[KUTYAFAJTÁK] Tacskó

Szia Réka!

Rádöbbentem, hogy Hetti már egy hónapja nálam van és gondoltam írok róla kicsit.
Meggyőződésem, hogy az én kutyám a legaranyosabb, legszeretetreméltóbb, legrafináltabb, legtündéribb kutya az egész világon. Egyszerűen nem értem hogyan voltatok képesek odaadni bárkinek is egy ilyen tökéletes kutyát? :)
Emlékszel amikor először beszéltünk? Megkérdezted milyen kutyát szeretnék, meg hogyan élnék vele? Nos, Hetti pontosan az a kutya akire szükségem volt. Köszönöm!!!!

A Szatyor: anyukám kimustrált strandszatyrában hurcolom mindenhova. Amikor meglátja, hogy rakom a szatyorba a párnáit: betelepül. Onnantól akkor minden rendben, mert JÖN velem. Tök mindegy, hogy hova megyünk: busz, metró, vonat, kártyaparti, rossman, coop, bevásárlás, szomszédolás, otp, komp. Sőt, egyszer misére is eljött velem. Jó, az igaz, hogy a templomban azért unatkozott a szatyorban és kiszállt, de akkor is: hát hány kutyával lehet misére menni? :) A buszon meg szépen ücsörög és nézelődik. Én meg csak söpröm be a dicséreteket. :) Amúgy is, nagyon dagad a mellem miatta, hát hogyne dagadna mikor úton-útfélen azt hallom, hogy "jaj de aranyos". Szembejövő gyerekek, idős nénik állítanak meg sorra és Hetti mindenkit levesz a lábáról, mert annyira bájosan csóválja a farkát és osztja a puszikat.

Az egyedüllét: eleinte nagy könyörgések árán tudtam csak lelépni dolgozni és bármikor egyedül akartam hagyni, kuncsorgott, hogy inkább ne. Mostanra kezdi megérteni, hogy visszajövök. Meg mostanra van napirendünk: reggeli kis sétakör, délben dögönyözés, 5-kor nagy séta. Azért most is látszik rajta, hogy szívesebben venné ha jöhetne velem, de már nincs kétségbeesve ha elmegyek.

Az első örömkitörése: akkor volt, amikor egy hete volt nálam, elmentünk hétvégén Pestre a barátnőimhez meg a tesómhoz, majd visszatértünk Tihanyba. Amikor beléptünk a lakásba: Hetti elkezdett ide-oda rohangálni, ugrálni, nyüszögni. Állatira meglepődtem és meghatódtam, hogy az én is kutyám ilyen nagy örömben bír lenni attól, hogy visszajöttünk a kissé penészes lakásunkba.

Az első kétségbeesése: amikor a penészfoltos lakásból átköltöztünk egy másikba és bezártam az immáron üres penészfoltosba mert valamiért fel akartam rohanni a szemben levő munkahelyemre a labora, majd vissza Hettiért és úgy tovább. Na ezt nagyon nem tudta hova tenni: akkora ordításba kezdett az üres lakásban, hogy azonnal sarkon fordultam és inkább felvittem előbb az új lakásba, majd lementem megint a laborba.

A második kétségbeesése: meg akart támadni egy szürkemarha borjút és beleorrolt a villanypásztorba. Nagy nagy nagy nyüszögés...... és ugrált rám, hogy vegyem fel. Sajnáltam nagyon, de valahol örültem is, mert Hetti agyacskáját a tavasz úgy betölti, hogy mostanában a sétáinkon magasról le vagyok.... De a villanypásztor után hajlandó volt a kisasszony a közelemben rohangálni a réten és azonnal visszajött, ha hívtam. Azóta nem jártunk a villanypásztornál, de nagyon kíváncsi vagyok hogyan viselkedik majd ezután a marhákkal. :)

A nagy felfedezés: átsodorta a szél az összes jeget Siófokra és hirtelen itt termettek a Vadkacsák. Hetti azóta sem bírt betelni velük. :)

Nemrég kis csalódottságot éreztem, mert munkából délben hazajövet nem sündörgött folyamatosan körülöttem, ahogy szokott. Csak nyugtázta, hogy otthon vagyok, örült egy nagyot, majd betelepült a kanapéra. Úgy éreztem lecserélt egy kanapéra. Aztán pár nap múlva egyik reggel azon kaptam magam, hogy lecseréltem az ágyam a kanapéra és Hetti mellett aludtam éjjel. De legalább nem szegtük meg azt a szabályt, hogy nem jöhet be mellém az ágyba. :) Azért általában az ágyamban alszom és nagyon nagyon jó érzés, ahogyan esténként letelepszik a saját ágyára, mert az közvetlenül az enyém mellett van és ott simogatom, a kanapéig meg ugye nem érne el a kezem.

Az első játékroham: az új lakásunkban volt. Sétából hazatérve elkezdett rohangálni, labdázni, kanapékra ugrálni: levett a lábamról... Azóta már többször volt játékrohama és rájöttem, hogy indukálható is nála. :)

Azért van kis problémánk is. Néha (de minden nap!) rájön egy furcsa roham: olyan, mintha egy náthás kisgyerek görcsösen szívná az orrát. Néha nagyon rövid, csak két nagy szívás. De egyszer elég hosszú volt és megijesztett vele. Pár nappal azután volt, hogy elfogyott a klacid, amit még Zsini adott amikor hozta Hettit. Másnap elmentünk az orvoshoz, ahol szerintem nagyon lelkiismeretesen megvizsgálták, kapott egy másfajta antibiotikum injekciót, megvettük a további tablettákat, amivel a kúrát kellett folytatni. Másnap reggelre Hetti oldala bedagadt, úgyhogy rohantunk vissza az orvoshoz. Nem tudták megmondani, hogy magára az antibiotikumra allergiás vagy a szuriban levő vivőanyagra, úgyhogy inkább lecserélték az antibiotikum tablettákat egy másikra. Beszedte rendesen. De ez a rohamszerű, hirtelen levegőkapkodás most is megvan. Adtam neki kutyaköhögés csillapító szirupot, meg ACC-t is.
Aztán a barátnőm (nemrég egy vizslát fogadott örökbe) megnyugtatott, hogy szerinte ne parázzam túl a dolgot, "kezdő anyukák mindig túlizgulják". Most várok. Még egy adag antibiotikumot szerintem nincs értelme Hettibe tömnöm anélkül, hogy pontosan kitenyésztenék a bacijait. Ha egyáltalán bacijai vannak és nem mondjuk allergiás. Ha nem múlik a dolog, akkor beszélek megint az itteni orvossokkal. Az étvágya egyébként kitűnő és roppantul izgalomban van amikor sétáról van szó és roppantul élénken örül nekem mindig. Szóval a fura szörcsögését leszámítva klasszul érzi magát.

Csodálatos élmény közel kerülni Hettihez. Kezdem érteni mit akar és ő is kezd rájönni hogyan kell kérnie. Amikor megjövök, hatalmasakat örül és mindketten nagyon élvezzük az üdvözlő-dögönyözést. Az intézetben ahol dolgozom, van egy kisebb rajongótábora: egyik kollégámtól kapta a ruháját, egy másik kollégám majdnem minden nap jön velünk sétálni, a tarokk partik immáron Hetti részvételével zajlanak és a szakácsunk rendszeresen összegyűjti a bordacsontot a "Vérebnek". Ő nevezi így. :)

MInden jót!

Hetti és Juci