[KUTYAMENTÉS] Pilis-Budai kutyamentők

Szeva PBK-sok!!!



Múlt héten láttam a honlapotokon, hogy a siker sztorikban fent van Bogarunk! Köszönöm!!!

Megilletődve nézegettem a rengeteg fotót, nagyon sokat nem ismertem közülük. Elszorult szívvel nézegettem, hogy már 2007-ben gazdát kerestetek neki. Pár dolgot tudok az előéletéről, de azt hiszem, sok minden homályos, majd egyszer alkalmat kerítünk, hogy beszélgessünk egy kicsit. Sajnálom, hogy szombaton nem tudtam elmenni a reptéri kiruccanásra. Vasárnap vizslatúráztunk a Hármashatárhegyen, ha akkor jártatok volna a reptéren, leintegettünk volna nektek! J

És most egy kis beszámoló az utóbbi napokról, ami sajnos nem csak jó eseményekről szól.

Péntek délután a szokásos időben a kutyák megkapták a vacsorájukat. Én a házban tettem-vettem, mikor kutyaugatásra lettem figyelmes, akkor jutott eszembe, kutyák még kint vannak. Így van ez máskor is, akkor jönnek be, ha a teraszajtónál bekéredzkednek. Jó idő volt, nem volt semmi különös abban, hogy jól érzik magukat a kertben. A kutyaugatás miatt kinéztem és rászóltam Hannára, mert ő púposkodott valami utcai esemény miatt. Jött is nagy csóválással, majd szétesett. Bogár viszont sehol. Ez furcsa, mert azért vannak ők olyan féltékenyek egymásra, hogy nem akarnak kimaradni semmiből. Gondoltam, biztosan hátul van valamerre, hívtam, semmi, fütyültem, semmi. Na akkor egy kis hideg érzés kezdett kúszni a hátamon.

Eszembe jutott, hogy a kutyaugatással egyidejűleg gyerekhangot is hallottam. Az jutott eszembe, hogy Bogár imádja a srácokat, csak nem bújt ki valahol és ment el gyerekekkel? Kapu rendben, kerítésen sem láttam semmit, mintha a föld nyelte volna el. Hab a tortán: még az is eszembe jutott, hogy nincs rajta a nyakörve, tehát a biléta sem!. Akkor már kezdtem pánikba esni. Kint az utcán nem láttam semmit, nevét kiáltoztam, fütyültem, sehol semmi, senki. Autóba ültem és elkezdtem a környező utcákat róni, az utamba kerülő embereket kérdezgettem, hogy láttak-e egy fekete kutyát arrafelé kolbászolni, de senki semmit nem látott. Visszamentem a házhoz, hátha közben hazatért volna, persze nem, akkor találkoztam az egyik szomszéddal, aki látta elszaladni, hívta, de rá se hederített. Így újra autóba ültem és a mondott irányba indultam, néhány utcával arrébb két másik kutya társaságában megláttam!!!!

Fék, kiszálltam, hívtam, először boldogan szaladt felém, de közel érve sunnyogni kezdett. Nem szóltam semmit, csak a nyitott ajtóra mutattam, beugrott, irány haza. Bevittem a házba, majd mivel dolgom volt, elmentem otthonról. A mérhetetlen nagy megkönnyebbülés mellett igen vegyes érzéseim voltak, elsősorban nem értettem, hogy miért??? Idáig soha nem jutott eszébe kimenni, semmi rossz nem történt közöttünk, épp hogy meleg hullámok öntik el szívemet, mikor ránézek, az utóbbi időben teljesen jól el vagyunk egymással, próbálom mindenképpen kiküszöbölni a konfliktushelyzeteket (itt arra gondolok, hogy imádja az utcában a cicceknek kitett kajás tálakat felkeresni, erről nem tudom leszoktatni, ezért a sétáknál pórázon viszem ki őket a kocsiba és úgy is hozom be őket). Férjem megtalálta az alig látható lukat, amit Bogár fúrt magának, de rögtön meg is foltozta.

Szombaton a suliban az engedelmességi és a bemutató gyakorlása közben, 99,5%-os teljesítményt nyújtott (ez nem hivatalos mérés, csak az én véleményem J ), a 0,5 % is csak egy kis zavarodottság volt Bogár részéről, volt, amit már nagyon régen nem gyakoroltunk.

Vasárnap vizslatúráztunk, teljesen jól viselkedett, a világon semmi gond nem volt vele (sem, Hanna is nagyon jó fej volt). Képzeljétek, 154 kutya volt a túrán!!!! Persze nem egy csoportban mentünk, de azért szerintem csoportonként volt kb 25 kutya! Hétfőn délelőtt nagyot jártunk az erdőben, tökéletes volt, hívnom se kellett, ha el-elment messzebbre, magától jött hozzám. Én ilyenkor mindig halál boldog vagyok és dicsérgetem őket, komolyan, szívből jövően. A legnagyobb békességben jöttünk haza, szomszédasszonyom „elkapott néhány szóra”, miközben szemmel tartottam Bogarat, aki a kapu körül sündörgött. Szóltam is neki, hogy figyelem. Aztán a szomszédasszony kihozta a pár hetes kiscicákat megmutatni és ekkor a figyelmem megoszlott kb. 1 percre. Bogárnak ennyi elég volt, hogy újabb szabadulási lehetőséget keressen magának és meglépjen. Rohantam ki az utcára, Bogár sehol-semerre. Hívás, fütty, semmi. Szerencsére két szomszéd is látta, hogy merre ment (ugyanarra, mint pénteken), de mire elindultam volna a keresésére, már jött visszafelé. Most már van kedvem viccelődni, Bogár újabb neve Hudini lesz J

Újabb tépelődés, hogy ez most mi lehet Bogárnál. Férjem jó két hete csak pórázon viszi esténként Bogarat, hogy elkerülje a macskakaja iránti elszaladgálásait (ezek után mindig visszajön, miután felfal minden útjába kerülőt). Azt tanácsoltam neki, hogy próbálja meg elengedni, talán akkor nem akar majd szökdösni. Erre Bogarantyúnk az első másodpercben kilőtt és eltűnt, Gazdiapu jó fél órán keresztül kereste, először gyalog, majd autóval. Épp én is indulni akartam, mikor befutott a kis „dög”. Mindemellett, ha a cseresznyésbe megyek, vagy az erdőbe, nem lép meg, (kivéve, ha cseresznyés egy bizonyos helyére megyünk, ott birkadögöt zabálni mennek Hannával közösen).

Na szóval van gond és megfejteni való bőven. Ilyenkor mindig az jut eszembe, Bogárkám, nem csodálom, hogy olyan színes előéleted van, nem csoda, ha kiakadtak tőled egy páran, nem tudom hogyan fogunk összecsiszolódni, de nem adom fel! Olyan kevéske kellene, hogy tökéletesen kijöjjünk egymással!!! Biztosan nekem is kell azt a kicsit változtatnom, de neked is kellene! Na majd az idő meghozza az eredményt J És ilyenkor újra és újra elcsodálkozom rajtatok és a többi állatmentőn. Ti aztán találkoztok mindenféle-fajta gonddal problémával és nem egy, hanem öt-tíz, mittudoménhány állatka lelkivilágát kell megérteni, kezelni és teszitek ezt igen nagy hatékonysággal és nagy-nagy türelemmel, szeretettel. Földig hajolok mindannyiótok előtt.

Bocsánat a hosszúságomért, de ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!! Nem bírom abba hagyni! J

Jajj, Gattone valamelyik napi Kisizére vonatkozó bejegyzése szinte mottómmá vált:

„Mint tudjuk "köcsög" a mértékegysége. Minél kisebb a terrier, annál nagyobb a mérőszám.
Mindig elfelejti, hogy ééééééén vagyok a főnök.
Ezt azzal kompenzálja, hogy van esze és használja is. ”



Úgy gondolom akkor teljes a kép, ha nem csak a sikerekről számolok be. Így teljes az életünk, örömök, bosszúságok, dolgozunk azon, hogy az előbbi legyen túlsúlyban.

Most röfögve alszik a drága Ja suliban is kismalacnak hívják. Agresszív kismalacnak.

Legközelebb csak szépeket-jókat írok!!!!



Üdv. Sok-sok szeretettel, Mari és a család , nemkülönben Bogár és Hanna



Tényleg röfög!!!! De még hogy!!!!

tapipapi

Tagság: 2004-09-16 20:43:55
Tagszám: #12663
Hozzászólások: 5559

31380. Elküldve: Ma, 11:52:40 [.]
Ma 11 óra körül a Hűvösvölgyi úton, találtak egy berni pásztor kant.
Chip nincs benne.
Elérhetőség: 06-704665323