[SZERVEZETEK] Futrinka Egyesület

Kedves Ági!



Mit is mondhatnék? ? ? ? Csütörtök óta nem térünk magunkhoz a boldogságtól, repkedünk mint egy betépett pillangó! JRozsdásnál tökéletesebb kutyát azt hiszem senki sem kívánhatna magának…valóban ő egy ÁLOMKUTYA! Sokszor azon nevetünk, hogy olyan mintha valami idomított „Hollywoodi” kutyi lenne.

Olyan, mintha minden pillanatban megszólalhatna…. csak néz, néz az ember szemébe és egyre közelebb helyezkedik…. . és akkor jön az, hogy csendesen „szétfolyunk” a padlón a gyönyörűségtől! ! ! !

Kezdetben félénk volt, mindig kérdőn nézett ránk, hogy „szabad ezt nekem? ”Mindenhová árnyékként követi a családot, sokszor azért van bajban, mert 4-en négy felé megyünk és nem tudja ki után szaladjon. :-)

Az első este labdázni hívtuk és ott megtört a jég! Teljesen megváltozott a kuty tekintete, tartása, kisugárzása! Egy magabiztos vadászkutya állt előttünk, akit csak a labda érdekelt! Imád játszani, kergetőzés közben ugat és pattog mint egy ló. Zabálni való! ! ! ! ! ! ! A legnagyobb probléma pillanatnyilag, hogy sehogy sem tudjuk rávenni, hogy a visszahozott labdát el is engedje! ! ! ! :))

Max egy kis megvesztegetéssel…. .

Naponta 2x-3x megy sétálni, ilyenkor annyira boldog, hogy a csóválástól szinte felborul. Ma reggel óta hangos ugatással üdvözli a pórázt! J Az utcán nem törődik senkivel. Sem a kerítések mögött acsarkodó kutyákkal, sem biciklisekkel, sem motorosokkal. Ő csak sétál előkelően és végzi a dolgát. A kertbe még egyszer sem kakilt be! (csak amikor Evelin meghozta! )

A lakásban nagyon szépen viselkedik, illedelmes. Nagyon fontos neki a fizikai kontakt az emberekkel, ezért állandóan bújik illetve pacsit osztogat. Sajnos, mivel beszélni nem tud(de szerintem van remény :-)) ), nem értjük, hogy ezzel mit akar „mondani”. Csak leül mellénk és már adja is a pracliját. Mostanában szeretne felmászni mellénk a kanapéra…. . pont úgy adja elő, mint a mesebeli farkas, aki a kecskegidákhoz akart bejutni. Először csak feltérdel…aztán a másik lábával is feltérdel…. aztán naaagyon odabújik a fejével…. ha látja, hogy nincs ellenkezés nyomul tovább…és a végén mind a 33 kilónyi eb az ölemben fekszik mint egy kis „zsebkutya”. :))

Van néhány dolog, amitől megriad, ezeknek lehet köze az előző családjához. Pl a konyhába nem mer bejönni, a hűtő kinyitásától egyenesen eliszkol. A partvissal is bizalmatlan, ha elindulok felé… amúgy nem kunyerál, nyugodtan ehetünk mellette, lefekszik az asztal mellé és szundikál.

Első este megismerkedett a teknőseinkkel is. Amikor észrevette, hogy „azok ketten” ott az akváriumban mozognak megmerevedett, felvette a vadászkutya pózt és nem mozdult percekig. Aztán közelebb ment és az üvegen keresztül szagolgatni és nyalogatni kezdte őket. A „nem szabad” elhangzása után lefeküdt kicsit távolabb és még egy ideig szemmel tartotta a mukikat…és ennyi. Azóta rájuk se bagózik. (mondom én, hogy álomkutya! )

Csütörtök óta a napok nagy részét bent töltöttük az időjárás miatt és úgy látom ez nyomott hagyott benne. Szombat délután és ma délelőtt kitessékeltem őt az udvarra, leterítettünk egy hatalmas lábtörlőt neki. Gondoltam majd kiterül, és alszik egy nagyot…ez működött is, amíg kint voltunk vele. Amikor mindenki bejött a házba ő csak ült a teraszajtóban és „sihogott”. Rémségesen sajnálta magát! Amikor beengedtük levágta magát a vackára és bealudt! Ennyi! Egyszerűen muszáj, hogy legyenek körülötte emberek! Kíváncsi vagyok , hogy ezek után hogy tessékelem majd ki a kutyaházába! ? :-)

A gyerekekkel is nagyon jól megvan, most is éppen a szőnyegen együtt fetrengenek és tv-znek. Amikor kint szaladgálnak Rozsdás nagyon óvatos, nincs semmi vadulás. Sőt, ha véletlenül játék közben mellényúl, vagy a falatot erősebben veszi el még ő van megijedve, hogy fájdalmat okozott. Utána még sokkal óvatosabb.

Elnézést, ha túl hosszadalmas lett a beszámoló de annyi sok új élményünk van és kinek is mondanám el szívesebben, mint annak, aki gondját viselte és ajnározta ezt a „szeretetgombócot”.

Állítólag az ember nem véletlenül lesz a gazdája egy bizonyos kutyának…. Rozsdinak nálunk van a helye! ! ! ! :)

Köszönjük a segítséget, a gyors ügyintézést és a lehetőséget, hogy gondját viselhetjük Rozsnyónak!



Ui. : A sebe szép, nem volt már szükség a tölcsérre. A gyógyszerek épp ma reggel fogytak el, úgyhogy nincs más hátra mint hogy hétfő délelőtt meglátogassuk az állatorvost aki remélhetőleg már kiszedi a varratokat.