[SZERVEZETEK] Futrinka Egyesület

Emlékszem, Wheeler egyszer a vasajtóval tréningezett, amikor Mani könyörgött neki, engedje meg, hogy ő is felemelje az ajtót. Wheeler tudta, hogy a kicsi még nem érett meg a dologra, ezért félelmetes tervet dolgozott ki.
Először megkérte Manit, hogy hozza ki a lakosztályából a kedvenc törcsijét, hogy arra feküdjön.
Mani persze rohant boldogan, szinte a föld felett járt, annyira izgatott volt, miközben Wheeler az előző nap talált damillal rögzítette az ajtót a vaskerethez.
Mani visszajött, ledobta izgatottan a kedvenc törcsijét a földre, hanyatt feküdt és várta, hogy Wheeler leengdje rá az ajtót.
Egyre lejjebb és lejjebb került a szörnyű vasdarab, Mani szemében pedig egyre erősebben égett a vágy, hogy felnyomja valahogy. Már ott voltak a többiek is, és rémülten nézték a műsort.
Még a lovak is átjöttek a szomszédból kíváncsiskodni.
Többen szurkoltak Maninak, pár bágyadt madár és macska a szomszédos tetőről pedig az ellendrukkerek csoportját próbálták összekovácsolni különböző rikácsolással, de a látvány, ami ezután következett, betapasztotta a pofázmányukat.
A nagy vasdarab lassan landolt Mani mellső lábain ettől szinte megállt az idő, és egy pisszenést sem lehetett hallani.
Wheeler nyugodtan, de beavatkozásra készen állt mellette, és csnedben figyelte, mi fog történni bár látszott rajta, hogy bízik a kicsiben.
Mázli Izsóphoz simult, akin látszott, nagyon izgult.
Mi Bajnócával néztük remegve a jelenetet, nagyon féltettük a kicsit.
Mani elkezdte tolni felfelé a vasat, látszott, minden izma megfeszül és a lábai kicsit beleremegnek a nagy erőlködésbe. Nagyon mélyeket lélegzett, és minden kifújásra egyre feljebb tolta az ajtót.
Mint később megtudtuk Wheelertől, milliméterenként tolta fel a rettenetes súlyt.
Figyeltük Wheelert, hogy mikor avatkozik be, de ő csak nyugodtan nézte Manit, és a szemeiből egyértelműen azt lehetett kiolvasni, hogy tudja, megcsinálja a kishapsi.
Nem tudom, meddig tartott a dolog, nekünk óráknak tűnt, de a csillagok állásából kitűnt, hogy csupán néhány bagoly huhogásnyit tartott az esemény.
De a lényeg, hogy a kicsi tényleg megcsinálta, feltolta a vasat, kiegyenesedtek a lábai, és Wheelernek csupán annyi volt a dolga, hogy szépen leemelje róla és visszategye a helyére az ajtót.

Ott feküdtünk mindannyian Mani lakhelyének tetején és néztük a csillagokat, közben arra gondoltunk, ha ez sikerült ennek a kis fickónak, akkor tuti, sikerül mindannyiunknak gazdit is találni ha nagyon erősen akarjuk és megtaláljuk azt vagy azokat, akivel vagy akikkel el tudjuk képzelni hátralévő életünk és aki vagy akik hajlandó(k) velünk együtt élni.
Láttam, ahogy Jurta azokkal a nagy szemeivel nézi Manit elismerően, láttam Izsóp boldog pofiját, Bajnóca huncut pillantásait, Mázli sokat látott szemeiben az örömkönnyeket, láttam a megkönnyebbült Wheelert, és Mani elégedett és boldogan ragyogó arcát.
Soha nem felejtem el ezt a pillanatot.