Kóbor kutya az Istvántelek vasúti megállónál

Szia,
Nem ismerjük egymást, de én ismerem a ti Kajlátokat.
Még 2009. Karácsonya után láttam őt először, meg a plakátotokat, meg a fórumot róla.
2010-ben nem sokat láttam, de az év vége felé egyre többször, most pedig napi szinten.
Próbálok kevésbé forgalmas, nyugis helyen sétálni a kutyámmal, ahol nem kell senkit kerülgetni, stb., ezen kívül persze többfelé kell a nap folyamán járni, nehogy elunja magát ebecske. Az egyik ilyen nyugis helyünk a sínek melletti rész. Ugyan nem a Kajla felé eső, istvántelki részen, hanem az Újpest-Rákospalota állomás felé sétálunk, de mikor hazajövet befordulunk az Elem utcán az utóbbi pár napban Kajla mindig ott van az átjáróban.
Nagyon lelkesen ugat felénk és tisztes távolból követ minket. Fél, de közben majd megveszik, hogy valami illatfoszlányt szagolhasson a kutyámból. Zsömi jó fej, kedves kutya, szívesen játszana vele, de Kajla menekül, aztán pedig megint követ. Ma már az első keresztutcába (Klára u.) is bejött utánunk. Ehhez a mutatványhoz átjött az út másik oldalára, közben ácsorgott az úttest közepén, úgy dudáltak rá a végre szabad utat kapó autósok.
Aranyos kutya, jó húsban van ám, nagyon szeretjük, de félek, hogy a vesztét okozza a követésünk . Hozzám nem akar jönni, de a vele nem foglalkozó emberek szinte átesnek rajta, olyan közel megy el mellettük.
Bár nem szeretném bántani, arra gondoltam, hogy legközelebb elzavarom, hátha leszokik rólunk és így nem kerül bajba.
Szerinted?