poledouristól nagyon ajánlott az 'it's my party'-t meghallgatni, szinte csak zongora, egész egyszerűen gyönyörű. azt a zenét majdnem megkönnyeztem, pedig az nagyon-nagyon ritka nálam.
a szenvedély hálátlan dolog, de nem befolyásolható :) senki sem mondta, hogy beltramit poledourishoz kellene hasonlítani. majd megnézzük, hogy hatvanévesen beltrami hol tart :)
Senkit nem akarok megbántani, illetve előre bocsánatot kérek, de most ki fog belőlem törni a szenvedély.
Beltrami kis kórista fiú Poledouris-hoz képest.
Van egy több cd-s szvit gyűjteménye Poledouris-nak.
Nálam ennek beszerzésével Poledouris top10-es zeneszerző lett. Ma este csak ez fog menni.
Gábor, Okeanos szerezzétek be. Nektek tuti be fog jönni.
A Les Miserables-t eddig még soha nem hallottam. De az biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni.
Szerintem Beltrami jelenléte van annyira erős, mint a legtöbb komponistáé, leszámítva az RC csapatot akik többször írnak filmzenét, de többen is vannak hozzá.
Szerintem a mai filmzeneszerzők közül, aki egy csettintéssel legendává válhatna méltó helyet elfoglalva Williams, Goldsmith és a többiek körében az kizárólag John Debney.
Már a korai zenéi is első osztályúak voltak, a tingli-tangli kompozícióit leszámítva fantasztikus, hogy miket alkotott eddig. Benne megvan az a tipikus régimódi stílus, hogy nem kell neki ezer szinti és effekt, hogy jó zenét rakjon össze.
ráadásul ugye, minden új zenetörténeti korszak az előzőhöz képest avantgárdnak számít, tehát tulképpen tökmindegy, hogy most épp minek hívjuk :D ma leginkább a kortárs kifejezést használjuk, de ehhez is kell zenei előképzettség, azt pedig nem ligetitől kapja senki .)
az avantgardizmusnak is vannak jó és rossz oldalai, pontosan ugyanolyan művészeti iránynak tartom, mint az összes többit. van, aki azért avantgard, mert nincs tehetsége, de ugyanígy tudnék mondani rossz reneszánsz vagy barokk zeneszerzőket is, akikről a kutya se hallott. beltrami egyelőre leginkább a ritmikai megoldásaival győzött meg, és szerintem jó hangulatteremtő, melódiákban pedig még van ideje fejlődni. érdemes egyébként egyszer egy kísérletet tenni az 'i am dina' című szerzeményével, az volt az első olyan drámaibb próbálkozása, ami megértette velem, hogy bőven van helye a hollywoodi komponisták között.
de milyen baromi érdekes, hogy annak ellenére beszélünk róla, hogy tényleg egyelőre nem számottevő a hollywoodi jelenléte. ez jelenthet valamit. (valószínűleg az én elfogultságomat :D)
Ezzel sem lehet nem egyetérteni. Nem ismerem a zeneszerző kiválasztást. Illetve csak sejtem, hogy ez is mint minden más a kapcsolatokon múlik. Muszáj egy Beltrami helyzetű alkotónak mindent bevállalni. De akkor próbáljon hozzájuk jó kis score-okat szerezni, és készüljön eközben témáiban egy nagyszabású drámai produkcióhoz. Biztosan egyszer megkapja a lehetőséget.
Egy horrorhoz is lehet egyébként brutális zenét csinálni. Egy Young is tud ugye!!!, aki képzett zeneszerző és egy Carpenter is, aki nem.
Nálam már ott eldőlt Beltrami sorsa, amikor olvastam a bemutató rajzában, hogy egy avantgárd szerzőtől tanult. Számomra az avantgárdizmus többnyire, a tehetség nélküli alkotók kapaszkodója.
azért képzeld el, amikor ebben a kapitalista üzleti felfogásban mondjuk beltrami szép lágy romantikus harmóniákkal tűzdelte volna tele a kis damien thorn vagy az álarcos mészáros ámokfutását...
Épp most nézem a Fehér Agyar 2-t az RTL-en. 1994-es alkotás, egyik korainak nevezhető műve.
John Debney már itt is sejteti, hogy mekkora zeneszerző lesz. Szakadatlan fantasztikus dallamok.
DALLAMOK ÉS DALLAMOK.
Nem zörejek, meg háttérzajok. Önmagában is maximálisan hallgatható zenék, filmtől függetlenül.
Debney a lehetőségek tárháza. Akkor se fogok benne csalódni, ha a Bigyófelügyelő 13-hoz is fog a jövőben zenét írni. Ez mind a kapitalista üzleti felfogás és érdek része, hogy ilyeneket is bevállaljon.
ez persze azért egyáltalán nem igaz :) beltrami épp, hogy tíz évvel ezelőtt került be a köztudatba, a sikoly-trilógiával, ami finoman szólva sem több egy átlagos horrorzenénél. az ő zenei világának meghatározó darabjai szerintem a 'mimic', a 'hellboy', és legutóbb a 'the omen', de ezt megelőzően gyakorlatilag nulla filmeknél szerepel a neve. szerintem a yumánál jobb az estrada, a diehard4.0 pedig az a vonal, amit én nem kedvelek igazán nála, mert nem ebben érzem erősnek (xxx2, t3). ezenkívül, ha megnézitek, semmi különleges produkció nem fűződik a nevéhez, ami azt igazolja, hogy korántsem olyan felkapott, mint amennyit beszélünk róla. én nagyon szeretem a zenei látásmódját, és mivel egyre inkább nyit egyéb műfajok felé is, szerintem kikupálódik majd. a repetitív jelzőt csak azért nem használnám, mert ő a legbátrabb komponista, aki mindenféle baromi égő produkciót elvállal, nem tudom, ki mert volna beleszállni egy t3ba, egy underworld2be, egy omen-feldolgozásba vagy a diehard4-be. kizártnak tartom, hogy minden esetben ő lett volna az első ember, akit megkerestek. remélem, majd egyszer meg fogjuk tudni tőle kérdezni :)
Az én gondom abban merül ki, hogy Beltrami már legalább 10 éve a felkapottabb szerzők között van, mégsem tett le az asztalra egy igazán egyedi, maradandó művet mint sokan mások. Számomra minden alkotása középszerű. Többségükben van maradandó tétel, de az egészet nézve középszerűek. A Die Hard 4-ben is az első szám a legjobb, az is a Kamen téma miatt.
Szerintem Beltrami abszolút nélkülözhető, és túl repetitív komponista. Persze ezt pl: Hornerrel is rá lehet mondani, de mielőtt ő ennyire 'unalmas' lett, azért letett ezt-azt az asztalra amik mondhatni örökzöldek.
A másik fekete bárány nálam sajnos Brian Tyler, aki az AVPR-el szerencsére visszatornázott kicsit a kegyvesztettségből. Remélem a következő munkája nem löki vissza a középszerbe mint az utóbbi 3-4 alkotása.
Nekem Beltramitól a sikoly 3. és a Die Hard 4 zenéje van meg. Ezek azok, amik tetszenek. A DH4 végig pörgő akció, ami elég jóra sikerült, bár tény, hogy ennél témadúsabbá is teette volna a score-t. Én őt is azok közé a fiatalok közé sorolom,akik később mégválhatnak jó zeneszerzővé, és nem tűnnek el a süllyesztőben.
Teljesen egyetértek. Én is csak annál a bizonyos végső számnál kaptam fel a fejem, a zene amúgy ott van, de semmi extra.
A 10/6-ban kiegyezek.
Érdekes, hogy Beltrami Die Hard 4-hez írt zenéje elsőre mennyire nem tetszett, aztán főleg film után már többször meghallgattam. Emlékezetes pillanat nincs benne, de az ütősöket olyan jól használja, hogy már csak ezért megéri végighallgatni az albumot.
Ami Beltrami stílusában nem tetszik, hogy minden zenéjében ott van az a tipikus horroros fíling. Főleg a torz, sikoltozó vonósokra gondolok, amiket a Yumában is felfedeztem. Persze hozzátartozik a szerző stílusához, de én ezzel nem tudtam még megbarátkozni. A Sikolyba tökéletesen beleillett, de azóta mindenhol használja, és már kicsit unalmas.
Tudom a legtöbb komponistának megvan a maga stílusa, de Beltramié sajnos nem fogott meg.
[előzmény: (4645) Kulics László, 2007-12-30 10:10:01]
3:10 to Yuma (Marco Beltrami)
Anno voltak a klasszikus western zenék, a mai szerzőktől viszont már nem igazán hallok ilyen jellegű zenéket, kivétel Trevor Rabin American Outlaws-sza. Beltrami a klasszikus westernek hangulatát idéte fel, amiben éreztem a szerző keze nyomát. A film alatt remekül helytállt, önállóan azonban annyira nem tetszett, kivétel a film végén hallható rész, amikor a szállodától a vonathoz mennek. Szerintem ekkor hallható az igazi western-muzsika. A score film alatt 10/7, önállóan 10/5, úgyhogy 10/6-ban kiegyezés, a zárótétel viszont 10/10. Ezt a pontozást jól elapróztam. :))))
Elküldve: 2007-12-30 19:55:48, 
