nem az évtized legidegesítőbb tételét.
Sarah Connor Chronicles - Motorcycle Robot Chase
Elhiszem, hogy ilyesmi stílus illett a sorozat alá, de ez valami borzasztó. Berregő, kattogó technos megoldások, a vége felé már ugranom kellett a következő számra, mert nem bírtam elviselni. Bátrabbak fejhallgatóval is tesztelhetik.
Na, én most hallgattam meg az Eagle Eye-t. Vannak benne jó részek, de ez finoman szólva is emlékeztet néha a Mesterre. Egyébként a közepére már kezdett "to much" lenni. Az első számot félreteszem magamnak, a többi kuka.
Gonit, a Rombi albummal jó ötletet adtál és már el is kezdtem hallgatni. Köszi
Elküldve: 2008-12-29 18:41:44, 
