Szerintem nem érdemes még leírni Ottmant, Beltramit és Giacchinot, lévén elég fiatalok még, mindegyik a negyvenes éveik elején jár. Negyven éves korában sem JNH, sem Debney nem alkotott maradandót.
Szerintem Ottman is nagy tehetségként indult mert a Usual Suspects nagyon király thriller zene lett és akárcsak másnak a Superman zenéje nekem is bejött, kár hogy a film egy nagy rakás szar lett
Beltrami pedig egyre inkább úgy néz ki megmarad az örök tehetség kategóriában, aki sosem fog klasszis alkotást leadni, aztán reméljük nem így lesz
Hozzászólva: MIvhael G. nekem kétarcú. A rajzfilmzenéitől odavagyok, de a Roar kivételével más alkotásai nem tetszettek sajnos. Clint Mansell számomra a jövő nagy reménysége, szeretem a stílusát, a dallamait, a témáit. (Fountain, Shara, Smokin' Acces nálam mind bejövős). Debney no comment, nem szabadna ekkora tehetséggel ennyi szart elvállalni. (Ha a Kis Vuk Odaát készült volna, ahhoz is írt volna zenét szerintem). Ottmant nem szeretem nagyon, nálam eddig nem nagyon alkotott maradandót. Beltrami az, aki elfojtja, ami benne van. Minden zenéjében azt érzem, hogy nem adta ki magából 100%-ig, benne volt egy nagy zene lehetősége végre, de nem használta ki, pedig a főtémái neki is jók.
(ui: Most néztem meg az August Rush című filmet, ami nekem nagyon is bejövős volt, főleg Mancina 7 perces "összefoglalása" révén. aki látta tudja, mire gondolok)
Akkor jó egy zeneszerző, ha művében megtaláljuk azt, amit keresünk, illetve várunk a filmzenéktől. Persze, mindenki mást keres - szeret, mégha vannak közös halmazok is. Ettől szép ez a műfaj: eléggé széles ahhoz, hogy mindenki megtalálja a magának tetszőt.
Manselltől egy zenét kedvelek: Requiem for a dream. Perzse állítólag az nem is teljesen saját szerzemény, hanem valami más zenéből használt fel részeket a főtémához. Mindegy, a film alatt nagyon megállta a helyét, aztán önállóan is megkedveltem, persze azért nem hallgatom minden nap. :))
Én Giacchino egyik zenéjéért sem vagyok oda. A JP-játék score-ját hallgatva emelgettem fel a fejemet többször, de összességében az sem jött be igazán. Azt elismerem, hogy színes zenei látásmóddal bír (MOHA, L'csó, Incredibles, Alias), de eddig hidegen hagytak művei. A Star Trekre viszont kíváncsi leszek, az igen nagy falat lesz számára. Összességébenb úgy vagyok vele, hogy tényleg olyan zenéket ír, amire kevés igény van a filmesek körében, viszont színesíti a filmzene világát. Persze ettől még nem fogok megkedvelni egy zenéjét sem, majd talán egyszer ír olyat, ami engem is megragad.
Az új generációból pl Ottman a másik ilyen emberke, bár tőle az új Superman-zene tetszik, a Halloween-téma átirat is és a pókos vígjátékos zenéje is. Beltrami a másik ilyen, akitől a Sikolyok és a DH4 zenéje tetszik, na meg a Faculty. :)))
Újabb érdekes fordítás a tévésektől:
a Strandedet Űrbázis végveszélybenre fordították. Mondjuk a film szempontjából valszeg tökmindegy, lévén Dudikoff és Ice T a főszereplők.
Amúgy épp a Rambo 1 megy. Nemrégiben egy este többed magammal megnéztem a trilógiát, ami egész jó esti filmnézős program volt. :)))
Ma a végére értem az Autumn Thunder 10. lemezének is, így tudok értékelést írni róla.
A zenék túlnyomó része kellemes, van amelyik harsány, és van amelyik filmzenéket imitál (pl. Hét Mesterlövész téma átírás). A Zimmeres beütésekre nem emlékeztem jól, mivel csak nagyon elvétve találkozhatunk ilyesmivel. Összességében egy párját ritkító kiadvány, melyet érdemes beszerezni minden filmzene kedvelőnek. Annyira nem vészesen drága. 10/8.5
Mindenkinek megvannak azok a szerzők akiket annyira nem csíp, de persze ameddig demokráciában élünk, addig ehhez minden joga is megvan
Akit például méltánytalanul alulértékeltnek vélek, az Robert Folk, akinek a legnagyobbak között lenne a helye. Manapság csak Debneynek van ilyen kellemes dallamvilága. Ott a Beastmaster 2, Neverending Story 2, vagy a Lawnmover Man. Mindnek remek, és számomra megunhatatlan zenéje van. Igaz ez Joel Goldsmithre is, aki szintén megrekedt a TV filmek világában, pedig a nagyvásznon lenne a helye.
Beltramira is ugyanezt érzem, számomra minden zenéje tök egyforma.
Én meg Zimmerrel vagyok úgy, hogy nem izgat ki mennyire szidja, akkor is ő marad nekem a Mester
Fogalmazzunk úgy, hogy pl. a Lost zenéjét is van aki isteníti, holott én kb. 10 percig bírtam. Igaz ez az MI-3-ra is.
Sokan mondják, hogy John Williams örököse lehet, na ez mi ha nem túlhypolás?
Elküldve: 2008-04-20 12:45:51, 
