Szia!
Formára, szőrtípusra, nekem Bagtyijar Better-t azaz Gombócot juttatja eszembe...
Kérd meg az élő lexikonokat, ők még a gyerekkori kedvenc rágó csontjairól is őriznek archív felvételeket
Erről az jut eszembe mikor a 6 hós kanom két harci kutyánál megállt akik saját területről vergődtek kifele , nem szól t az enyém egy szót sem kihúzta magát és néha rájuk vicsorgott , fél perc alatt a kettő harci marci megfordult és elszaladt hátra az udvarukban !
" Inkább utáljanak azért aki vagyok mint , hogy szeressenek azért aki nem vagyok "
Azt biztos te is ismered, mikor a nagy fityekkel, kihívó konkurens "beszagol" a másiknak. S aztán néha ennyi elég is, hogy tisztában legyen vele, hol a helye. S eloldalog.
Mennyi információt hordozhat (dominancia, kor, tapasztalat, stb.), mint ahogy írtad amiről nekünk fogalmunk sincs. De ettől még létezik, viszont nem pusztán ködös mítoszok világa.
Hát lehet ez a "farkas riasztó feromon" nem is rossz gondolat. Talán olyan információkat képesek a kutyák territoriális jelzéseiből kiolvasni amiről nekünk fogalmunk sincs. Az ismert a farkas etológiából, hogy más falkák jelzéseiből és üvöltéséből pontosan tudják mire számíthatnak egy összecsapás esetén és ha nincsenek erőfölényben akkor meg sem kísérlik pl. a territoriális harcot egy másik falkával.
Természetesen, ha a falka élén rohanva odatette magát a farkastámadáskor, és megvédte a juhokat, akkor megértem, hogy később az ordasok elkerülték a nyájat. Köztudott, hogy ha a farkasok első próbálkozása egy juhseregnél sikertelen, akkor jó eséllyel nem térnek oda vissza egy ideig. De ehhez legalább egy megmérettetés/akció szükséges - a puszta jelenlét egymagában szerintem édeskevés. Persze, hacsak nem feltételezzük, hogy valami farkasriasztó feromont, vagy egyéb kémiai cuccot használt a kutya, ami már távolról is elijesztette az ellenséget...
Valaki meg tudja nekem mondani, hogy honnan származik ez a kutya, és kik a szülei/ősei? Annyit tudok róla, hogy Borisz névre hallgatott, minden más információért hálás lennék!
Ne érts ám félre, én nem az abók ellen vagyok, messzemenőkig tisztelem azokat az ebeket, amelyek azon körülmények között megállják a helyüket. S azért is örülök neki ha lehetőség van bármi ismeretet szerezni róluk, akár a linkjeid által. De sajnos igazad van, ha őszinte akarok lenni ezekre a kutyákra ma itt nincs szükség. Közel sem tudjuk kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a magára valamit is adó, akár már "csak" KÁJ tenyésztőnek is kellene legyen annyi vér a pucájában, hogy minél több ismeretet szerezzen a kutyái valamikori eredtéről, s legalább tudatosan ne szelektáljon az eredeti értékmérő tulajdonságok rovására. Vagy ha azok nem tetszenek neki válasszon más fajtát magának, lehetőség van bőven.
Bár nem szándékozom a példámat egy az egyben az ázsiára ragasztani, had untassalak gyimesi pásztorok elbeszéléseivel, ami úgy gondolom több szempontból is tanulságos lehet. Történetesen több, a nyájak védelmére tartott kaliba/esztena kutya falkában találhatóak voltak olyan egyedek, amelyek átéltek komoly sérülésekkel járó medvetámadást. Talán ők voltak a szerencsés "vakmerők" akik túlélték azt, talán a szerencsétlen "csak kellőképpen bátrak", aki éppen rosszkor voltak rossz helyen/helyzetben (a természet igen szigorú, de gyakran igazságtalan szelektor).
A lényeg a következő, az ilyen kutyák átélve a borzalmakat, tanulva abból (medve-mint környezeti hatás) már koránt sem merték a korábbi intenzitással támadni a medvét, sőt valósággal féltek tőle (munkál az életösztön). A helyük mégis meg volt a falkában, nem az irántuk érzett tisztelet miatt volt örök kenyerük, hanem mert "rettegésük" miatt, a többi kutyánál jóval előbb kétségbeesve jelezték a medve közeledését, s így a falka helyzeti előnybe kerülhetett a vaddal szemben.
Hogy miért írtam le mindezt, jól példázza miként változhat esetleg egy egyed viselkedése az átélt "környezeti hatások" következményeként. Ráadásul ennek ellenére is hasznos tagja maradhatott a falkának, megmaradhatott mert a pásztor jól működő falkában gondolkodik nem egyedben, mint mi tesszük. Mi vajon hogy ítéltük volna meg e kérdéses egyed viselkedését? Egyedként. A támadás előtt kellőképpen bátor volt, vagy már túlzottan vakmerő? A támadás után gyáva lett? Ha nem ismerjük az előzményeket, vajon azt hisszük születetten gyáva kutya, rossz genetikával? S tán azt hinnénk semmi helye a falkában.
Nem könnyű kérdések ezek, nincs könnyű helyzetben az aki szeretne minél többet megőrizni egy eredendően pásztorkutya fajtából, attól idegen környezetben.