Szerintem, nem véletlen az, hogy Zimmer és Elfman se vállalta el a 3. rész zenei megálmodását. Ezt a főtémát, nem igazán lehet überelni. Tökéletesen eggyé vált a filmmel ez a zene. Akár az Astala Vista Baby! Bocs, ha nem így kell leírni.
Én úgy vagyok vele ha nem tetszik neki az első az egy dolog, de második résznek a zenéje egyáltalán nem rossz, sőt. Ja és még talán annyi hogy ha annyira rossz lenne amennyire a cikk írója hiszi hogy az, szerintem egy olyan legendás rendező mint James Cameron dobta volna az egészet a kukába kérdezés nélkül. Mivel köztudott hogy mennyire nehéz megfelelni az elvárásainak, ennek ugyebár Horner a megmondhatója:)
Előszőr is jól lecseszem magam, hogy milyen töketlen vagyok, mert kétszer is elcsesztem a belinkelést, de sebaj legalább megspóróltam mindenkinek egy kattinást. :)
Valóban a nehezen emészthető darabok közé tartozik a Terminator. Ám a drága cikkíró már eleve úgy állt hozzá, hogy ez egy rakás sz@r, említésre sem méltó hulladék.
Most csak az első részről beszélek.
Akkor szemezgessünk:
"Ennek kapcsán vessünk egy pillantást a sorozat első két részének score, azaz szimfónikus kísérőzenéjére, melynek elkövetője bizonyos Brad Fiedel."
Szimfónikus kisérőzene. :) Hát ez LOL. Amikor szintetizátor és eleketromos hegedű van első részben.
"Ha más miatt nem is fogunk emlékezni Fiedelre, ezzel az egy motívummal többet ért el, mint néhány hasonszőrű kollégája egész életében."
Ez igaz.
"Az itt-ott bekukkantó szintetizátor erőre kap a 3. tételben (Tunnel Chase)".
Nem csak itt-ott kukkant be, mert mint említettem az egész zene szintis. :)
"Mintha a zenész egy négylábú kedvencét kérte volna meg, hogy sétálgasson hangszerén."
Erre csak annyit tudok mondani: idióta. Az alagutas üldéses rész sztem. egy nagyon jól összerakott darab (persze ez szubjektív), még a kamionok kürtjét utánzó szinti hangok is direkt elősegítik a képi hatásokat. Persze az elektromos hegedű is rendesen odaadja magát. :)
"Erre a zenére nem alkalmazható a "nagyzenekari" kifejezés, lévén, hogy akár egy szintetizátoron is elő lehet állítani otthon, némi effekt beiktatásával."
Nem is, mert már harmadszor említem, hogy szintis zenéről beszélünk, de úgylátszik a tisztelt cikkíró lazán össze tud keverni egy pár szintit egy nagyzenekarral. (Bár lehet, hogy csak a nagyzenekari hangzásra gondolt.)
"Az utolsó tételnél is ez történik, ami egy, a filmtől szintén nehezen elkülöníthető track, mely nem több tetszőlegesen (és főleg össze-vissza) alkalmazott billentyűnyomogatásnál."
a "Factory Chase" című darabról beszél az emberünk, tehát amikor a végén a gyárban vannak. Ezen röhögtem a legnagyobbat, talán az egyik legjobban összerakott darab a lemezen, nagyon jól visszaadja a gyár gépiesített világát.
Hát ennyi.
Kiváncsi lennék mit szólna a "Definite Edition" CD-hez, amin majd a teljes zene rajta van.
Pl.: az "Arm & Eye Surgery" -hez. :)
Tudom ez sokaknak tényleg nem más, mint össze-vissza alkalmazott billentyűnyomogatás, de ha hajlandó az ember egy kis időt szánni rá, és figyelmesen meghallgatni, akkor rájön, hogy nemcsak a "Terminator Theme" egy remekmű, hanem a többi is. Az egész zenének olyan különleges hangzása van, hogy az hihetetlen.
Vessetek meg érte, de én azt mondom a Terminator I. zenéje, a valaha készűlt legjobb szintis (film)zene.
kilar egyik abszolút telitalálata, így van. talán nálam is tíz, de már nagyon rég hallottam. úgy terveztem, hogy egyszerre fogom doyle 'frankeinstein'-jével, s mindkettőt lejegyzetelem ;)
Tegnap előkaptam a kredenc aljáról Kilar Draculáját. Valami frenetikus! Jó pár éve nem hallgattam, és most nagyon jó érzés volt újra azzal szembesülni, hogy ez egy tökéletes filmzene. Milyen óriási szakadék tátong filmzeneszerző és filmzeneszerző között. (ezt csak azért jegyzem meg, mert pont előtte való nap hallgattam a transformers zenéjét, és bár én imádom, minőségileg, technikailag a közelébe sem ér a Draculának) Mennyire átjön a zenéből, hogy ezt egy profi, komolyzenei zeneszerző rakta össze (igaz nem ő vezényelt)
Kiválóan eltalálta a film hangulatát és mivel a filmet is imádom, láttam már vagy 6-8-szor, ahogy hallgattam a zenét előttem voltak a jelenetek.
ez a mostani indexre is felmehetne nyugodtan, még ha közben évek teltek is el :) hovatovább, nálam a terminátor zenéi a hallgathatatlan szintis filmzenék sorát gyarapítja, és ezen az a tény sem tud segíteni, hogy imádom a főtémát, és a két filmet.
Látom aki írta az fikázni jól tud de nem ártana neki ha más filmzenéket is végig hallgatna akkor talán nem 50%-ot adna rá. Azzal egyértek hogy a főtéma nagy jelentőségű és a többi track kicsit elsikkad mellette de ennél azért lényegesen jobb ez a score, főleg a második részé. Itt az a baja a csávónak hogy nincs benne kórus mindenhol nem igazán esik le neki hogy amikor az elsőt megírták a szintizene volt a legelterjedtebb és működik is a film alatt, mert elvégre a film alatti hatás a lényeg. Azt a filmzene szerzők is elismerik hogy ha egy score megállja a helyét a film nélkül is az egy bónusz vagy hab a tortán de az elsődleges a képsorokkal elért hatás. A kritika írónak talán ebbe is bele kellett volna kicsit gondolnia mielőtt leírja a lentieket. Arról nem is beszélve hogy szerintem sok zenét nem hallgathatott eddig külön ellenben abból indul ki hogy más kultikus filmek zenéi ennél sokkal grandiózusabbak vagy jobbak talán ez a fő indoka annak hogy ennyire leszólja.
Csak a miheztartás végett írom hogy aki már kritika írásra adja a fejét (vagy mást) az tegye kultúrált formában és ne fikázásból álljon egy írás mert a lentihez hasonló írást még én is össze tudok dobni pedig még egy kritikát sem írtam.
Igazad volt JW.fan - LOL
Akkor bemásolom a kritikát, az előző két hozzászólást meg törölhetitek, ha akarjátok.
Tehát, Terminator I. és II. zenéjének elemzése. :):):):)
Míg Arnold Schwarzenegger azt lebegtette, hogy a rosszarcok további aprítása helyett harcba száll -e politikusi ambíciói kielégítésére, vagy inkább marad a kaptafánál, elkészítette az utóbbi idők egyik legjobban várt folytatását, a Terminator 3. - A gépek lázadása. Nem utolsósorban látványosan megtorpant karrierjének kisegítésére.
Ennek kapcsán vessünk egy pillantást a sorozat első két részének score, azaz szimfónikus kísérőzenéjére, melynek elkövetője bizonyos Brad Fiedel. Szerzőnk a B-kategória mocsarából idáig nem bírt felkapaszkodni, annak ellenére, hogy a Terminator 2. - Az Ítélet Napja a 90-es évek elejének egyik -főleg trükktechnikailag- meghatározó filmje. Várhatóan már nem is fog, mivel az 1999-es Purgatórium és az ezredfordulótól való félelmet meglovagoló Y2K-Végzetes visszaszámlálás című TV-filmek zenéjének megalkotása óta gyakorlatilag nem jelentkezett semmivel, ráadásul említett filmek még tévedésből sem híresültek el különféle díjesők kapcsán. Szerzőnk kitermelte bő félszáz score-ja közül néhány mozi zenéjét is, maguk a filmek azonban nem voltak maradandóak. Elég, ha csak a Kim Basinger-Val Kilmer kettős fémjelezte Tuti balhé-ra gondolok (melynek zenéje pedig kimondottan hallgatható), vagy Bruce Willis vízirendőrös akciójára, az Árral szemben-re. Az első két kiborg-történetet jegyző James Cameron rendező ugyan megadta a lehetőséget, hogy a szintén az osztrák izompacsirtával készített Két tűz között-tel Fiedel megvesse lábát Hollywoodban, ő ezt nem bírta kihasználni.
Hosszas keresgélés ellenére sem találtam nyomát annak, hogy az ötvenes éveiben járó komponista mi miatt tűnt el a közéletből, hiszen a csekély számú, vele foglalkozó internetes oldalon is jórészt a jövőből jött gyilkosból őrző-védő szakemberré avanzsált robotemberről szóló sci-fik hangulatosabbá tétele okán van megemlítve. Arról, hogy ezek zeneszerzője egyáltalán él -e még, nincs adat.
De nézzük, hogy mi lehet az oka az ismeretlenségnek, hiszen Fiedel nem kevesett dolgozott az elmúlt 30 évben.
Az első rész lemezén található Tahnee Cain számokról ne essék most szó (a 17 perces score-t nem akarták szimplán kiadni), csak az instrumentális részről. Utóbbi a már jól ismert főtémával indít, melynek első taktusairól rögtön beugrik a hallgatónak az ismerős dallam. Ha más miatt nem is fogunk emlékezni Fiedelre, ezzel az egy motívummal többet ért el, mint néhány hasonszőrű kollégája egész életében. A The Terminator Theme hatásosan festi alá egy gépember könyörtelen törtetését, egyúttal valamiféle kíméletlenséget is sugározva, több mint 4 percben. Az ezt követő Terminator Arrival az időutazás után ruhát keresve beilleszkedni próbáló Halálosztót kíséri el egy kopogó zörejmasszával, melyben néha feltűnik egy szélfúváshoz hasonlatos hang is. Az itt-ott bekukkantó szintetizátor erőre kap a 3. tételben (Tunnel Chase). Bár ne tenné! Mintha a zenész egy négylábú kedvencét kérte volna meg, hogy sétálgasson hangszerén. Film közben talán nem annyira kellemetlen.
Megnyugvással fogadtam a Love Scene-t, mely nem más, mint a főtéma interpretálása zongorára. A fent említett kíméletlenségből így váltunk (giccsesen írva) az érzelmek hullámaira. Szép.
Ugyancsak az az emlékidézőnek valóban tökéletesen alkalmas Future Remembered, háttérben a menetelés hangjaival.
Erre a zenére nem alkalmazható a "nagyzenekari" kifejezés, lévén, hogy akár egy szintetizátoron is elő lehet állítani otthon, némi effekt beiktatásával. Az utolsó tételnél is ez történik, ami egy, a filmtől szintén nehezen elkülöníthető track, mely nem több tetszőlegesen (és főleg össze-vissza) alkalmazott billentyűnyomogatásnál.
60%
A majd' 10 évvel később elkészült 2. lemez közel négyszer hosszabb az előzőnél, annak ellenére, hogy nem tartalmaz betétdalt (így nem képviselteti magát Axel Rózsi bandája sem a főcímnótával).
A jól ismert téma itt pergőbben bújik elő. Hangzásra olyan, mintha a szintimágus Jean Michel Jarre-t kérték volna fel az előadására. A továbbiakban Brad Fiedel előveszi a Terminatornál is alkalmazott, mára jóval modernebbnek hallatszó zörejeit, és továbbra is következetesen szimfónikus zenekar nélkül zenélget (bár mintha a rézfúvósok igaziak lennének). De minek is ide hegedű, ha egyszer a T-1000-est sokkal inkább a pusztítás érdekli, mint a romantika! Emiatt fordul elő, hogy az album egyes részeiről inkább a káosz jut a gyanútlan hallgató eszébe (az így induló, de végül lenyugvó Attack On Dyson, valamint a Tanker Chase), mint a letisztult dallamvilág. Habár felbukkan egy kórust imitáló hangkreálmány is (Terminator Impaled), a B-kategóriás filmzenékre jellemző kuszaság, és a szintetizátorból előcsalogatott bosszantó sikoltások egyvelegéből összeálló valami bizonyos track-jeit nem sokszor lehet meghallgatni. Ezen nem segítenek azok a neszek sem, melyek előállítása vélhetően egy acélgyárban történhetett. Megjegyezendő, hogy ide tökéletesen illenek, ha az ideget borzolják is.
Fiedel munkájának legnagyobb hibája, hogy egyes részeit film alatt észre sem vesszük, és időnként önállóan hallgathatatlanok. Nem adok igazat annak a vélekedésnek, hogy egy filmzenének csak film alatt kell hatnia. Természetesen főleg ott, de véleményem szerint egy igazán jó komponista beleadja tudása legjavát annyira egy kísérőzene megalkotásába, hogy azt érdemes legyen meghallgatni a mozizás után is.
Nem véletlen tehát, hogy szerzőnknek az igen gyenge Johnny Mnemonic-ot kellett "megzenésítenie", például a Különvélemény helyett. Ha lenne nála egy kis hajlam valami maradandó létrehozására, nem ezt a karriert futotta volna be.
Csak az a főtéma, az ne lenne!
50%
Szánalmas az egész, főleg, hogy a fickó nincs tisztában a hangszerekkel sem.
Igaz nem ilyen nagy sikerfilm, de itt van ez az ébredő sötétség. Az alap séma, a karakter archetípusok és a mesélési vonalak mindenhol azonosak. A Star wars és a Harry Potter és a Gyűrűk Ura remek példái ennek. Tudjuk, amikor a fiatal naiv hős elmegy a jelentéktelen otthonából, hogy jelentőségteljes világmegváltó tetteket vigyen véghez, ő egyedül, mert ez a sorsa. Közben az úton találkozik barátokkal, ellenségekkel és szerelmekkel, aztán megvívja a csatát. Persze reggelig mondhatnám, a baj az, hogy nem érezhető a hitelessége.
A Golden Compassnél én inkább a zenét várom. Ezek az állatok köré épített fantasy-sztorik kicsit távol állnak tőlem, még akkor is ha aGYU-ban is volt azért nem kevés ehhez hasonló bizarr dolog. Nekem pölö a Narnia kifejezetten élvezhetetlen volt. Idegesítettek a kölkök, a beszélő oroszlán, meg az a szőrös, patás faun is:) A zene az már más tészta volt. Vmi hasonlót várok a GC-tól is. Bár Desplat-t nem szeretem, igaz egyedül a Painted Veilt hallottam eddig tőle, de ha az ő sajátos hangzásvilágát kombináljuk majd az olyan monumentális hangzásvilággal amit egy ilyen film megkíván akkor lehet kisül belőle valami finomság.
Tegnap néztem meg a Stardust-ot. Nagyon kellemes meglepetés volt. A LOTR után érkező fantasy dömping legjobbja szerintem. A zenét mégjobban értékelem, így a film után. Ráadásul a moziban nem is volt olyan feltűnő az, hogy nem túl eredeti. A Drakulás lopás is helyére került, azon jelent alá, ami alatt szólt nagyon illett. A LOTR téma azonban nagyon zavaró volt, nem hiszem, hogy nem jött rá Eshkeri, hogy ezt valaki már megírta előtte.
Elküldve: 2007-11-23 17:42:46, 
