[KUTYAMENTÉS] Pilis-Budai kutyamentők

Bogárral szombaton egy jó nagyot sétáltunk a közeli erdőben, nagyon élvezte, még mókust is kergetett, aztán nagyon bambán nézett maga körül, mikor az eltűnt a szeme elől (felszaladt a fára).
A vasárnapunk jó sűrű volt. Először elmentünk Fótra,a vizslatúrára, velünk volt Golyó kutya is, ők ketten már nagy haverok. A túra során úgy jártunk, mint az úttörő, aki ahol tud, segít. Akkor is átkíséri a nénit az úton, ha nem is akar átmenni. Kb. a túra közepén jártunk, mikor egy pointer futott szembe, majd feltartott fejjel szimatolgatva futkosott le-föl, megyyőződésünk volt, hogy a gazdáját keresi, az indulásnál láttuk már a kutyát a regisztrációnál. Többszöri hívás után odajött hozzánk és pórázra vettük. Sajnos a túraszervezők telefonszámait épp sikerült itthon hagynom, mert a brifkóm helyett csak egy kis tárcát vittem el. Szóltunk a csoportunkat irányító túravezetőnek, majd ő jelezte más csoportoknak, de nem mondta senki, hogy keresnék a kutyát. Veszett tempót diktált a pointer, ilyen gyorsan még nem mentünk végig túrán :-) A kiindulóponthoz visszatérve meg lett a gazdi, aki elmondta, hogy munkakutya és neki a vizslatúra tempója túl laza, ezért önállósítani szokta magát. Hát én azért örültem volna, ha egy biléta lett volna rajta tel. számmal, akkor nagyon hamar tisztázni tudtuk volna és nem tettük volna még unalmasabbá a pointernek a túrát.
Túra után mentünk suliba, ahol épp a meghajtást alkalmaztuk a kutyákon, ez egy kicsit stresszelte Bogárkát. Suli után egy kicsit benéztünk csepeli otthonunkba, majd ötre visszamentünk a suliba egy kis sulibúcsúztató bográcsozós bulira (költözik a suli). itt jó néhány kutya összejött, volt kavalkád, de Bogár már szinte teljesen leszokott a morgolódásról!!!!! Este kilencre értünk haza Törökbálintra. Egyikünket sem kellett ringatni!
Hétfőn reggel a cseresznyéshez menve találkoztunk egy önsétáltató (nyakörves) kutyával, sokszor látom, tudom hol lakik, na először összefeszült a két kutya, de csak méregették egymást és Bogár hódolt be. Ezután olyat kergetőztek, fogócskáztak, hogy öröm volt nézni. Közben a gazdi is kinézett a kerítés mögül és a hancúrozás után hazament a kutyus.
Ma is jórt sétáltunk az erdőben.
Június 30-ával vége a melónak, addig viszont sok szabim van, amit ki kell vennem, úgyhogy mondtam Bogárnak, már csak 25-ször hagyom magára napközben.

A Csapatot üdvözlöm!


Sok szeretettel, Mari és Bogár