Revell megragadt a horroroknál, és sajnos nem úgy tűnik, hogy onnan valaha is kikászálódik, Goldenthal pedig szépen visszavonult a színházi életbe. legújabb zenéje is olyan, mintha egy színdarabhoz készült volna.
A Beowulf zeneileg olyasmi leszmint a Mammy Returns vagy a Van Helsing. A film milyensége tulajdonképpen tök 8 Silvestrinél, mert a Van helsing is iszonyat jó zene, a film pedig igencsak nem az, és hasonlóan nagy a szakadék mondjuk a Night at the Museum tekintetében is, pedig az sem a legjobb Silvestri muzsika, de a filmhez képest az is jó.
Silvestri nagyjából a jelen kor Goldsmith-a: több rossz filmet is felhúzott már zenéjével.
A Beowulf score-ja egyébként nov. 13-án jelenik meg. Én már nagyon várom.
Egyre kevesebb a klasszikus zeneszerző, "DJ-k" kezdik írni a zenéket.
Törzstag
Leíratkozott felhasználó
3456. Elküldve: 2007-10-25 15:57:15,
Filmzenék
[23033.]
Így már igen. Valahol a személyiségében keresem a dolog nyitját, most, hogy már találkoztam vele. Amolyan "úszom az árral" típusú emberke, aki tök jól megvan rivaldafény és nagyobb elismerések (bár brit díjakat rendre nyer) nélkül is. Nem tartja magát nagyra, mondhatni elvan. Meg szerintem az se válik előnyére, hogy Londonban dolgozik. Emmerichet megkérdeztem tőle, amikor interjút csináltunk vele (ez még gépelés alatt) és azt mondta, ha hívják ő megy bármikor újra hozzájuk, de most megérti, hogy Kloserrel dolgoztak, mert már régebbi az az ismerettség.
Jó persze igazad van, én nem azt mondom, hogy Arnold a Bondokon kívül nem csinál más értéklehetőt, de 10 éve még úgy tűnt, hogy ebben az évtizedben Arnold az élvonalban lesz és jobbnál jobb zenéket fog szállítani. Aztán meg most van a Bond széria és a többi (Zoolander, Stepford Wives, Four Brothers, ...). Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy 1999-ben még azt mondtam volna, hogy Arnold lesz a következő évtized egyik legfoglalkoztatottabb, legjobb szerzője, aztán mégse nem lett az. Ettől még jó zeneszrező.
Néhány megjegyzés:
"Silvestrit is kedvelem, de a Beowulf eddig engem még nem győzött meg"
Silvestri eleget alkotott az elmúlt húsz évben, hogy helye legyen az A kategóriában. Nem dolgozik, mint a gép ő se, de attól még két kezét összetenné érte bármelyik rendező. Fizetésében is tuti A kategória.
"Arnold is bajban lenne, ha nem lenne a Bond széria"
Sztem ez nagyon nem így van. Miért lenne bajban? Anyagilag? Művészileg? Ő mindig találna magának elfoglaltságot. Az, hogy az emberek nagy része nem hallgat meg tőle mást, attól még létezik és alkot.
Jarret és Barryt pedig örülök, hogy ha más nem, gonit kolléga mindig megemlíti. 2 csoda a 2 öreg (nekem főleg Barry), a legnagyobbak közt a helyük.
"már inkább a szerencse vagy a producerek kénye-kedve dönti el, hogy kiből lesz a jövő nagy generációja"
Nagyon igaz...
Egyetértek, de se Williasm, se Goldsmith korai zenéi nem tartoznak a legkedveltebb filmzenék közé, ráadásul nem is azokért kedveljük őket. Persze Giacchino, Powell vagy HGW azért már letett valamit az asztalra.
Szerinem azért lehetne még A kategóriába sorolni egy pár emberkét. Nehéz lenne elfogadni, hogy JNH, Elfman, Morricone vagy Shore B kategóriás lenne. :) Viszont, ha beraknánk Morriconét, akkor Jarret és Barryt is be kellene, mert mégiscsak élnek még, habár már nem dolgoznak. Így Morricone nélkül nálam egy A kategóriás top 10 így nézne ki, elején mondjuk van a krémje: (nem a kedvenceim sorrendje!)
Williams, Elfman, Zimmer, Horner, Shore, JNH, TNewman, Silvestri, Isham, Vangelis. Az utolsón lehetne vitatkozni, de az emberek 80%-ának ő a Filmzeneszerző. Sok filmet, amihez zenét szerzett már a nevével is el lehet adni, ez pedig egyértelműen a legnagyobbak közé emeli őt. [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2007-10-25 15:01:46]
Van abban valami, hogy hanyatlanak de szerintem a filmektől is függ a zene milyensége. Mostanában azért nem a legjobb alkalmazott zeneszerzőnek lenni, amikor villámgyorsan sablon filmeket gyártanak és Santaolallákkal kell felvenni a versenyt.
Lehetséges, hogy ezek a legjobbak azok közül, akiket ti is írtatok. De nekem az a véleményem, hogy összességében mindegyikük hanyatlott ebben az évtizedben.
A 90-es években nagy átlagban jobb zenék születtek. Nekem Thomas Newman is ott van, de ő képtelen egyelőre a megújulásra.
Az új alkotók pedig nem a legjobbak. Van 1-2 új jó zeneszerző, de a formájukat egyik sem tudja állandósítani.
A tehetséges "fiatalok" közül csak Marianellivel nem értek egyet. Ugyan nagyon biztos kezű szerző, ért a nagyzenekarhoz és a pár hangszeres zenékhez is, csak a dallamok terén néha jelentős hiányosságok mutatkoznak. Kapna valami nagyobb, látávnyos filmet, mondjuk egy fantasyt aztán eldőlne, hogy mit tud.
Érdekes kérdés, hogy kik közül kerülhet ki a következő nagy generáció. 10-12 éve én biztosan az alábbi neveket mondtam volna: Goldenthal, Revell, Portman, Arnold, Mancina. Persze ide lehetne sorolni még Debneyt, Ishamet, Jonest, Youngot is, de őket akkor és azóta is elkerülik az igazán nagy megaprodukciók, és lássuk be hiába írnak szép vagy értékes zenét egy horrorhoz vagy drámához, az igazán befutott szerzők közül a legtöbben a blockbuster filmek állandó zeneszerzői. A '90-es évek közepén, végén a fitalalabb generációból pont Goldenthal, Revell, Arnold, Mancina négyes volt aki a sikerfilmek közelébe került. Mára meg hol vannak? Goldenthal gyakorlatilag visszavonult, Revellre szót sem érdemes pazarolni, Arnold is bajban lenne, ha nem lenne a Bond széria, Mancinát meg felváltotta az új MV-s generáció. Szóval akiket most a jövőnek gondolunk lehet, hogy 5-6 éven belül eltűnnek.
Williamsnek is kellett anno egy Spielberg vagy egy Oliver Stone, legnagyobb zenéit is az ő filmjeik alá írta. Érdemes megnézni, hogy a mostani sikeres rendezőknek kik a zeneszerzőik és köztük keresgélni a jövőt. Brian Singer - Ottman, J.J. Abrams - Giacchino, Doug Liman/Greengras - Powell, Andrew Adamson - HGW, ezek elég tartós munkakapcsolatok, így ők biztos ott lesznek 10 év múlva is az élen. Persze ez csak egy gyors eszmefuttatás a részemről, lehet, hogy manapság már inkább a szerencse vagy a producerek kénye-kedve dönti el, hogy kiből lesz a jövő nagy generációja. (lásd Djawadi-Jablonsky-Zigman-Beck-Bates és társaik nagy filmek közelébe kerülését.)
Silvestrit is kedvelem, de a Beowulf eddig engem még nem győzött meg, adj a sors, hogy tévedjek, de nekem Angelina Jolie és ez a túlharsogott látvány nem tölt el bizalommal.
joel seholsincs. én az igazán érdekes, megújulónak tűnő és bátor megoldásokat a két MV-árva, harry gregson-williams és powell, valamint beltrami és marianelli műveiben látom. NEM, nem azt mondom, hogy olyan zenéket írnak, mint a hiányzó klasszikusok, hanem azt, hogy tíz-tizenkét éven belül hasonló számú lehetőség és felfogás mellett elérhetnek nagy dolgokat. lehetnek a jövő nagyjai. mármint közvetlenül a horner-jnh-elfman-young kvartett működése után (williams ugyebár egyeduralkodó pillanatnyilag). az említett négyessel az a baj, hogy túl sok szarba futnak bele, emiatt elég nehéz róluk masszívan pozitív értékelést kinyilvánítani (debneyt pedig pont emiatt egyáltalán nem is sorolom ide).
Számomra nem is kérdéses hogy az a széria csúcspontja. Szerintem fantasztikus az a rész, persze ha akciókról beszélünk akkor a Kivonulás 2. viszi a prímet:)
Hát igen sok-sok zene visszaköszön, de ezek szándékosak: Starbuck, Adama és Apollo. Adama és Roslin, Six, Boomer és Helo - mind-mind külön témákkal rendelkeznek, amiket szívesen visszahív McReary. TV sorozatban én ilyen tematizált zenét még nem pipáltam. Már csak ezért is le kalappal előtte.
Szerintem az uccsó szám állati jó Bob Dylan feldolgozás, már a bef. rész alatt tetszett nekem. Jó szokatlan.
Írni mikor? Hát most felkerül még 1-2 más és utána, ha lesz időm és ihletem, munka mellett De talán még előtte megnézem még1szer a harmadik szezont, hogy képben legyek 100%-ra. Kat's Sacrifice megint olyan zimmeres, mint jópár másik McReary zene, de nem baj, Storming New Caprica, Dirty Hands rulez És én is a boxmeccses részt tartom a legjobbnak! Pedig mennyien utálják..Talán mert nincs benne egy űrcsata sem, "pusztán" emberi történetek [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2007-10-24 23:15:14]