ennyire nem kell komolyan venni a fanyalgókat, én mostanában rengeteg hornert hallgatok, főleg a nyolcvanas évekből. túl azon, hogy pár általa kitalált dolgot néha nagyon furcsán ismétel vissza (pl a varézés 'project x'-ben színtisztán kijönnek a commandós csilingelések, az alienses vonóstéma és a szokásos háromhangos trillázása a feszült pillanatokban, amit szinte minden művében elsüt - willow, troy, krull), de én imádom a legtöbb muzsikáját abból az időszakból. a kilencvenes évekből már jóval kevesebb zenéjét szereztem be, de pl legutóbb a 'class action'-nel gazdagítottam a gyűjteményt, mert szeretem az ilyen egyszerű zongorás-szintis műveit is. a 'life before her eyes' pedig egy arcpirító történet, ugyanis gyakorlatilag a megjelenés napján vettem meg, és azóta is itt áll kibontatlanul... egyszer tutira előveszem.
de akkor, amikor annyi kiváló zenét fel tudok sorolni tőle, szerintem felesleges állandóan szapulni, úgyhogy ne is foglalkozz a fanyalgókkal :)
Persze, hogy azok... Csak hát valamerre at agressziónak is mennie kell, és minden a legkisebb ellenállás irányába szeret menni. Mindenki azt mondja, hogy már vagy tíz éve végképp nem tud zenét szerezni (de az is lehet, hogy soha nem is tudott), én meg állok, és nézek, hogy akkor én vagyok-e a nagyon hülye, mert ebből a bizonyos tíz évből kapásból fel tudok sorolni hat-hét olyan albumot, ami nálam a királykategóriába tartozik.
A napokban előszedtem a Piszkos Harry filmek, valamint a Bullitt zenéjét.
Meg kell hagyni remek muzsikák, aki szereti a '70-es évek jazzes, popos akciózenéit annak biztos maradandó élményt fognak nyújtani ezek a score-ok. Erősen fontolgatom a beszerzésüket, hiszen egész emberi áron elérhetők :)
Megjegyezni kívánom, hogy Jerry Fielding 'Enforcer'-e sem lóg ki a sorból zeneileg.
Mivel én imádom a kor stílusát, zenéjét, így nálam maximum pont közeli hallgatnivalók.
A Hans-Zimmer.com-on lévő linken olvastam, hogy HGW szerzi Ridley Scott legújabb filmjének zenéjét. Ezek szerint végleg szakított Zimmerrel? (Sajnálnám, mert Scott képi világa és Zimmer zenéi nagyon passzoltak). És Scott dobta a leírhatatlan nevű Marc S-t, vagy csak nem tartja alkalmasnak egy nagyobb volumenű alkotáshoz?
Na ezzel nagyon egyet tudok érteni. Jarre nyolcvanas évekbeli szintis marhaságai jórészt hallgathatatlanok, nem is értem, hogy a Ghost zenéjének Oscar-jelölését, szerintem a szerző legrosszabb zenéje.
Hát szerintem tegyél egy kísérletet a pandákkal, mert ez azért nem szokásos zimmer-paneles zene, sőt meglepően kevés benne az ilyen elem. Én inkább Powellt hallom ki belőle jobban, de azért Zimmert is érzeni, de korántsem a kliséivel van jelen. Szerintem jól összedolgoztak, na de erről majd bővebben nemsokára... :)
Azért kíváncsi lennék, hogy konkrétan mennyire terhelte meg Santaollalát ennek a témának a megalkotása. Meg egyébként is, hogy jöhet ő a képbe egy téma megalkotásánál, ezt általában csak nagyobb szerzők kiváltsága. Soderqvisttől az After the Weddinget szeretem, nem hiszem, hogy szüksége volt arra, hogy valaki témát gyártson neki.
[előzmény: (8645) Bíró Zsolt, 2008-07-13 10:03:59]
Hétvégén megnéztem a Gotham Knightot. Rövidke játékideje ellenére nekem tetszett. Szeretem az animékat, és ebben se kellett csalódnom. A zenéje is korrekt volna 3 különböző szerzőtől, és ugyan valódi zenekarnak nyoma sem volt, mégis hatásos volt a műanyag orchestra. Talán még be is ruházok az albumra ha hó végén kijön :)
Na a Filmtracks megint megkapja a magáét a két csillagos Dark Knight értékelésében. :)
Valahogy sejtettem, hogy nem fog többet kapni. Engem mondjuk nem izgat, ha nekem tetszeni fog (és nagy eséllyel ez így lesz), akkor felőlem akár egy csillagot is kaphat bárhol.
pedig a film milyen jóra sikerült :) egyébként jarre a '80as években szerintem csak ehhez hasonló szintis őrültségeket szerzett, nagyon ritkán találni közöttük hallgathatóbb darabot (mondjuk a "the years of living dangerously" meg a "mosquito coast" megközelítőleg ilyen, meg az "after dark, my sweet"). valamelyik nap meghallgattam a "dreamscape"-et, az legalább ennyire borzasztó, mint ez :D
Ha jól tudom, David Hirschfelder a Ragyogj!-ért kapott anno egy Oscart, amit külön még nem hallottam, a filmben végig csak zongorázott Geoffrey Rush - legalábbis amíg ébren voltam. Ez a zenéje egy nagyon különleges (és 1000 darabos limitáltként megjelenő) szerzemény, amiben egyrészt néhol felbukkan egy kis borultság, másrészt túlságosan is igényesnek és eredetinek tűnik egy ilyen butuska hableányos vígjátékhoz. Eléggé szokatlanul indul, aztán egyre szerethetőbbé válik, még akkor is, ha néha horrorisztikus pillanatok is köszönnek be. Stílusra talán Thomas Newman világát hoznám ki hasonlónak, leginkább a szerző kísérletezőkedve miatt, de mégis van benne egy olyan íz, amire írhatnám azt, hogy mennyire hirschfelderes - már ha az Elizabethen kívül emlékeznék tőle valamire. :)
10/8
Negatív értelemben véve, nekem van egy kedvenc "nagy rendezőm", akit egyszer arra kényszerítenék, hogy egy héten át saját filmjeit nézze. Nagy kritikuskedvenc az ürge, értelmiségi körökben igencsak szokás bálványozni, de anyagilag szerencsére a filmjei sorra buknak (mondjuk ennek ellenére forgathatja folyamatosan őket, pedig nem egy Woody Allen).
Ő Wes Anderson: Okostojás, The Royal Tenenbaums, Édes vízi élet. Mindegyiket utáltam kivétel nélkül. Asszem a Darjeelinget már kihagyom, nem kéne erőltetni a mazochizmust.
James Horner pechje, hogy ha éppen nem "szokásosnak" titulálják a zenéit, akkor az amiatt van, mert nem bírják befogadni, annak ellenére, hogy pedig érdekesek: The Forgetten, The Chumscrubber.
Kétoscaros mesterünk ezúttal csak futólag működött közre, témaügyileg, ezt a félórás melankóliát túlnyomórészt Johan Soderqvist szerezte. A Santaolalla-hatás persze érezhető, mert egy alapjában véve gitárcentrikus (de a tatus charangót mellőző) albumról van szó, amit viszont a vonósok mellett a duduk szomorú hangja annyira feldob (ha ez a szó illik ide ebben az esetben egyáltalán), hogy a hetes simán megvan, de film után akár még nyolcasra is emelkedhet.
'87-es zene, a szerző szintis korszakából. Ennek jobb darabja a Witness, rosszabb darabja meg ez. Unalmas, néhol kimondottan idegesítővé is váló zene, végig ugyanabban az álmos tónusban.
10/4
Mostanság három remek kis videojáték zenét volt alkalmam meghallgatni.
Metal Gear Solid Portable Ops:
Aki bármelyik MGS zenét hallotta tudja mire számítson. Leginkább lopakodós akciószámokra, sok dobbal, és szinti zenekarral. Ezúttal HGW nélkül. 10/6.5
Halo 3:
A játékot nem szeretem, viszont a zenéje kiemelkedő, főleg ha azt nézzük, hogy nem filmhez íródott. Előfordulnak műanyag zenekaros részek, viszont a muzsika túlnyomó többségét a Northwest Sinfoniával vették fel. a két lemezes kiadás sok kellemes pillanatot ígér. 10/8
Gears Of War:
A trió harmadik tagja az igazán ütős darab. Közel 70 perc non-stop brutális akció, rengeteg dobbal, rézfúvóssal, és fűrészelő vonósokkal. Sok dallam nincs benne, hisz itt a kőkemény akció volt az elsődleges szempont, ami meg is van. 10/8.5
Érdekes, hogy a minták alapján Zimmer zenének hallod. Én már 3-4 alkalommal végighallgattam, de olyan 90%-ban Powell rajzfilm hangzását vettem ki a zenéből.
Elküldve: 2008-07-17 18:27:16, 
