Én sem mondtam, hogy a Vantage Pointnak jó lenne a zenéje, sőtl, hogy Cartmant idézzem a south parkből "ennél még a heréim is jobban játszanak", viszont valami van benne amiért képes vagyok sokszor meghallgatni, úgy mint például az Islandet, amiben csak egy hajszállal van több zeneiség. Ezeket hívják bűnös élvezetnek.
Én is nagyon kedvelem Zimmer vígjátékokhoz írt zenéit, ezekben sokszor több fantázia van, mint az akció vagy kalandfilmzenéiben. Kedvenc a Somethings Gotta Give, a Spanglish és az As Good As It Gets. Utóbbi ugyan elég röhejes a 15 kiegészítőzeneszerzővel. :)
Nekem a Premotionnal az a bajom, hogy teljesen jellegtelen zene. Hallgatható, nem valami Tyler Bates-es horror borzadály, de semmi karaktere sincs. Ez főleg a film alatt jött elő, mert az is egy teljesen átlagos tucat munka és a score se segít rajta. Ilyesmi film az Ártatlanságra ítélve is, ehhez John Williams írt egy szenzációs főtémával rendelkező zenét, ami ugyan nem teszi kiemelkedő alkotássá a filmet, de legalább van valami karaktere tőle a filmnek, mondjuk úgy, hogy a zeneszerzőn lehetett érezni, hogy nem csak összecsapta a zenét. A Premonition zenéje meg bármely más film alá is beilleszthető lenne. Goldenthal, Shore vagy Young stílusa megadta volna azt a karaktert a zenének, amire szüksége lett volna.
Én holidayt egy kalap alá venném a Spangollal. Kezdem nagyon szeretni a vígjáték zenéit. Lehet, hogy bennem vana hiba, de ezek a vígjátékzenék mindig tartalmaznak egy adag kis melankóliát, egy kis szomorúságot. A Holiday egy elbújt kis gyöngyszem, ami a Karib árnyékából nem sokan vettek észre. De az egész hangulata nagyon ott van, a főtémáját nagyon szeretem. És ezért reménykedek abban, hogy a mexikói kis filmecskéhez ehhez hasonló zenét prezentál. (És ő perezentálja, nem a népi kisegyüttese) Nálam az a filmzene az idei kis titkos befutóm.
Ne tessék szigorúnak lenni. A lónak is négy lába van, hát ő is megbotlott. Elvette a tamítóbácsi játékszerét, és játszadozott vele egy kicsit. Íg jött össze egy csodálatos, 10/4-s zene...:))) (Igaz, hogy az ilyen diákot páros lábbal rúgnám ki az iskolából, ha a cuccomhoz érne:)
[előzmény: (6493) Bíró Zsolt, 2008-02-25 22:31:52]
Nekem nagyon. Visszahozta azt a hangulatot, amikor egy szál szinitn írta és adta elő zenéit (Esőember). Olyan melakólikusan szép. És ebben az sem zavart, hogy nincs főtémája. Stabil 10/8-s zene...
A "nem" hátrébb rakásával és a "volt" + a "rossz" megcserélésével teljesen korrekt lenne a mondat: bemutatkozásnak rossz volt, és nem várjuk a következőt.
Nekem sem nagyon gyere be. Csak az utsó track. Ha az egész olyasmi lenne akkor azt mondanám hogy ok, bemutatkozásnak nem volt rossz, várjuk a következőt...de nem lett olyasmi.
A Rambót megnéztem még a múlt hét elején, és film után sem változott a 10/8-as véleményem a zenéről. Valamint a film is jól hozta az alábeszélős videófilmek hangulatát, szintén 8 pont. Érdekes, hogy mennyire nem azon gondolkoztam közben, hogy valójában mennyire egymondatos a történet, és akár csáknorisz is lehetne a hős. Csak ültem, és azt élveztem, hogy nem kellett gondolkodni, pusztán egy igazságosztó mészárlását nézni. :)
A film engem is érdekel. De ez a zene az év eddigi legszarabbja így önmagában. Nem rossz, hanem kifejezetten szar (bocs, Feared!). Tényleg egy szoftver neve lehet ez az Örvarsson. Tisztára, mint ha valami kéthetes ELO-s házi tanfolyamon tanulta volna a zeneszerzést. Még talán az utolsó tétel ér valamit az egész 40 percből. Most már aztán tényleg mindenki írhat zenét filmekhez?
Aha, cseles zene, mert ahogy írtam is, az ilyenek miatt érdemes meghallgatni. Viszont ez a Vantage Point véget érhetne végre... még negyedóra van belőle.
Elküldve: 2008-02-26 09:35:13, 
