Most, hogy végighallgattam a Point Breaket, már tudom, miért épp tavaly adták ki: nagyon jól beleillik Mark Isham tavalyi zenesorozatába. A romantikázások hangulatosak, a lassabb részek elmennek, az akciórészek gyengék. A Campfire c. tétel meg tiszta Peter Gabriel-intro a nyolcvanas évekből.
10/6 elsőre és utoljára.
A WT2-t csak ugrálásokkal bírtam nézni (a lényegtelen dumálós részek kihagyásával), de jó a tahó hangulat jelződ, tényleg olyan a zene (amúgy hatos nálam). A nyaknélküli Henry Rollins meg nagyon üt a Rambo-szerepben. :D
Nekem a második szezonból a 'Prelude To War'. Emlékszem amikor néztem az epizódot amiben volt rimánkodtam, hogyha ezt is kiadják ez a szám legyen rajta :)
Az egyetlen dolog ami sántít a teljes zenei anyagban az Adama drámai témája, ami szinte hangjegyről hangjegyre a Black Hawk Down főtémája, még a hangszerelés is ugyanaz, zongora, vonós.
Ettől eltekintve minden tiszteletem McCreary-é, és remélem sok zenét ír még a jövőben.
Egyébként nekem a Wrong Turn 2 is tetszett tőle, abban is nagyon egyedi a hangszerelés, és vannak jó pillanatai. Aki látta a filmet az tudja, hogy milyen jól illett alá a zene.
Igazi 'tahó hangulatot' teremt :))
Nekem az első szezon zenéje tetszik a legjobban ("Battle on the Asteroid" tétel visz mindent), de tény, hogy eléggé változatos a score és remek hangulata van.
A sorozat zenéje az egyik legváltozatosabb, legsokszínűbb filmzene amit valaha hallottam. Az album sem különb, 78 percen belül ennyi hangszer, dallam, váltás nem sűrűn hallható. A vonós kvartett-től kezdve, a kőkemény ütősszekción át a vokalistáig minden megtalálható benne.
A harmadik szezon zenéje már csöppet gyengébb ennél, de annak is megvannak a kiváló pillanatai.
Ez az album számomra maximum pontos!
10/10
Most fejeztem be a Férfibecsület (Man of Honor) c. film nézését. Marc Isham-et Grammy díjra jelőlték ezért a munkájáért, én megfelelőnek, korrektneknek mondanám. A fimet mindenkinek nagyon ajállom, eddig midenkitől csupa jót hallottam aki látta. Három Oscardíjjas színész fémjelzi a filmet: Robert De Niro (kedvencem) Cuba Gooding Jr. Charlize Theron.
Azok a trackek, melyek eredetijében valamilyen elektronikus rész van elég érdekesen hangzanak, például a Pirates of the Caribbean esetében furcsa egy kicsit az összhatás, de szerintem is egy korrekt kiadvány. Sőt van egy pár tétel, ami jobb, mint az eredeti, na nem sok.
én azt mondom, hogy laikusnak egy ilyen kezdés százszázalékos. viszonylag jók a felvételek, nagyon nem lehet belekötni, nyilván nem feltétlenül ér fel az eredetivel, de itt a lényeg szerintem az, hogy az ismertebb témákon kívül kevésbé nagy közönségsikerek zenéi is helyet kaptak rajta. kiindulásnak nagyon jó, én a magam részéről ezeket a válogatásokat nem szoktam sűrűn hallgatni, mert inkább akkor előveszem az albumokat (már ha egyáltalán megjelent, vagy lehet kapni...).
de olyan embernek, aki csak tapogatózik egyelőre a műfajban, abszolút ajánlott kezdésnek.
Ez a 3 lemezes filmzenés cucc mennyire jó?
A mások által felvett tételek hallgathatók? Ha ez egy korrekt gyűjtemény nekem megérné azt a 6 ezret amennyiért vesztegetik, csak kérdés mennyire tartalmaz újdonságnak ható részeket.
A kritikát elolvastam, de kíváncsi vagyok mások véleményére is nem csak a kedves íróéra, ha esetleg mások is hallották.
jaja, főnővér horkolására ébredtem, behatoltam aa...öö... a számítógépes rendszerbe, és tudtam netezni. attól féltem csak, nehogy a modemes kapcsolódásra felriadjanak, de szerencsére nem volt baj.
abszolút nem filmzenei téma (már megint), de épp tegnap beszélgettünk a 'the eye' feldolgozásáról, és szóba került a nem feltétlenül színészi adottságairól híres jessica alba is. erre véletlen ma találtam róla egy igen jól sikerült képet. íme.
Ha a druszám ma ünnepli nevenapját, akkor boldog névnapot, torok ne maradjon szárazon. Ha nem ma, akkor se maradjon szárazon...:)) (Igen, most elárultam keresztnevem is...)
ez egy furcsa dolog egyébként. sokáig nem tudtam hova tenni az 'atonement'-et, akárcsak marianelli egyéb műveit. aztán láttam a filmet, és meghallgattam utána legalább hatszor az albumot. gond nélkül az utóbbi évek egyik legjobbja. már-már súrolja a komolyzenei határokat, mindemellett pazar ötletekkel brillírozó munka, és egyszerűen nem tudtam rosszabbra értékelni. minden pillanatában tökéletes műnek tartom, és tulképpen mindenkinek ajánlom többszöri meghallgatásra, akár más-más hangulati és napszaki időpontokban.
szerintem a hatosnál mindenképpen többet ér, a legobjektívebb hozzáállásom szerint is :)