Eltekintve az idióta besikoltozásoktól és a folyamatos pofázástól ez jó kis anyagnak néz ki
http://www.youtube.com/watch?v=s4p3rM9jOdE&;feature=related Michael Giacchino - Roar(Cloverfield)
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2008-01-28 10:44:14]
:)))
Már szerencsére nem, ezek vagy tíz éve íródtak, azóta teljesen korrekt az újság sztem. A filmzene is egy teljes oldalt kap, de sokszor kettőt, nem egy negyed hasáb az oldal alján.
A Cinemában meg rég megszűnt a filmzenerovat, mondjuk ott úgy indult vagy 15 éve, hogy kábé a lap oldalának 1/3-a, de tetejétől az aljáig, abból lett az a kétmondatos, mint az a bizonyos 20%-os zene is volt.
Láttam egy korábbi tévéfelvételt valamikor nyáron, ahol Bethlen János m.v. a szigetes Gerendait látta vendégül, majd az elején elkezdte lefordítani a fellépők nevét, és elszörnyedve mondta, hogy hát milyen együttesek jönnek már hazánkba, úgymint a Gyilkosok, a Hitetlen, a Vegyi testvérek és az Őrültség, és hogy tisztára az iraki háborúra lehet asszociálni erről
Éljen, végre kiderült kit ismert... remek.. Legközelebbi cikke így fog kezdődni:
"Kedves Naplóm! Ma ismét kézbe kaptam valamit, valami Jerry Goldsmith, vagy ki a frász írta, soha nem hallottam a nevét. Igaz, a filmet se láttam, bár nem is szeretem a filmeket, és egyébként sem látok már tisztán. Tegnap is összekevertem a mikrósütőt a Unox tévével. Na mindegy, a lényeg, hogy Marika olyan isteni kávét készített, hogy most is nyalom a szám szélét utána. No meg a kávé után is. A zenében meglepő módon van valami fűrészelés, amit kultúremberek hegedűlésnek is szoktak mondani, de attól távol vagyok, mint Komár László a Bilboard listától. Apropó, lista, ha az ember figyelmesen böngészi a zenekar névsorát, az ismerős névre bukkanhat. Pósalaki Smith az első hárfás rokonságban áll azzal a Marlene Doe Knighttal, akinek testvére annan a Jazzzenekarnak (Jazztelenek és bolondok) volt az utcaseprője, amelyik a kongói lemezlista előkelő 1435. helyére is felkerült. Hogy milyen a zene? Fogalmam sincs. Elromlott a CD lemezjátszóm. Meg amúgy sem érdekelt nagyon"
És akkor végezetül, ezúttal kép nélkül, direkt a végére hagyva, mert ezen sírni fogtok a röhögéstől. Aki scan nélkül nem hiszi el, hogy ez az Ámbár tanár úr lemezének teljes kritikája, annak be is szkennelhetem.
Ez egy olyan rövidke filmzene CD, hogy szinte szóra sem érdemes. Illetve engedjék meg, hogy vagánykodjak egy kicsit! Ez azon kevés soundtrack-ek egyike, ahol a filmet előbb láttam (a vetítésen például a mellettem lévő sor szélén ült kedvenc titkárnőm, Kovács Katika), és csak utóbb kell róla írnom. Nos, hadd dicsekedjek egy kicsit, hisz az alkotók közül többet is volt szerencsém megismerni. A zeneszerző Darvas Ferit még "Beszélős" koromból ismerem (persze most se szoktam befogni a szám) és rendszeresen köszöngetünk egymásnak a Magyar Rádió ebédlőjében. A producer Kálomista Gábort, aki pár éve még a Royal Records menedzsere volt, 1996 végén és '97 elején majdnem rábeszéltem, hogy mentse meg a magyar jazzújságot (MaJazz), de ő inkább "szobáztatásra" adta a fejét (Zimmer Feri). A többiekről most egy szót se, hisz a zene a lényeg. A zene, szóval a zene...azt hiszem, hogy Feri kitalálta a '90-es évek kupléit.
Ja igen: az ne tévesszen meg senkit, hogy a Mortal Kombatnál egyedüliként ismerős volt Róbertnek a zeneszerző neve - valójában összekeverte a funkys George Clintont a film zeneszerzőjével, George S. Clintonnal. Szegény hiába rakta oda azt az S-t. :)
Elküldve: 2008-01-28 00:02:54, 
