Az egy "nyers" világ (volt). Amíg nem adtak nevet a gyereknek, addig nem is tekintettek önálló személyiségként rá. (Egyébként más törzsi kultúrákban hasonlóan.) Így simán eltették őket (láb alól), ha "feleslegnek" érezték létüket. Ők nem a születéstől számították az élet kezdetét. (Mi itt meg azon vitatkozunk, hogy vajon a fogantatás pillanatától számít-e?) Más kultúra...
Sikerült beállítanom egy stabil parlagi galamb falkát (a volt tyúk meg disznó ólakban). Kutyáim örömére- galambszar, beteg,döglött galamb. El vannak látva végtermékkel, nyúl galamb, ember, csupa nyalánkság a menüjük.
András, a grönlandi kutyák, ha élelem híján voltak, először megették a bőrszerelékeiket, aztán meg a gyengébbeket is. (Már egymást. A kannibalizmus, nem volt ismeretlen köztük.)
Nem túl guszta téma, de ha jól hazudok, az afrikai vadkutyák (hiénakutya), kifejezetten ingerlik a hiénákat székelésre (gyakorlatilag nyalják a seggüket, mint anya állat a kölykéét), hogy aztán azt jóízűen elfogyasszák. Senkinek és semminek nem tökéletes az emésztése, így aztán abban maradhat még, másvalaminek hasznosítható. (A baromfitrágya magas foszfortartalmú, így a foszforigényüket könnyen pótolják, kiegészítik az azt fogyasztó kutyák belőle, kérődzők, lovak, sertés trágya meg elsősorban B vitamin forrás lehet.)
Én még nem néztem végig, hogy őszinte legyek. Tegyük hozzá, a hölgy ha nem tévedek szintén anyagilag érdekelt a dologban (talán BARF házhoz-szállítást is üzemeltet, ha jól hazudok), így miért is propagálná savós-korpát, ugye? (Gyanítom az emberi fekáliát nem csak ezért, még ha nem írsz hülyeséget. Teli van B12-vel.)
Én nem etetek tápot, kizárólag "nyers" kosztot adok. Kiegészítve emberi ürülékkel, amolyan nassinak kapják, illetve szerzik meg maguknak. Nem elemeztem az összetevőit, de nyilván hasznos kiegészítője az ebek táplálékának, hiszen már a háziasítás kezdetétől (akár már az akkori farkasok is) fogyasztották az emberi telepek környékén. Nem volt szó az előadásban a korpa, nyakon öntve savóval verzióról, nyilván mert kuriózum és elérhetetlen a hétköznapi kutyatartók számára.
Mire számítasz András? Beszélhetünk autentikus pásztorkutyázásról (a XXI. században Európában? Szánalmasan nevetséges. Visszaforgatjuk az idő kerekét? Vagy majd a középkorban rekedt iszlám fundamentalisták?), beszélhetünk "viador ebekről", de akár a "ződ festékről" is. (Hogy minden "használati ág" teret kapjon.) Igazándiból egyik sem Eu konform. Amerre a nyugati civilizáció halad, abba ezek nem férnek bele. S ez nem Euszkepticizmus, hanem a Világ haladási iránya. A tigrispéniszcsont hagyományos használata, ugyanúgy baromság...
Még valami ehhez. A nagymacskák viszonylag könnyen szaporodnak fogságban. Innentől fogva, Dunát lehet rekeszteni velük. Amíg kicsik, hozzák a látogatót, így szeretik a kertek. De aztán? Helyszűke. Ha még alfajtiszták is (értéket természetvédelmi szempontból igazán ők képviselnek), egyenlőre esély nincsen a visszavadításra. Nem képesek megóvni őket. Zárt térben mégis könnyeben (s olcsóbban) védhetők meg, mint kint a szabadban. Mert kereslet az van, mint a mellékelt ábra is mutatja. Kínai hagyományok ("orvoslás"), urizáló gazdagok, tigris ágyelővel. Nyilván, ha nem volna aki fizet érte, nem csinálnák. (Kereslet-kínálat szabályozza a piacot.) Sem az orvvadászatot (amitől nem képesek a szabadban megóvni őket), sem a hasonló cselekményeket nem tudják így kordában tartani. S mi van a nem is alfajtiszta tigrisekkel? Igazándiból "tenyészértéket" nem képviselnek. Hasonlóan a fehér tigrisek. Valamikor nagy "divat" volt. Kuriózum. (Ismerjük ezt a kutyatenyésztésből. A legkisebb, a legnagyobb kell, a legrövidebb pofájú, a legráncosabb bőrű, stb. Még akkor is ha az egészség bánja.) S náluk sem biztos, hogy jó a pigmenthiány miatt kialakuló kék szem. Sokkal érzékenyebbek a fényre, a szembetegségekre. Hát van aki legatterolja az így képződő "felesleget" s kielégítse e piaci szegmenst...
Jó ideje van tudomásom egy cseh hölgyről, aki bukott azzal, hogy (jóhiszemű) állatkertekből vásárolt fel Európából nagymacskákat, amiket aztán megtaláltak legatterolva Ázsiában. Tőlünk is akart venni, már folyamatban voltak az ügyek, amikor "kaptunk egy fülest" a minisztériumból, hogy nem kéne. (Igazándiból nem füles volt, hanem egyfajta megfeddés.) Amit én nem értek (hogy érteném kishal vagyok), ha tudtak róla, miért nem ültek még? Miért hagyták, hogy működjenek? Még ha minket jól le is k.rtak érte (úgy hogy nem volt ismert számunkra a hölgy múltja), hogy hogyan képzeljük, hogy üzletelnénk vele?
Na látod, Gombkötő Péterrel, akár még találkozhattál is volna az egyik "beszélgetős rendezvényen". Anno. De akkor azok még nem "központi pénzekből" születtek. Igaz, nem is azok "megszerzése" (csak?) volt a cél.