Tegnap megnéztem a Golden Compass-ot moziban. Háát nem voltam elájulva tőle egyáltalán. Látványilag nem rossz a film helyenként de számomra unalmas volt. Volt kb 2 jelenet amire azt mondtam hogy ez tényleg jó is volt. Igazából kíváncsian vártam milyenek lesznek a jeges macik, de még ott is csalódást keltett a megjelenítésük. Sajnos azon kívül hogy üvölt a maci benne, sok hatást nem vált ki az emberben max annyit hogy rohadt hangos volt a moziteremben, ha ez volt a célja az alkotóknak akkor Mission:Completed. Ha ezt a filmet a trükkjeiért meg CGI-ért Oscarra jelölik akkor az kb olyan lesz mintha megint bekerülne a legjobb 5-be Santaollala:)
Zeneileg meg hogyis mondjam, a film alatt olyan semmilyen (ahogyan asszem Gábor fogalmazott vmelyik nap). A végén lévő csatárzoást leszámítva ahol végre hallottam is valami érdekesebb dallamot, tulajdonképpen teljesen jellegtelennek tűnt.
A színészekről talán annyit, hogy aki újdonsült Bond úr miatt ül be a moziba az csalódni fog mert kb 10 percet szerepel összesen azt is már az első 40 percben. Sajnos ez a nagy probléma a Fantasy-val mint műfajjal hogy mindig csinálnak szart is meg jót is belőle. Ezáltal sosem lesz túl népszerű mert a bukások és a sikerek váltogatják egymást. Csalódások közül elég csak az Eragon-ra gondolni, ellen példa meg pl. a Faun Labirintusa
Tegnap este volt "A mag" a tévében. Háttéként jól funkcionált. Nem valami überfrankó Young-zene készült hozzá, de azért nem rossz muzsika. Csak hivatalosan nem adták ki. :((
Most hallgatom a Timeline-t. Az is az iszonyatosan jó Goldsmith-ek közé sorolható (pláne a Greek Fire / Light the Arrows és Prepare for Battle / Victory For Us tétel)...legalábbis szerintem.
John Scott (a jófej kisöreg)
Bruce Broughton (házigazda, de sztem totál bealszik majd mindig :)))
Patrick Doyle (aki idén lemaradt)
Robert Townson (biztos megint egy csomó jó lemezt fog sorsolni)
Természetesen végignéztem a filmet és jót szórakoztam közben. Még mindig megállja a helyét, pedig egy év híján húsz éves filmről beszélünk. Fenébe a modernkori túlhypolt horrorokkal, éljenek a nyolcvanas évek... :))))
Zenéjét egy bizonyos Joe Renzetti készítette (Poltergeist III, Foglalkozása: fejvadász, Mesék a kriptából, de nagyjából ennyi ismerős nem túl hosszú filmográfiájából), de bevallom őszintén, a végső összecsapás alatti zenéken kívül nem igazán volt olyan rész, amire felkaptam volna a fejem. cA Milan anno kiadott belőle egy score-t. Lehet, hogy önállóan is meg kellene hallgatnom.
[előzmény: (4355) Kulics László, 2007-12-08 00:38:04]
Majd kiderül, hogy milyen lesz. Remélem, egy héten belül jön a jóhír, hogy "kedves uram, megérkezett a kért zenéje". Amúgy az elektronikus-szinfonikus egyveleggel legközelebb a Bangkok Dangerous esetében kell majd számolni (kb Tokyo Drift - War szintűnek tűnik). de ennyit Tylerről.
Nos az AVP2 említett két száma engem teljesen letaglózott. Nagy szüksége volt már mind Tylernek, mind a filmzene-alien-predator rajongóknak egy ilyen kaliberű muzsikára. Bízom benne, hogy a teljes zene színvonala hasonló lesz. Tűkön ülve várom már a cd-t, és örülök, hogy kicsit visszatért a Tylerbe vetett hitem. Talán folytatja a tendenciát, és egy időre elkerüli az önmásolást és a túlnyomórészt elektronikus zenék készítését.
Tegnap meghallgattam az Angol beteget és gondoltam megérdeklődöm Sebestyén Mártától, mit tud a filmzenéről meg Yaredről. Elküldtem neki egy levelet és mivel a művésznő elfoglalt a menedzsere válaszolt. Gondolom nem fog haragudni ha beillesztem ide amit mondott. Csak azért, mert ritka ha egy magyarnak köze van a filmzenékhez, így legalább megtudhatjuk, hogyan került Márta az Angol beteg filmhez. Figyelem, a zenei rendező, ezesetben Yared a zeneszerző, persze erre rájöttetek volna, csak úgy mondom.
Kedves Okeanos!
Márta managere vagyok és levelét azonnal továbbítom Mártának.
Ő sajnos tényleg nem ér rá még élni sem! Főleg most decemberben az
adventi időszakban. Ma hajnalban érkezett meg Bakuból és folyamatosan fellép ill. valahol szerepel, nyilatkozik. Ráadásul most költözik. Folyamatosan, apránként, ahogy ő tud ilyen életmód mellett.
Legnagyobb akadály viszont az, hogy nincs számítógépe és nem is tud PC-t kezelni! Igaz jogosítványa sincs, úszni sem tud stb.
De neki nem ez a dolga!
Ha beéri velem, akkor egy-két dolgot elmesélnék az "Angol beteg"-ről.
A zenei rendező és a film rendezője valamilyen magyar hangot keresett a témához, mivel Almásy László magyar volt. Egy CD-n meghallották Márta hangját és elbűvölte őket. Próbálták felvenni vele a
kapcsolatot, de ez
nem nagyon működött annakidején.
Véletlenül észrevették, hogy éppen akkor az USA-ban turnézott.
Bejutottak az egyik koncertterembe és backstage "letámadták" Mártit,
hogy másnap jöjjön be a stúdiójukba. Ő nem nagyon akart kötélnek állni, ehhez módosítani kellett a programot. De végül csak elment. Ott kiderült, hogy konkrét elkélpzelései voltak a zenei rendezőnek.
Egy olaszos, "csúzpájzos" szerelmes dalt szereztek erre a célra, amit Márta
természetesen nem akart elénekelni. Neki elvei vannak, kompromisszumot
nem ismer.
Erre megkérdezték, hogy ő mit énekelne. Akkor jutott eszébe a "Szerelem, szerelem..." c.
dal, amelyet 1984-ben gyűjtött Maneszes
Mártontól Magyarszováton. Ettől padlót fogtak az "illetékesek" és
mindent rábíztak, ami okos dolog volt, mert Mártának kitűnő ötletei vannak.
A "Szerelem, szerelem..." c. dalban még beleszőtt egy bolgár népdalt is,
amit csak dúdol, hogy ne kétnyelvű legyen az ének. Kifejezve azt, hogy
zenénk mennyire rokon. Ezt sokan észre sem veszik. A film további
betétdala is Márta ötlete volt. Teljesen az ő elképzelése szerint
készült minden.
Ez hozta meg az Oscart, amit természetesen nem ő kapott, hanem a zenei rendező. De a Grammy-t is a Deep Forest kapta, bár ez is Márti érdeme.
Viszont 9 millió példányban eljutott a magyar népdal a világ minden
csücskébe.
Érdekes, hogy főleg Ázsiában milyen nagy sikere lett a filmnek és főleg
a zenének. Persze ott azonnal megérzik a rokonságot. Ezt egy hónapja tapasztaltuk Shanghaj-ban a Magyar Évad-on, ahol Mártát le se akarták engedni a színpadról egy tisztán pentaton koncert után!
Amikor az "Angol beteg"-et bemutatták Tajvanon, Márta részt vett egy promóciós körúton. Az utcán sétálva egyszercsak egy raj motoros vette körül. Már azt hitte, hogy táskarablás lesz. Mire levették a sisakjukat a motorosok. Mind fiatal fiúk, lányok voltak. Összetették a kezüket, meghajoltak és azt mondták: "Thank you Marta! English patient! Ajci. ajci..." ,majd felültek a motorra és elhajtottak.Az ajci,ajci a szerelem, szerelem.. kínaiul!
Évekkel a nagy siker után találkozott Maneszes Mártonnal Magyarszováton.
Márta megkérdezte, hogy mit szól ehehz a nagy sikerhez. Márton bácsi nem tudott az egészről, mint kiderült.
Márta ezen nagyon elcsodálkozott. Mire az öreg azt mondta: "Nekem nincs TV-m, se videjóm, hát honnan tunnám?".
Még csak két számot lehet meghallgatni az AVPR-ből, de azt már látom, hogy ez a zene nem sok ember tetszését fogja elnyerni, ha ilyen lesz az egész. Olyan Darkness Falls tempójú, és felfedezni benne Horner Alienséből egy részletet, illetve Silvestri Predator motívumai közül is egyet picit áthangszerelve.
Viszont a gondom azért meglesz vele, kb mint a Die Hard 4-gyel - de még inkább nem ítélkezem a dolog felett, csak ha megismerem a teljes score-t, ami majd 80 perces lesz.
a hangminták alapján ez teljesen tipikus JNH-score, azoknak is abból a részéből, amit kevésbé fogok sokszor meghallgatni, mert olyan, mint a régiek. de lehet, hogy a teljes album után más lesz a véleményem.
Elküldve: 2007-12-09 11:34:23, 
