Megérkezett David Arnold karmesterének 2. kiadott zenéje. Kellemes kalandzene, nem rázza meg a világot, de el lehet hallgatni.
Érdekes tudni, hogy sem Arnoldnak sem Mansellnek nincsen saját akció stílusa, ugyanis a Treasure Island pörgősebb számai simán elmehetnének egy Sahara vagy James Bond akció tételnek. Nem véletlen, hisz mint tudjuk mindkét szerzőnek Dodd vezényelte művei túlnyomó részét. (Persze Mansellnek csak a Saharát)
Nos végigpörgött az Asterix, hát ez bizony kőkemény 10/9. Főleg az utolsó majd' 12 perces szám üt a maga 90%-ban akció mivoltával. Leginkább az tetszik, hogy egy jól felépített, kidolgozott nagyzenekari mű. Semmi szintetizátor, csak az igen szépen harsogó orchestra.
Nagyon ajánlom mindenkinek, és tessék szépen megjegyezni Frederic Talgorn nevét!
Érdekes módon a film előtt 1 hónappal felütötte fejét egy 41 perces promo.
Hangzásra megtalálható benne a nagyzenekar, törzsi dobok, afrikai szólista. Nekem először az Apocalypto és a Passion of The Christ dallamvilága ugrott be.
Határozottan nem rossz, de még nem értékelném!
Atonement 10/6.5:
A nagy golden globe hajcihő hatására én is előkaptam, bár nem nyűgözött le. Az írógép kattogásának integrálása viszont zseniális, csak ezért már adnék rá max pontot. Marianellinek van egy stílusa, ami keveseknek van mostanság, Ha golden globe-ot nem is érdemelt volna, de az év legkreatívabb zenéi között mindenképp ott van.
There Will Be Blood 1/10:
No ebben nem tudom hol a csoda, a zsenialitás, a művészi kiteljesedés, ahogy a legtöbb oldalon istenítik. Ez egyszerűen hallgathatatlan, ehhez képest az Emily Rose simogatja a hallójárataimat (bocs Vin)!
Én meg tagnap este estem egy kicsit pofára: Deja Vu. Amikor a score-t hallottam abszolut nem tetszett, és ezt most is fenntartom, ám tegnap, miközben a filmet néztem, leesett az állam, mert azalatt iszonyatosan működik és megállja a helyét.
No már hallgatom az új Asterixet. Eddig csak két számot hallgattam meg, de Talgorn most sem okozott csalódást. Nagyszabású, és régivágású filmzene, komikus betétekkel.
Én a szerzőt kb. Robert Folk mellett jegyzem, azaz kegyetlenül zseniális komponista aki kevés megbízást kap, és akkor is B filmekhez (tisztelet a kivételnek).
Valahogy ez a zene kimaradt nálam: hallottam egyszer és nem fogott meg. Bár bevallom, hogy a Scorpion King esetében is csak az elmúlt héten jöttem rá, hogy "vazz, ez iszonyat jó", pedig azt is hallottam már korábban :))))
"De most már ideje befejeznem, mert azt hiszem ilyen hosszú hozzászólások nem igazán szoktak születni ebben a fórumban. "
Olyan hosszú hsz-eket írsz, amilyeneket akarsz. A Rambo-ismertetőddel egyet értek - bár az összpontszámozás nálam 8-as lesz majd -, a Battle Adagio és a Rambo Returns nagyon jó trackek. :))
Revelltől ajánlani tudom a Holló 2-t, a Negotiatort, a Kéz, amely a bölcsőt ringatja, a Chronicles of Riddick-et. Ezek olyan zenék, amikkel mégnem kerget ki senkit a vilgából, de vannak olyan művei is, amellyel igen. :)))
Ha pedig nem csak nagyzenekari zenéket szeretsz, akkor az Out of Timeot is hallgasd meg.
Úgy érzem, hogy Brian Tyler Rambo scoreja is megérdemli, hogy kicsit hosszabb formában írjak róla. Ugyanis számomra januári volta ellenére is borítékolható, hogy ez bizony benne lesz az év végi Top-listámban. Ha mindez egy tavalyi filmhez készült volna, akkor biztos, hogy minimum Top3-as lenne a 2007-es listán. Külön biztató adalék, hogy nem csak a filmzene sikerült jól, hanem azt hallani, hogy maga a film is; azaz a (John) Rambo is nagyszerű lett. Ezt a bizakodást erősíti meg az IMDb kimagaslóan magas közönségértékelése, a megjelent hazai kritikák jelentős része, stb.
Így Sly másodszor érte el zsinórban, hogy amikor sokan csúfos bukásra számítottak, mindenkit meglepve egy valóban jó filmet tesz le az asztalra. (Tavalyelőtt év vége felé 100 emberből jó ha öt látott arra esélyt, hogy egy bizonyos Rocky Balboa jó film lehet – nagyképűség nélkül állíthatom, hogy én bizony közte voltam annak a bizonyos 5 embernek. Ugyanilyen felhangok láttak napvilágot a Rambo (IV.) előtt is, erre Sly megint megmutatta.)
No, de ennyi bevezető után illik írnom rajongásom tárgyáról is, nevezetesen a Rambo score-járól.
Rögtön az első tétel Rambo Theme első néhány pillanata már megteremti az egész albumra jellemző harciasságot, ezután pedig jól idézi fel az immár klasszikussá nemesedett Jerry Goldsmith főtémát. (Személy szerint az első Rambo filmet igazán szeretem, így a nosztalgiafaktor is sokat dob az élményen.)
Aztán jönnek az igazán harcias részek: No Rules Of Engagement gyakorlatilag az egész album egyik legpörgőbb felvétele lett, nagyon jó a harcias téma magasztos hangokkal való keverése miközben az az érdekes lüktetés hallható. És ami a legszebb az egészben, hogy mindezt több mint 7 percig tudja fokozni ez a track.
Ám ezután sem enged semmit a színvonalból Tyler, egyébként a Conscription fenyegető dallamai közé becsempész egy keveset még a Goldsmith-es dallamvilágból.
Ezután újra egy lüktetős rész, The Rescue következik, amit az Aftermath jó értelemben vett érzelgősebb dallamvilága jól ellenpontoz. Majd egymást váltják a lassabb, illetve gyorsabb részek, amit When You Are Pushed c. track koronáz meg.
Ezt követően egy egész csendes invitálást hallhatunk háborúba (The Call To War), majd újra jönnek a harcias ütőszekciók és fúvósok összjátéka. A Rambo Takes Charge ismét a feszültségteremtés magasiskolája, amit követ az album talán legérdekesebb trackje, a letisztult dallamvilágú, mégis izgalmas és hatásos The Compound. Szerintem ez az abszolút csúcspont. Én mindezt legjobban egy Face to Face küzdelem aláfestéséhez tudom elképzelni, de lehet ez a filmben nem így néz ki, mindenesetre nekem nagyon tetszik. Egyébként az album 74 perces hosszúból éppen ez a track a leghosszabb, hiszen majdnem 8 percig tart. Ezt követően jönnek a „kötelezők”, amik remekül ellenpontozzák az addigi harciasságot, miközben újra megidézésre kerül megboldogult Jerry Goldsmith szelleme. A Battle Adagio és a Rambo Main Title szép lezárása a hallottaknak, amit a legvégén a Rambo End Title zseniálisan koronáz meg.
Az idei év első feledhetetlen scoreja, szerintem minden filmzene kedvelő számára kötelező, kifejezetten élvezetes, könnyen befogadható, mégis kreatív munka. Szerintem Brian Tyler élete eddigi legjobbja, méltó a nagy előd, Jerry Goldsmith munkájához.
10/9,5
És hogy egy kicsit másról is írjak, jelenleg épp egy talán kevésbé ismert score-ról hallgatok néhány tracket, nevezetesen Michael Nyman: Prospero's Books scorejáról a Prospero's Magic-ről és a Cornfield című számokról van szó. Még ha az album többi része számomra nem is olyan érdekes, ez a két téma annyira nagyszerű, hogy azt tudom csak tanácsolni, hogy aki nem ismeri ezeket, mindenképp szerezze be, mert megéri.
Nyman egyébként számomra akkor lett igazán fontos zeneszerző, mikor kb. 10 éve először láttam a zseniális Gattaca című filmet, ami Nyman témái nélkül valószínűleg sokkal kevésbé lenne hatásos mozi. Egyike a valaha írt legszebb filmzenének az a téma, ami film vége felé hallható, mikor utolsó közös úszásra indul Hawke és a testvére. És ugyanitt, ugyanekkor hangzik el a valaha írt egyik legfontosabb filmes mondat is - szerintem -, az emberi akaraterővel kapcsolatban.
De most már ideje befejeznem, mert azt hiszem ilyen hosszú hozzászólások nem igazán szoktak születni ebben a fórumban.
Hideg:
Én is JNH-nak adnám, ha a személyre kellene szavazni. Nálam amiért megérdemelné; legjobban a Blood Diamond-ért, de szerintem nagyszerűt (és Oscarhoz méltót) alkotott még a Batman Begins-sel (HZ-vel), a Faluval, a Jelekkel és Snow Falling on Cedars-szal is.
Röviden, amiket meg szeretnék jegyezni:
3:10 to Yuma: Nálam 10/7 az album, de végig olyan érzésem volt, hogy egy kiaknázatlan lehetőség. Sok minden volt benne, de nem valósította meg. De az utolsó 3 szám remek.
L'Ecso: nekem tetszett ez a vidám hangulatú zene, az end credits (tudom, nem ez a címe, de le nem írom) egyszerűen brilliáns. 10/8
JNH Claytonja egyszerűen 10/5, hihetetlenül unalmas és monoton
Atonement nekem nem jött be, hiába szép, ha egyszerűen untam a végén. A megoldásai nem risszak. 10/7
Iglesias zenéjét még nem hallottam, de szerintem az Atonement nyer, de én a L'Ecsonak adnám. (Ha pusztán a zenét nézzük, ha az alkotókat, akkor JNH már kiérdemelné, de nem ezért. Mondjuk a Jelek jó lett volna, ha jelölik:))
Call of Duty 2 zenéje nekem is tetszik, bár nem sok Revell-t ismerek (csak a kötelező hollót:))
Elküldve: 2008-02-02 09:44:50, 
