Elnézést, ha lebecsmérlően hangzott volna írásom. Van, akiknek több idő jut a zenére, mint jelen esetben neki, és mégis gázosat alkotnak. Amit lehetett megcsinált, és a film alatt jól is működik, nem ezzel van a baj, hanem azzal a kiszolgéltatottsággal, hogy egy tollvonással képsek mások munkáját elintézni a producerek. Sajnos sok ilyen példa van. Az lenne a jó, ha a filmesek végre mérlegelnék, hogy mihez mennyi idő szükségeltetik. De a mai versenyhelyzet rájuk is nyomást gyakorol, így a mérlegeléssel várni kell.
Csak ha már van alapból egy jó scoreod akkor minek kidobni és felkérni vkit h 2 hét alatt dobjon össze vmi jobbat? Sok fasz van hálivúdban.
Egyszer meg kéne játszani h a sok kretén csinálja meg 2 hét alatt a filmet a zeneszerző meg 8 hónap alatt a zenét. eheheh
Jó lenne, ha ezt is kiadnák lemezen. Bár akinek mondjuk megvannak a complete-ek, azok valszeg bőrlenyúzásként emlegetnék - és az is lenne - de sztem simán elférne, éppúgy, mint a Passion Symphony kiadása is. De persze, ezek csak álmok...
Én miután megismertem az első Young-zenéket ("The Fly II" és "Species"), sokáig csak a horrookat hallgattam tőle. Aztán rájöttem, hogy szép drámazenéket tud írni (pl: "Murder in the First") és kicsit egyedien közelíti meg az akciózenéket, ami szintén plusz pont nálam. Egy valamit azonban még tőle sem tudok meghallgatni: a jazzes albumokat.
Young szereti a horrorokat, de öröm látni, hogy néha kibújik két vérfagyasztó kotta közül, hogy egy kicsit más vizeken is megvillantsa tudását.
Írtátok, hogy CY a Hurricane filmhez írt zenéjével lett A-kategóriás zeneszerző. A Hurricane alapjai már erősen ott vannak az egy évvel korábban megírt Rounders-ben. Egy szempontból nekem olyan CY, mint Danny Elfman: Mindkettő kötődik egy konkrét filmtípushoz. Horror, illetve musical tipusú - mese jellegű filmek. De amikor drámai hangvételű filmhez írnak zenét, na akkor jövök rá, hogy mindketten zseniálisak. Felüdülést jelent megismerni őket erről az oldalról is.
A hivatalos CD-khez még annyit, hogy több embertől hallottam már olyan érveket ellene, hogy pl. a Varése ugye hosszú évekig többnyire 30 perc körüli játékidővel bíró korongokat dobott piacra, és hogy az a játkidő nem ér meg több ezer forintokat, maikor hosszabb idővel más kiadók is ennyiért árulják. Persze ez is egy indok, csak sztem botorság, mert ahogy már többen is írtátok, ha jó egy zene, akkor annak eredetiben is ott a helye.A filmzenekiadványok pedig a legritkább esetben tartalmazzák a teljes anyagot, így emiatt is bukik nálam ez a fajta érvelés.
Részemről három kötőjelet és a végén lévő három pontot, ugyanis ha wordben írod meg a hsz-ed, és utána másolod be, akkor ezek helyett kódszámokat ír be, amiket a fórum kiasablakában újraütöttem.
Még két dolog jutott eszembe. Az egyik: hogyha közvetlenül JNH számlájára folyna be az eladott LITW CD-k ára, akkor nem az lenne a probléma, hogy valami pöffeszkedő producer gazdagodik meg a vevő pénzén, hanem hogy de hát a komponista már megkapta a filmért a maga pénzét. :)
A másik: nem tudom már, hogy hol olvastam, így lehet, hogy nem helytálló, és adatokkal sem tudom bizonyítani,hogy igaz, de állítólag a lemezipar hanyatlása nem volt komolyabban (más műfajhoz képest arányosan leaglábbis) hatással a jazzlemezek eladására. Tehát mintha az egyik legrétegebb rétegzene kedvelői teljesen tisztában lennének azzal, hogy mekkora szerepük van abban, hogy a műfaj darabjai továbbra is megjelenhessenek. (Azt hiszem, a komolyzenénél is ez a helyzet.)
Teljesen jól látod, főleg a CD korszak lejártának kitolását. Nem a filmzene a legnyereségesebb üzletág, és ha valami jelet nem adnának a filmzenerajongók, hogy érdemes bármi pénzt és energiát belefektetni ebbe az iparba, akkor aztán lehet, hogy idővel nem az lesz, hogy csak iTuneson jelenik meg a lemez, hanem még ott sem, mert minek. Ha a CD véglegesen elavul, az iTunesé és társaié a jövő. Ám akkor ugyanez lesz, hogy senki nem fogja pénzért letölteni, amit ingyen is leszedhet (amit meg is értek). Magyarán Madonna, Eminem, a Black Eyed Peas akkori megfelelői kijönnek csak iTuneson (mert CD-t már senki nem vesz), a filmzenék meg még úgy sem, mert most sem milliós eladásokban mérik az ilyen lemezek sikerét eleve, ellentétben a populárisabb dolgokkal.
De persze itt most csak elmélkedünk, ahogy a szelektív hulladékgyűjtés értelme sem azon múlik, hogy párszáz ember hová hajítja a szemetét.
Én meg meg néztem a Next-et és tetszett amit Isham írt hozzá. Még nem tudom milyen formában fogom be szerezni de gyanítom h letöltés lesz belőle tekintve hogy nem vagyok egy nagy MI fan.
A CD-vel kapcsolatban annyit tudok hozzá fűzni hogy mindenben van igazság. Vagyis mindenkinek igazat tudok adni ebben a kérdésben. Talán éppen ezért is olyan rohadt nehéz ez a téma és ezért is éri meg minél jobban körül járni. Az igaz hogy a CD-k még fogynak de nyilvánvaló hogy előbb utóbb el tűnnek ahogy azt le írtam a tegnapi kommentemben.
Hogy ez minél később következzen be ott lépünk be a képbe mi mint rajongók. Lehet hogy hülyének néztek a véleményemért de azzal hogy meg vesszük a CD-t mindenképpen támogatjuk ha nem is a szerzőt, de ezzel azt tudjuk bizonyítani hogy van még értelme kiadni score-t. Ezt természetesen üzleti szempontból kell nézni.
Tudom asszem Brooks írta hogy lehúzás mert nem ők kapják a pénzt hanem a producerek. Erre csak azt tudom mondani hogy tényleg ők zsebelik be a hasznot (ez nem is vitás) de ettől függetlenül egy jó zene meg érdemli hogy eredetiben szerepeljen a gyűjteményben még akkor is ha mindössze egyszer használod amikor be grabbeled (ahogy én is tettem). Mindenesetre én is szeretem meg nézni a borítót és el olvasni a jegyzeteket amiket a szerző fűz hozzá. Természetesen akinek sosem volt eredeti zenéje az sosem fogja ennek az "értelmét" felfogni de azt hiszem nem hibáztatható érte.
Erre mindenki azzal jön ugye hogy nincs pénz ami teljesen elfogadható érv - nekem sem volt mindig és most sincs - pénzem arra hogy mindent eredetiben meg vehessek. Ennek ellenére én is a CD-k vásárlását támogatom - én így tisztelem meg kedvenc szerzőimet és alkotásaikat mert nyílván máshogy nem tudom.
:D
Tény, azt külön már nem említettem, hogy a családi helyett csalási filmet írtam vmiért, aztán kijavítottam azt is, nehogy azt higgyétek, huskyk vannak valami kártyás filmben.
Már nincs is újraszerkesztve. :D
Utólag hozzáillesztettem még egy gondolatot, nem pedig azt kérdeztem meg, hogy honnan tudok letölteni valamit, aztán cenzúráztam magam. :)))
Ezzel így egyetértek tulajdonképpen Laci.
Mi úgy szoktuk mondogatni ugye, hogy van, aki elmondhatja magáról, hogy kedvenc előadója a TDK, mert van tőle egy csomó lemeze.
A CD még azért hosszú évekig nem fog kipusztulni, hiszen még mindig több CD fogy, mint hivatalos letöltés van. Viszont aki fizet a letöltésért, azt nem értem, hogy annak miért nem jó alig drágábban egy eredeti cédé (egyelőre még kevés csak iTunes-os lemez van), amit aztán 1 perc alatt begrabbel. Ez érthetetlen számomra. Ha kiadsz cédére pénzt, az valamiben más, mint az mp3. De az ingyenes vagy a fizetős letöltés közül egyelőre nem tudom pártolni az iTunest. Kicsit különben ellentmondásos a szitu: az iTunes létrejötte az illegális letöltéseknek köszönhető,az tény. Viszont a megmaradása már a becsületes embereknek, akik ellenben ingyen is tölthetnének elviekben vagy megvehetnék a cédét. Engem az iTunes nem is zavarna, ha például Mark Isham huskys családi filmjének zenéjét (nem ugrik be, mi a címe, de meglepően aranyos mozi, nem ilyen seggreesős darab) nem csakis iTuneson jelentetik meg, és egyre több ilyen lesz. De ezzel szemben ott van, hogy a Demi Moore-os Half Light remek zenéje más módon nem jelenhetett volna meg, mert ez egy videofilm (ami nálunk becsúszott moziba), tehát nem az a mindenféleképpen kiadandó zenéjű.
*
Azt azért hozzáteszem, hogy nem villogni akartam a cédégyűjteményemmel, nem azért tereltem a beszélgetés irányát e témára. Ki így, ki úgy szereti a zenét hallgatni, a lényeg az, hogy mit. Illetve hogy ne nézze hülyének / ne nézze le a másikat azért, mert ő eredetiben szerzi be (vagy mert csakis letölt).
Mindenkinek megvan a maga szenvedélye, lehet, hogy aki lúzernek tartja azokat, akik kiadnak lemezre pénzt, az elfelejti, hogy ő cigire, drogra lövi el (szóvicc) a pénzét, esetleg májkrémes dobozokat, érmét, bélyeget, netán lábgombát gyűjt. :)
A különféle hazai és külföldi fórumokban is találkozik az ember olyanokkal, hogy "csak nem mondod, hogy kiadtál erre a filmre/zenére pénzt?" De igen, és? Az ilyen szemléletet utálom. Legyen az én dolgom, hogy mire költöm a pénzem, mi a hobbim. Mondjuk engem sem foglalkoztat komolyabban, hogy ki mit gondol a gyűjtőszenvedélyemről, csak leírtam. :)
Elküldve: 2007-06-16 22:43:54, 
