"mert John Williams az a szerző, akinek ez alapból jár, mert minden egyes papírra vetett hangjegyét ki kell nagyítani, bearanyozni, majd a falra felakasztani és kiállítást szervezni belőle az áhítattal nézelődőknek"
az előjegyzést is be kell aranyozni, nem csak a hangjegyeket
A Ray rendben van, de az albumon a dumálás idegesítő és funkció nélküli, nem értem, miért kellett rárakni.
Okeanosszal nem értek egyet abban, hogy azért ne a Star Wars márkanévre adjanak már díjat automatikusan, vagy azért, mert John Williams az a szerző, akinek ez alapból jár, mert minden egyes papírra vetett hangjegyét ki kell nagyítani, bearanyozni, majd a falra felakasztani és kiállítást szervezni belőle az áhítattal nézelődőknek, viszont azt a zene ismerete nélkül is teljesen jól látja, hogy ezt a díjat úgy 90%-ban Ray Charles kapta, Armstrong megint abba futott bele sajnos, ami nekem (kedvenc szerző ide vagy oda) a Golden Globe-os Moulin Rouge-nál is zavaró volt, hogy amikor a stáblistán az illetékesek látják, hogy Music by Trevor Rabin, akkor a főcím alatt épp szóló Rammstein-nóta is szerintük Trevor Rabin munkája. Az egyébként tipikus laikus szokás, hogy az átlagember mindig az épp kiírt zeneszerzővel azonosítja az aktuálisan felcsendülő betétdalt, aztán ezek meg állítólag szakértők, akiknek tisztában kellene ezzel lenniük, aztán mégsem.
Egyébként a két zene közül a SW3 a jobb tényleg, de jól tudjuk, hogy csak a sportban egyértelmű, hogy ki az első, mint azt eddig kétszeres virtuózunk példája is bizonyítja. :)
Mondjuk ne azért utáljunk vmi zenét, mert bezzeg nem ez és ez kapta meg helyette, hanem mert rossz (néha én is beleesek ebbe a hibába).
Semmi esetre sem akartam megbántani a filmzenéket vagy rajongóikat, ez izlés dolga :). Én éreztem benne vmi enyhe keletiességet néhol, de a filmben sem sokat látni. Abban a korban, vagy a városi elitnél nagyon erős lehetett az európai hatás, a ruhák, a szokások mind olyanok voltak, még a hősnő is kávézóba ült be tea helyett. A mahjong volt az egyellen tradícionális elem, ami rémlik..
Köszi! Sajnos a francia nevek kiejtésének tippelésében gyenge vagyok, az utolsó betű némaságára számítottam, de majd vigyáznom kell a ragozásnál :)
A Painted Veilt régóta tervezem megnézni, kiváncsi leszek, azután mennyire jön be, eddig a Hostage-et láttam, az vmi megfoghatatlan okból tetszett, és a megfoghatatlan ok rendszerint a zene szokott lenni..
Gyorsan át is futottam, hogy mit is írtál a zenéről. Az filmzenékről alkotott véleményeddel, miszerint önmagukban unalmasak nyilván (filmzenerajongóként) nem tudok egyetérteni. Azonban amiket a Lust, Caution-ról írsz abban nagyon egyezik a véleményünk. :) Valóban meglepően primitív a főtéma és pont ezért lesz nagyon hatásos. Azonban én egy kicsivel több keleties dallamot vártam ettől az albumtól, ezért lett egy picit csalódás.
Belinkelhetjük nyugodtan, sztem jó, érdekes és hiánypótló az oldal (zeneileg is), jártam már ott néhányszor, megérdemli:
http://asiafan.freeblog.hu/
Desplat (ejtsd, ha minden igaz: düplé)
egy elég egyéni és eredeti stílussal rendelkező szerző, elég nagy jövő előtt áll, és valszeg még 15 év múlva is hallunk róla, sztem teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen zenére lehet nála számítani (egyedül az akciózenéinél talán). Gyakorta szabálytalan és extrém, mégis minimum érdekes dallamokkal dolgozik, én bírom zenéi nagyobb részét. A Painted Veil főtémáját elég csak meghallgatni ahhoz, hogy alá legyen támasztva, amit írtam.
Igazából én sem értem, mi a gond pont ezzel az írásommal, még ha Bloodrayne-rajongó lennél, és az arról írtakat kifogásolnád, meg is érteném. :)
A "sokak szerint" az minden színészre állhat szerintem. Különösebben soha nem volt vele bajom, A tégla meg a Véres gyémánt óta, amikben végre már nem lánykaszobás
poszterfiú volt, pláne nem. A filmről is azt írtam, hogy stlusos (LD-t is alkalmasnak tartottam a szerepre), csak hosszú és unalmas a film sztem, engem egyáltalán nem érdekelt, hogy mi történik Hughesszal. Tehát engem. Attól viszont még nem lesz rossz egy film, max. nekem nem jött be. :)
A miliiomosast meg végképp nem értem, nem attól lett érdektelen számomra a film, mert irigykedtem a már rég meghalt milliomos pénzére, akkor a Ha eljön Joe Blackben is utáltam volna Hopkins bácsit, aztán mégsem. :)
Vicces, hogy éppen Desplatról megy a vitatkozás, mert miatta néztem fel az oldalra, ugyanis a minap láttam a Lust, Cautiont, és most írtam a zenéjéről is, mert nem tudom abbahagyni a hallgatását. Örülök, hogy másnak is tetszik.. :)
Én most szeretnék egy kicsit off-olni:
Nem tudom, ki látta már, de érdemes megnézni a Titanic-kiállítást, mert nagyon jó - legalábbis nekem jónéhány helyen és tárgynál leszakadt az állam.
Ezen kedves megjegyzés arra enged következtetni, hogy nem ismersz engem, hidd el, hogy nem csak a ma már ismeretlen,lejárt, ódivatú idióta rajzfilmzenéket és cseppetsem sikeres (azokból is adaptált) musicelekről ismert ( vagy ismeretlen) Menkent és a filmzene történelem egyik jelentéktelen mellékvágányát megalkotó Shore, harmadrangú művét hallgatom. Ám tartom magam a véleményemhez, a Fountain nekem nem az év zenéje, ez van.
Ha a gyűrűk urára gondolsz, otthon vagyok benne. Olvastam mind a hármat, sajátos mű. Egyszer ha megtetszett ez a világ, érdemes nekiugrani de a filmhez hasonlóan lassú hangvételű, de van ebben valami megszerethető. Ráérős, nem olyan mint ez a világ.
Egyébként amikor a Firewall CD-re lecsaptam, valami miatt azt gondoltam, hogy az a Hostage, és nagyon örültem, hogy minimálpénért az enyém lesz. Aztán rájöttem, hogy mellélőttem. De már mindegy ki van fizetve. :DD A nyitótétele legalább jó, a többi tényleg feledhető.
pont ez a kettő, de az utóbbiról garantálhatom, hogy megvan :)
egyébként félő, hogy azért vagyok ennyire ellene a dolognak, mert legutóbb a firewallt hallgattam meg tőle, és dühösen kapcsoltam ki az uccsó tételek valamelyikénél, hogy jólvanmostmárelégvolt... :)
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, nem egy-egy tétel miatt emlékezetes azok a zenék, amikről az imént írtam, de ki kellett emelnem valamit, hogy bemutassam. :)
Hallgasd meg a többi Desplatot is, ehhez már csak idő és egy kis elhatározás kell. ;)
egy-egy tétel kiemelésétől még egyáltalán nem tekintek valamit kiváló albumnak. a syrianának egyetlen hangjegyére sem emlékszem már, pedig általában ha valami megtetszik, azt azonnal meg szoktam jegyezni. a pearl earringet szeretem, a hostage abszolút a feledés homályába merült, a queen nekem túl ünnepélyes és dagályos volt (noha elismerem, hogy valszeg filmhez nem is lehetett volna másmilyen muzsikát komponálni). painted veilt félretettem korábban, hogy majd teszek egy újabb kísérletet, a többit pedig nem ismerem tőle.
igazi problémám az, hogy egyetlen tételért egyáltalán nem tartok meg egy albumot az emlékezetemben, és eddig nem nagyon hallottam tőle olyat, hogy igazán beleborsódzott volna a hátam. míg ezt marianellinek már sikerült egyszer-kétszer. ezzel nem azt mondom, hogy desplat teljesen le van írva, mindössze csak nem hallom a zenéjében azt a pluszt, amitől számomra kedvenccé válhatna.
Elküldve: 2007-10-22 13:30:05, 
