Belehallgattam a többi be is. Kíváncsiam várom a zenét. :))) Van benne akció, lágy dallamok, tradícionális részek - már csak így a "hangminták alapján". :))
A durva az, hogym ikor először nyert Santaolalla Oscart, többen úgy gondolták, ezt a nevet nem jegyezzük meg, mert idénymunkás a csávó. Aztán íme, nincs olyan díjkiosztó, ahol valamilyen ürüggyel ne férne be még akkor is, ha nem írt idén semmit. :))))
"Best Score Soundtrack Album For Motion Picture, Television Or Other Visual Media"
Pan's Labirynth - Javier Navarrete (sztem egyértelmű lenne a győzelme a jelenlegi felhozatalból, de persze a Blood Diamond és a Happy Feet sem rossz zenék)
A sőnyegen helyett olvassatok nyugodtan szőnyeget. Egyébként most hallgatom a 13. Harcos Expandedet és megannyi leírhatatlanul gyönyörű részt, tracket vágtak ki az eredeti albumról, vagyis nem raktak fel rá. Mindenkinek, aki ebben a ködös hideg időben valami igazán tökéleteset akar hallani, valamit ami idézi azt a nem túl távoli kort, amikor még tudták mi az az örökérvényű filmzene, hallgassa meg, bármi áron!
Állítom ez Goldsmith egyik legjobban sikerült, legjobban eltalált, hangszerelt és rá leginkább jellemző műve. Nincs más szó rá, hallgassátok meg mert gyönyörű!!!
Ez egy vicc!
Ha a lány a vízben szólt volna a nyomorult sorsú afrikaiakról, akkor most az lenne jelölve.Bábel, Lecsó hát ez vicc. A Ratatouille-nél
Giacchino még a Lost-hoz is ezerszer jobb zenét csinált. Kedvelem Shore-t és Powellt de ezen munkáiknál volt jobb is, pl. karib 3, hogy többet ne mondjak. Szerintem ha van még igazság a díjkiosztásban akkor a Faun Labirintusa nyer, aminek felolvasásakor biztos készült majd felpattani Santaolalla, aztán mondja magában, ja még sem, majd februárban!
A Narniában engem az a pont söpör el mindenestül, mikor a Boszorkány megszúrja Edmundot, és Peter ezt látva valami elemi erővel ront neki - ezt nem lehet elég hangosan hallgatni. Az a rész is tetszik, mikor Londonban felszállnak a vonatra. Az Only The Beginning Of The Adventure című track-ben pedig végre van erő - ahogy mondani szoktam.
Most hallgattam meg Alan Menken és Stephen Schwartz legújabb közös munkáját, az Enchantedet, ami azt hiszem Bűbáj vagy valami ilyesmi cimmel lesz itthon. Aranyos ötlet a film, talán egyszer majd időt szakítok rá. Itt a soundtrack.net értékelése és némi infó:
Az a helyzet, hogy ez nem igazi kihívás se Menkennek se Schwartznak, ezért nem is lehetett és nem is kellett olyan tökéletes zenét írni hozzá. A Storybook Ending című számnál érezni igazán Menken régi nagyságát, ezt ajánlom mindenkinek, de az sem veszít aki meghallgatja, de én is közepesre értékelem, ismételve, hogy ennyit kívánt meg a film és ha tetszik ha nem nagyban függ a zene a filmtől, :) én még nem láttam az Evan's almighty-t de nem tudom elképzelni, hogy az a zene meg az a film, egy. Az Enchanted alapjában véve egy totál optimista égbolt néhol felhőkkel. A nyitószám szinte már sztereotipikusan régi disney-s (hófehérke korabeli, kissé az Oz-t idéző) dal, a dallam belekúszik az ember fejébe. Egyszóval nekem tetszett de nem éri el a régi nagyok szintjét, sebaj, majd a következő.
Még valami. A Notre-dame-i toronyőrből, a film zenéjét kissé átírva, új dalokkal kiegészítve a németek, der glockner von notre dame címmel egy musicalt készítettek. Nos ennek éjszaka jártam utána, de azt hiszem helytállóak az infók. Érdekes, az ember nem is figyel a német nyelvre, amikor leköti a figyelmét az új hangszerelés. Letölthető a musical Alan Menken oldaláról:
A "kapkodós" szóhasználatodnak örültem, mert így tudom, hogy megértetted, amit egy kicsit "gagyogva" tudtam csak elmondani.
Nekem is sokszor ez az útja, hogy megkedveljek egy zenét, amit írtál.
Egyébként számomra abszolút ez az Isham jön be. A sok dallamos, fürge hegedűhasználat, Folyó szeli ketté, Repülj velem, Nell, stb.
:)))
Csak elértem valamit. Egyébként mint írtam is, én a film nélkül szerettem meg a zenét és nem tartom karakter nélkülinek a dolgot. De mondjuk én szeretem az ilyen "kapkodósabb" muzsikákat is. Amúgy a hasonlatodat a King Konggal kapcsolatban némileg osztom, ott például a film segített abban, hogy összeálljon a score, mert addig kétszeri hallgatás után félredobtam, és csak a DVd megjelenés után láttam a filmet, s álltak bennem össze a tételek.
Laci, olvastam a Pata-csata kritikád.
Az a problémám úgy általában a Winner Circle-hoz hasonló darabokkal, hogy bár szeretem a szimfónikus műveket, de ez jelen esetben karakter nélküli.
Csupán hatásvadász. NIncs önálló dallamvilága. Big Race ugyanez. A film alatt biztosan nagyon jól hat, de nem elég önálló az egész.
Ami hirtelen eszembejut pld. a King Kong Howard-tól, szintén hasonló. Persze nem a Central Park-ról beszélek.
Hát erre nemnagyon tudok mit mondani megnéztem köszi de ez az ár.... Érdekes!!!
Ez nagyon sok. Magyarországon nemtudod hogy lehet e kapni? Mert nemnagyon találok semmi infót róla. Próbáltam utánnanézni különböző oldalakon de ott sem jutottam semmire. Hát köszi azért a segítséget.
Elküldve: 2007-12-07 08:59:41, 
és megannyi leírhatatlanul gyönyörű részt, tracket vágtak ki az eredeti albumról, vagyis nem raktak fel rá. Mindenkinek, aki ebben a ködös hideg időben valami igazán tökéleteset akar hallani, valamit ami idézi azt a nem túl távoli kort, amikor még tudták mi az az örökérvényű filmzene, hallgassa meg, bármi áron!
