Szakállmama!
Ugye, hogy nem csak borongósokat tudsz írni! Ezeket a KINCSEKET hová rejtetted előlünk????
Szuper írások, hát a cicás, azon kész vagyok teljesen!
Megyek is elolvasom verseidet Karesznak!!!
Hát ez is eljött!
Repül az idő, Norton már több,mint 2 hónapja a családunk tagja és túl van az első közös nyaralásunkon (gyanítom,hogy Neki életében az első volt).
Gyönyörű szállásunk volt Tiszafüreden. Egy 5000nm-es parkosított telken állt 3 felújított parasztház,mindegyik kétfelé osztva,így adva átmeneti otthont hat nyaraló családnak.
Ottlétünk tíz napja alatt a foglaltság 50 és 100% között ingadozott. Óriási szerencsénkre Norton volt az egyetlen kutya és a többi vendég is kutyakedvelő volt.
Minden reggel 6-kor keltünk és két órán keresztül sétáltunk a Tisza-tó partján a kellemes hűvös időben. Ha elfáradt belefeküdt a vízbe,de az úszást inkább hanyagolta (csak kétszer próbálta,amikor belevetette magát a vízbe,de elszámolta a vízmélységet és én húztam ki végül :))) ).
Eljött velünk hajókirándulásra is,valamint étterembe vacsorázni.
Megmutatta,hogy milyen jól tud viselkedni és mindenki szerette.
MÁS!
Otthonunkat már teljesen megszokta,az evés próbléma is megoldódott és az elegendő mozgatásnak hála jobb formában van,mint valaha. A zsír nagy része lement és szép,kerek izmok nőttek a testén. Szépen szót fogad ,csak a kutyákat,macskákat vadászná le,ha tehetne.
E probléma megoldására elkezdtünk járni egy kutyaiskolába.
Természetesen itt is mindenki imádja Őt.
A múltkor épp egy autó fékezett mellettünk és egy évekig a Noénál dolgozó exkolleganőtök ugrott ki belőle,mert megismerte Nortont (Tirpákot). Megölelte és örömmel konstatálta,hogy végre otthonra talált,majd elviharzott. Megható jelenet volt.
Levelem kissé hosszúra nyúlt,ezért elnézéseteket kérem,de minél több dolgot el akartam Nektek mondani,mert boldogok vagyunk,hogy Ő az életünk része lett,amiért örökké hálásak leszünk Nektek.
Jaj,de kár,hogy ezt csak most tudom meg....szinte látom magam előtt,amit leírtál ...hjaj,ha előbb tudom,beleírtam volna,esküszöm!!! Persze,sosem késő,még mindig hozzá lehet toldani,mert ezek végesincs történetek....Köszönet Érte!!!
Szuper versek! A reggeli capuccinózás hétvégente nálunk is dívik (ágyban), ilyenkor jön a cica és hasonlóképp előadja magát - lehet, hogy genetikailag kódolva van bennük a tejszín-imádat? Ilyenkor hátracsapja a füleit, kigúvad a szeme és extázisban nyalja le az ujjamról a habot - egészen addig, amíg Tücsi észre nem veszi és odatörtet a paplanhegyeken keresztül, hogy ő is. Akkor a cica kiesik a transzból és elüget, Tücsi meg megkapja, ami marad....
Lehet, hogy "röpke egypercesek", de nem csak a magad szórakoztatására!!
Vajon mi lenne, ha nem csak egy perced lenne ezekre?? Várom a következő verseket!!
Te mindig olyan kedves vagy,meg sem tudom köszönni !!!...egészen meghatódtam....mert ezek olyan igazán,röpke pillanat alatt született,gyenge egypercesek,igazán csak a magam szórakoztatására...de,talán nem bánjátok,ha néha megosztok Veletek egyet-egyet...és köszönöm,hogy megtiszteltél azzal,hogy elolvastad!!!!
Szakállmama, le a kalappal! Ezek ismét nagyon jó versek! Gratula! Nem is tudom már, mi volt erre a kifejezés anno irodalomórán (valószínűleg azért, mert ott sokkal uncsibb versek voltak), de a jelenetek megelevenednek előttem. Látom a fenséges cicust, amint épp iszonyatosan fáradt (persze a sok alvástól), és felcsillan a szeme egy kis nassolás láttán! Nagyon tetszik!!!
Meláknál pedig hallom, ahogy énekel! Gratula! Sűrűbben kérünk szépen verseket!
Bonifác elment. Ma reggelre átkelt a Szivárványhídon. Mondhatjuk, hogy váratlanul? Én nem mondanám . . . szerintem megszakadt a szíve . . . Hogy lehet azt túl élni, hogy bántják, fáj, megvakul és elzavarják otthonról, mert betegen, vakon már haszontalan.
Soha nem felejtünk el!
"-Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."
BoxE.R.
Egy kis off...mivel többen kérdezték,hogy miért nem teszek fel mostanában verseket...azért,mert csak ilyen együgyű szösszeneteket írok...rengeteg fénykép van,amelyek a kedvenc fotóim közé tartoznak,ezen képekhez szoktam néhány soros irományt faragni......mint például,a lent láthatóakhoz...erre a hétre egy cicás és egy kutyás képet választottam....a cicás képet a noés cicás fotópályázat képei közül "loptam",a kutyásat,meg,szerintem,nem kell bemutatnom(remélem,sikerül beillesztenem a képeket is,mert a nélkül semmit sem érnek a versfélék)...előre is elnézést kérek a versek együgyűségéért....és köszönet a képet készítőknek,nélkülük nem jöhettek volna létre ezek a sorok....
Ezek a hétfő reggelek teljesen kimerítenek,
Meg tudom érteni Garfildet,a példaképemet.
Bárhogy is próbálom,nem tudom nyitva tartani a szememet,
Úgy nézek ki,mint aki alkohol nélkül nem tudja elviselni az életet.
Ha kinyitom az egyik szemem,a másik leragad,
Nekem korán reggel ez túl bonyolult feladat.
Csak kóválygok és kóválygok,hátha magamhoz térek,
És egyszer ma még rendes macska válik belőlem.
De hoppá,valami finom illatot érzek,
Lehet,hogy ma még rendes cicus válik belőlem?
Megyek,körbenézek,merről jön az illat,
Ezt nem hagyhatom ki,meg kell,hogy tudjam.
Nini,cappuccino,,sok-sok tejjel,
A tetején hófehér,sűrű tejszínnel.
S azon fahéjjal,csak úgy díszítésképpen,
Ezt miért kell rá tenni?-sosem értettem…
Először csak óvatosan,a nyelvem hegyével kóstolom,
Az apró tejszíncseppek megülnek bajszomon.
Aztán ízlelem erről,lefetyelek arról,
Ekként megbizonyosodva a kiválóságáról.
Majd belevetem magamat s azt is mondhatnám,
Tejben-vajban fürdök,mint az irigyelt macskák.
S közben ódákat zengek a kávék legtejesebbjéhez,
A varázsitalt készítők legnemesebbikéhez:
-Óh,cappuccino,az italok legfinomabbika,
A nagybajszú,büszek macskák kedvenc itala.
Életet sugárzó,energiát adó,
Másnapos állapotot regeneráló.
Sok-sok tejhabbal,a tetején tejszínnel,
E nélkül nem tudom elképzelni kilencnyi életem.
Ám a cappuccinó ivásnak is megvan a maga művészete:
A legfontosabb lépéseket rögvest ismertetem:
Először csak nézd,járd körbe a csészét,
S szemed lehunyva képzeld el az ízét.
Majd dugd ki a nyelvedet,csak éppen a hegyét,
S alig érintve kóstold meg az üdítő csemegét.
A következő habadagot a nyelved oldalára tedd,
Mert nem mindegy ám,hogy a nyelved hegyén vagy az oldalán ízleled.
Azért biztonság kedvéért néha nyelj is egyet-kettőt,
Mert egy felakadt szemű,fuldokló cirnyaú nem túl megnyerő.
Közben vágj értelmes képet,mint a szakértők szoktak,
Fontoskodót,izgatottat,nagyon tudományosat.
Csettinthetsz is a nyelveddel,de ne túl hangosan,
Nehogy a kávét készítő magát túlságosan elbízza.
Csámcsogni nem illik,az szigorúan tilos,
Egy jól nevelt macska erre külön fordít gondot!!!
Időnként nyald végig a szádat,az egyik sarkától a másikig,
Nehogy kárba menjen akár egy csepp tejszín is.
Majd ha mindezt meguntad,kezdj el lassan lefetyelni,
S idd ki a finomságot az utolsó cseppig!!!
A műveletet befejezve kegyesen tekints fel,
Félig lehunyt szemmel,lekezelően,
Esetleg dorombolhatsz is,amolyan köszönetképpen.
De ne vidd túlzásba,erre mindig nagyon figyelj!
És csak csendesen,a bajszod alatt mosolyogva állapítsd meg,
Nem is olyan szörnyűek ezek a hétfő reggelek….
Egy fénykép margójára.....
Vidám pillanat lencsevégre kapva,
Ahogy Melák,a bernáthegyi fürdik a habokban.
Urasága nagyokat nyögdécselve élvezi a ceremóniát.
Dalban örökítve meg a vidám lubickolást:
-Úúúúúgy szeretek csobbanni,a vízben feredőőőőőzniiiii,
Az illatos habokba nyakig merülniiiiii.
Egy frissítő fürdőnééééél nincs is jobb a viláááágooooon,
Csak ha Verám közben gyengéden masszíroooooz.
Az említett nevetve habosítja a dalos kedvű ebzetet.
Dörzsöli,zuhanyozza,majd újra samponozza az ebet.
Gondos anyaként ápolja a bernáthegyit,
Nem csoda,ha Melák gazdájaként szereti!!!
Követi is mindenhová,amerre csak lehet,
A csupa szív,kedves,mindig vidám hölgyet.
S amikor végre üdén csillog-villog,
Imádott Verájától kap néhány falatot.
Mert minden fürdés után kicsal valami finomságot,
Aztán,ha tele a bendő,elégedetten elcammog.
Számolva a napokat,amikor újra csobbanhat,
S a kádban ülve egy utánozhatatlan Melák-bluest előadhat…...