Vasárnap lesz Londonban egy filmzenei koncert, amelyen különféle komponistáktól játszanak majd műveket. A hab a tortán, hogy a hangversenyt megelőzően lesz egy kötetlen beszélgetés Patrick Doyle-lal és David Arnolddal.
Ő jólérzi magát ebben a tingli-tangli műfajban. De én is azon a véleményen vagyok, hogy bizony lesz még tőle jópár olyan szintű minődégi zene, mint amilyeneket most felemlegettetek.
Nem kapkodja el... Ahogy néztem az imdb-n a 2008-as és 2009-es éve se nagy durranás, persze az ottani listák korántsem teljesek, de eddig még semmi extra. Valahol jól csinálja, ahogy Zimmer is, sajna ennek is elkerülhetetlen része az üzlet és a taktikázás.
jaja. noha úgy tartja a mondás, hogy teher alatt nő a pálma, neki esze ágába sincs idegeskedni. pontosan tudja, melyik az a négy harmónia, amit bármelyik családi vígjátéknál el lehet sütni, hogy még a hülye is felkapja a fejét rá. és ha még pénzt is kap érte, hát miért ne. még mindig van benne minimum tíz év, hogy ezalatt legalább három zseniális művel előrukkoljon, és akkor aztán a kutya nem fog beszólni neki, hogy egyébként miért foglalkozott ilyen baromságokkal.
szerintem nem válaszolna semmit. nézd meg hornert, idén egyetlen filmzenét írt. debney eközben hülyére kereste magát a teddy shapiro helyett elkövetett baromságokkal, miközben pontosan tudja, hogy még másfél év, és megint letesz majd az asztalra egy olyan művet, ami köröket ver majd a vele egy súlycsoportban lévő zeneszerzőkre. míg hornertől az elmúlt hat évből nem tudnék mondani egyetlen igazán kimagasló filmzenét sem, addig ő harmincvalahány zenéje közül kitett az asztalra egy 'scorpion king'-et meg egy 'passion of the christ'-et, az ahhoz tartozó szimfóniával együtt. remek üzletember.
Nekem egyébként van egy olyan sejtésem, hogy ő így lazábnak érzi magát és ha laza, könnyebben alkot. Egy komoly dráma, az oscar a magas igényű rendezői elvárások igencsak megkötik az embert. Itt meg csak jól szól és melyik zs kategóriás vígjáték rendező pofázna be egy oscarjelölt zeneszerzőnek aki a filmjéhez leereszkedik?
Laci, megkérdezhettétek volna Rómában Debney-t, négy-hat szemközt, hogy miért tékozolja az idejét és a tehetségét... Mondjuk ez ott elég rosszul vette volna ki magát, a szimfónia után, de érdekelt volna a válasza.
nos, hölgyeim és uraim, az idei évet életem legdrágább lemezének megvásárlásával kezdtem: ennio morricone 'sahara' című, gyakorlatilag beszerezhetetlen muzsikáját magyar forintra átszámolva 19082 pénzért tettem magamévá egy perccel ezelőtt ebayen. ebben a hónapban több lemezt már nem veszek
Amint látom idén is lesz egy filmje, csak ez most nem Schneiderrel, hanem Sandlerrel, a Bedtime stories. Nem értem ezt az embert, esküszöm. Ez neki kihívás?