[SZERVEZETEK] Futrinka Egyesület

Ott nem volt rossz sorsom, mert sokan, nagy szeretettel vettek körül, volt egy külön szobám házzal, takaróval, koszttal és egy csomó haverra tettem szert.
Juj, ha belegondolok, hogy milyeneket bandáztunk éjjel, amikor azt hitték, a helyünkön vagyunk és húzzuk a lóbőrt!
Na elárulom, hogy szó sem volt édes kis csicsikálásról, hanem kőkemény buli ment egész éjjel.
Jurta rohant a közeli ivóhoz mindig egy flaska borért, ugyanis ő volt a leggyorsabb köztünk és simán lefutott még egy autót is ha nagyon szorongatták.
Izsóppal addig jókat röhögtünk, ő nem volt teljesen százas, mindig rám akart mászni, de persze nem engedtem, csak kacagtam rajta, mert volt egy olyan nézése, amitől egész egyszerűen elkapott a röhögőgörcs. Ilyenkor nagyon fájt a hasam a nagy rázkódástól.
Bajnóca a kis hamis rohangáló, még túl fiatal volt az esti tivornyákhoz, így csak furcsán nézett ránk, amikor felhörpintettük a dogok lakosztálya előtt a butykos tartalmát.
Azok persze vonyítottak veszettül, meg fenyegettek, hogy ha kiszabadulnak, akkor lesz nemulass, de mi röhögtünk rajtuk, mert ugyan Izsóp nem az eszéről volt híres, de annál bivalyabb volt ha meg kellett minket védenie, és olyan arccal tudta rendreutasítani ezeket a hegyomlásokat, hogy néha komolyan azt hittük, masnit köt a fülükre. Azok tajtékoztak egy ideig, de Jurta ilyenkor visszarohant még egy adagért, és helyrebillent az egyensúly a többiek bevonásával, sőt, amikor emelkedetté vált a hangulat, akkor gyakran az egész telep együtt vonyította a kedvenc nótáit.
Néha berekedtünk, és mivel nem volt zenei végzettségű köztünk, így nem is lett egyikünk sem híres énekes.
Nem semmi időszak volt, bitang rosszul voltunk másnap, de ami nagyon tetszett, hogy egy-egy ilyen éjszaka után reggel mindig jött a felmentősereg, és hozták a reggelit, a friss vizet, és a fejfájás csökkentő kézrátételes gyógymódot. Nagyon csíptük őket ezért a gondoskodásért, és nagyon hálásak vagyunk mindannyiuknak, hogy különösebb maradandó károsodás nélkül átvészeltük azt az időszakot.