Ja, a játék a suliban a többiekkel. Egy gordon szeterrel és egy kis golden szukával szeretett játszani, a többiek annyira nem érdekelték. Előfordult, hogy összeugrottak játék közben kutyák, a harci zajra szinte mind rohant beavatkozni (már akit nem tudtak időben elkapni), az írnek esze ágában sem volt részt venni a "balhéban". Magasról tojt az egészre. De vele nem is kötözködött sosem egyik sem, ami persze lehet véletlen is.
"A sikeres embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy nem csak áhítozik valami után, hanem keményen megdolgozik a sikerért."
Teljesen egyetértek Izsákkal. Az írek, én úgy vettem észre nagyon gyorsan tanulnak, és elég gyorsan ismerik fel, mit akar tőle az ember. Nem kell unalomig ismételgetni egy egy "parancs" (nem véletlen tettem idézőjelbe!) értelmét, a l'art pour l'art parancsokat nem is nagyon szeretik.
Például az első íremmel jártunk kutyasuliba - főként, hogy ott a kezdés előtt és a szünetben tudjon játszani a többiekkel - és a kutyaiskolai szokásos: megyünk körbe-körbe, kutyák lábnál, időnként menet közben ül-áll-fekszik, nem nagyon jön be nekik, Emily legalábbis rohadtul unta, és a harmadik körnél már egészen szépen lassan ült vagy feküdt le és szemrehányóan nézett rám, jelezve, hogy szerinte ez marhaság és csak az én kedvemért..., de tudjam, hogy ezt ő nem élvezi...
Tanulékonyságuk időnként meglepő, Emilytől hozok szintén példát. Mikor még egy éves sem volt, hirtelen, korán jött egy nagy meleg, és a férjem összerakta a slagokat, és mikor hazaértem, azzal fogadott, hogy "locsoljunk" nagy a meleg. Neki is láttunk, és gondolom még többször említettük a "locsolás" szót menet közben. Emilynek nagyon tetszett a dolog, ugrált a spriccelő vízben, jót játszott.
Másnap, mikor hazaértem, a férjem mondja, hogy "ma is elég meleg volt, kéne ma is locsolni". Erre Emily odaszaladt a bólogatóhoz, és várta a vízsugarat, nézett ránk és bökdöste, hogy "mi van, itt valaki locsolást emlegetett, akkor kezdjük már". Valahogy kivettte a szövegből a locsolás jelentését és rögtön meg is jegyezte. Én addig ilyet kutyától nem láttam.
Okosak, néha túlságosan is...
"A sikeres embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy nem csak áhítozik valami után, hanem keményen megdolgozik a sikerért."
Csak ismételni tudom önmagam, az írek (mint általában az agarak egyébként) nagyon különböznek a többi fajtától. Ahogy Tara01 is írja, ők évszázadok óta önállóan dolgoznak. A klasszikus kiképzői végzettséggel nem sokra lehet menni velük. Ők együttműködnek az emberrel (ha elnyered a tiszteletüket), nem pedig végrehajtják a feladatot, vagy a parancsot. Majd meg fogjátok tapasztalni. Ha bekerül egy vegyes falkába, ugyan jól elvan, de igazi énje akkor teljesedik ki, ha ő és a gazda partnerek. Az írek akkor vannak jó helyen, ha vannak ők a gazdival és vannak a többiek, akikkel jó néha játszani. Végtelenül türelmes, nemes, szerény és kedves fajta. Pontosan tudatában van testi erejének, de kölyök korában még ugyanolyan gyámoltalan, mint bármelyik másik kölyök. Ezért körültekintően kell mellé másik fajtát választani. Bármilyen terelőkutya melléjük (megint csak Tara01-l egyetértve) nem szerencsés választás, hosszan sorolhatnám a példákat, miért. Terrierekkel, más agarakkal jönnek ki talán legjobban, tapasztalatom szerint. Tényleg meg kell ismerni személyesen néhány ír farkast ahhoz, hogy felkészülten várjátok a sajátot! Kiállításon, tenyésztőknél, ahol már jó pár alom felnőtt, vannak öreg kutyák, esetleg győztesek, jártak már külföldön a kutyáikkal, ezt megtehetitek.
Köszönöm jótanácsokat. Nem vagyunk felkészületlenek. Mili kiképző végzettséggel is rendelkezik, szebb időkben 13 (!) kutyája is volt egyszerre, különböző fajtákból és azok sem szerették mindig egymást. Azért költöztünk tanyára, mert kutyákat szeretnénk tartani. Mili hivatásszerűen, egész nap csak "kutyázni" fog, mozgatja, képzi őket. ( Én is megsirattam már néhány kutyát 40 év alatt, olyan is van aki a mai napig itt van velünk urnában.....)
Holnap is megyünk 3 napos "bentlakásos" suliba a spánielekkel, csak formában tartás és szocializáció miatt.
Üdv itt! szép az elképzelés, de .... egyenlőre ismerkedj meg a fajtával és a a többivel. Járj utána, hogy melyik jön ki jól egymással, melyik nem. Hiába a barátság két fajta között, ha a szokásaik mások. Nálam van ír van és bearded collie. Tisztelik egymást, de nem barátok. Egy helyen élnek, de ennyi. A 2 ír együtt, a bearded meg a másikkal volt jóba (amíg élt).
Nem lehet minden fajtát egyformán szeretni, hisz ők se egyformák. Előbb jár utána alaposan. Járj ki kiállításokra és kérdezz meg ezer embert. A tenyésztőket, azokat akik "csak együtt élnek, lélegeznek a kutyáikkal" egyszóval MINDENKIT akik írrel élnek együtt. Ez akár évekbe is beletelhet, szerintem nem lehet egyik reggel felkelni és úgy dönteni, hogy na akkor Nekem kell egy ír, meg egy spaniel, meg egy kakukázusi meg egy stb. stb. Bocs, most csak felsoroltam olyan fajtákat, mik mind más típusok és baromira nem illenek össze.
Egy ír mindig a gazda mellett akar lenni. Én éltem együtt írrel 21 m2-es lakásban is, ahol kitünően elvolt, viszont napi 5-6 órát vagy még többet is sétáltunk. Hiába a 9 ha, magától nem fog csak úgy futkározni. Én azt vallom, hogy el kell vinni kiállításokra is, hogy rendesen szocializálódjon, érjék külsős, idegen ingerek, hisz egy 80 kg-os kutyával tudni kell bánni akkor is, ha rajta kívül ott van még 1500 kutya. Én évente legalább 2-3 alkalommal elviszen csak azért, hogy ne felejtse el, hogy viselkedni is kell, nem mindig az van amit ő szeretne.
Egy ír soha nem fog úgy dolgozni a kutyaiskolába mint egy német juhász. Ő egy agár, gondolkodik!!!! Ha pl. a gazdi hülye döntéset hoz felülbírálja. Olvass vissza ezer példa van itt is erre.
Gondold át jól és várj türelmesen a kölyökre. Adj magadnak időt, hogy kiismerd a fajtát, el tud dönteni honnan, milyen kutyát akarsz, mennyit tudsz vele foglalkozni, milyen helyet tudsz biztosítani neki stb. stb. sorolhatnám estig.
Ha bármi kérdésed van, itt mindenki szívesen segít.
Az írek tényleg békések, nyugodtak, nem kötözködnek főszabályként, de nem tűrnek el mindent más kutyától, ha az túl kekec. És ha egyszer bedurran, sajnos elég hatékony.
A családból mindekinek más fajta a kedvence? Néha a kevesebb több.
Én sem tudok most itthon eladó jó minőségű alomról, igaz én nem is keresgéltem.
"A sikeres embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy nem csak áhítozik valami után, hanem keményen megdolgozik a sikerért."
Több fajtát is szeretnénk tartani, az ír lenne az egyik. Nem tudjuk megmondani miért.
Mert tetszik, mert vannak gyerekek, akik szeretik a kutyákat, mert nyugodt, stb.
Jelenleg is van egy pár springer spániel, szépek és okosak:). Mindegyik fajtából
párokat szeretnénk, kiképezni, foglalkozni velük, szeretni őket, nem tenésztés a szándék.
Hely van bőven, 9 hektáros területen élhetnek, ha úgy akarják, akár szabadon is.
Felvettük a kapcsolatot több tulajjal is. Glor Na Gael-t hívtuk, beszéltünk, hogy
bejelentkezünk írásban is, a környékükön leszünk egy hétig. Emilre nem jütt válasz,
telefont nem vették fel, nem erőltetjük.
Két belga kennellel is leveleztünk, náluk jelenleg nincs elhozható kölyök.
Azért lenne sürgős a dolog, mert azt szeretnénk, ha a "törzsállomány" egyszerrre, kölyökként
tudna szocializálódni egymással. ( Meg a többi állattal.)
Végre!...épp ideje volt. Már lent a garázsban is 25 fokra melegedett. Itt most időnként jön ey-egy zápor is, még csak a port verte el, de nincs még egy centinél tovább átnedvesedve a homok.
"A sikeres embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy nem csak áhítozik valami után, hanem keményen megdolgozik a sikerért."
Elküldve: 2013-08-14 11:15:45, 
