[KUTYAMENTÉS] Pilis-Budai kutyamentők

Kedves PBK Csapat!

A múlt heti hosszú hétvége után szerettem volna írni, de Bogár átrendezte a dolgokat.

A hosszú hétvégét megelőző héten csupa kellemes élmény volt Bogárral kapcsolatban.
Hétköznap reggel (1/2 6-kor) én megyek egy félórás, többnyire pórázos sétára, kora d.u. Gábor fiam kb. ¾ óra intenzív labdázós, játszós séta, este férjem kb ½ óra pórázos séta.
Mivel reggelente egyre korábban világosodik, hét közepétől póráz nélküli sétáink voltak. Bogár mintaszerűen viselkedett. Ezen felbuzdulva, a hétvégi reggeli séták, melyeket férjem vállal át, szintén póráz nélküliek lettek.
Pénteken korán végzek, így a koradélutáni séták az enyémek, ilyenkor én is végre jókat játszhatok Bogárral, erre reggelente nincs idő igazán. Meg ilyenkor tudunk sulis dolgokat gyakorolni nem lakás körülmények között.
12. Péntek. Reggel: Bogi minden behívásra jön, van, mikor csak második, harmadik hívásra, de jön. Tízből nyolcszor elsőre. Jutifalat, dicséret váltakozva.
Délután: Behívással nincs gond, néhány dolgot gyakorolgattunk. Lábnál jövés, megáll, ül, megáll, fekszik, tökéletes.
Este Apuval pórázon sima, szép séta.
13. Szombat. Reggel Apuval elengedős séta. Kisebb kilengések (kajakeresés, rászólásra annak kiköpése) mellet tulajdonképpen gond nélküli séta.
Napközben kilátogattam a suliba, rövid találkozás kutyákkal, kis futkosás, majd irány Törökbálint, telek. Sokat nem időztünk, lucskos havas kert, dagonyás utca, inkább elmentünk egy kis sétára a közeli cseresznyésbe. Bogár jókat szaladgált.
Este laza séta pórázon Apuval.
14. Vasárnap reggel. Séta póráz nélkül Apuval, semmi gond, kicsit elszalad, de hívásra bejön.
Ezután kis magány következett, mert Gábor fiamékkal elmentünk Gyöngyösre egy kis oroszlán simogatásra. Oda azért nem vihettük magunkkal J Nem jöttünk későn, Bogár hatalmas örömmel fogadott minket, ½ 4 körül már mentem egy sétára Bogárral., jó nagyokat rohangált, de semmi gond nem volt vele, szokásosan tízből nyolcszor elsőre, két alkalommal második-harmadik hívásra jött.
Este Apuval pórázos, laza, kellemes séta.
Ezerrel készültünk a másnapi kutyasulis piknikezésre. Bográcsozós bulira szervezkedtünk.
15. Hétfő. Reggel ¼ 8-kor Apu Bogárral le. Én készülök a bulira, cuccolom a vinnivalót. Egy idő után feltűnt, hogy hol vannak már, mikor arról volt szó, hogy csak egy röpke séta, úgyis hosszú lesz a nap? Gyomor kicsit szűkül. 8 óra felé jön Apu egyedül, pórázzal a kezében. Nem hiszem el!!! Úgy érzem tésztából van kezem-lábam.
Bogár egyszer csak fogta magát és nekiiramodott, fütyült mindenre, hívásra, kiabálásra és eltűnt. Nem részletezem, négyen három autóval járuk be fél Csepelt, telefonon tartottuk a kapcsolatot. Sok embert megszólítottunk, kérdezgettünk, de SENKI NEM LÁTTA! Közben értesítettem a sulisokat, hogy ne várjanak, kutyakeresőben vagyunk.
Nem akarták elhinni. Telt az idő és egyre jobban szorult össze a gyomrom, hiszen biléta van a nyakában a telefonszámommal. És Bogár nem az az embertől elfordulós típus, sőt, nagyon is barátkozós. Akkor miért nem hívnak? Olyan helyzetbe került, hogy nem látják? Leszakadt volna a biléta? Erre elég kicsi esélyt láttam. Vagy olyan emberhez került, akinek nagyon megtetszett és nem foglakozik a bilétával, pillanatnyi öröm a kutyára találása? Ahogy telt az idő, egyre jobban kétségbeestünk. Épp azon gondolkoztam, hogy lassan ideje lesz Pétert értesítenem, mert pl. ha mondjuk tényleg leesett a biléta és olyan valaki talál Bogárra, aki elviszi chipet nézetni, ott PBK tulajdon szerepel, mit mondok, miért nem jeleztem az elvesztést? Meg különben is, ha jelzem, több szem többet lát alapon nagyobb az esély a megtalálásra. Pár száz méterre voltam lakásunktól, több tippünk nem volt, hol keressük, megállapodtunk, hogy szólok Péternek és innen már csak várni tudunk. Akkor megszólalt a telefonom egy ismeretlen számról!!!!! Van Önnek egy Bogár nevű kutyája? Síri hangon tudtam csak megkérdezni, hogy hol van? Ez már tíz óra után volt. Részletekbe most tényleg nem megyek, 27 éve lakunk Csepelen, de nem tudtam, hogy ennyi kajaktelep van, jó párat bejártunk, mire az „igazit” megtaláltuk, ahova Bogár a parton futó gyerekekhez csatlakozva ment. Az egy külön téma, hogy utólag kiderült, ½ 9 óta náluk volt, a gyerekek annyira jót játszottak vele, már összevitatkoztak, hogy ki viszi haza, ezért csak mikor bementek a vízbe evezni, szólt az edző, hogy ott a kutya, ne bánkódjanak annyira utána. Ehhez nem fűzök kommentárt, örülök, hogy telefonált. Végül is.
Bogár az egymásrataláslásunkkor nem mutatott különösebb örömöt, inkább egy kis húzomapofámattudomnemkelletvolna ábrázata volt. Én kívülről úgy látszotta, mintha mi sem történt volna, de belülről remegett mindenem. Hihetetlen méreg volt bennem a tehetetlenség miatt, csalódott voltam Bogárban, magamban és letaglózott, hogy nem értettem, miért történt ez meg?
Az első sokk után gyorsan szóltunk a sulisoknak, hogy meg van a nagy szökős és megyünk utánuk. Nagy volt az öröm és már nagyon vártak bennünket. Fiamék egész délután játszottak Bogárral én viszont néhány elkerülhetetlen szón kívül képtelen voltam Bogárral foglalkozni.
Nem haragudtam rá, de egyre azon törtem a fejem, mi a megoldás? Hogy tudnám átsegíteni ezen a rossz beidegződésén, hogy időnként „mennie kell”? És ha valaki olvassa a Futrinka fórumát, hol van Bogár Waltzihoz képest? Jaj, buta kutyák! Miért nem értitek, hogy jó itt nektek? Bogárral is annyira kevés kellene a tökéletességhez!! Hiszen olyan okos és jó kiskutya!
Na azért keddre már feloldódtam és igaz, pórázon, de lazán sétáltunk reggel (csak a hó döbbentett le mindkettőnket).
Minden rosszban van valami jó, szól a mondás. Bogi is szerintem rossz lelkiismerete miatt kisangyal módjára közlekedett, itthon a gyakorlott feladatokat tökéletesen végezte.
Szerda reggel azt mondtam Bogárnak, hogy elengedem, futkosson kedvére, de ha nem jön első szóra, akkor ennyi, nincs időm rá várni. Nem volt semmi gond. Csütörtökön sem. Fiammal sem tulajdonképpen, ill. annyi, hogy nagyon erélyesnek kellet lennie időnként, hogy ne kutakodjon kaja után. Esténként Apu pórázon vitte.
Péntek, 19-én kora délután én sétáltattam. Alig engedtem el, mikor közelünkben néhány idétlen kis srác petárdázott. Ekkor azt gondoltam, itt a világ vége!
Bogi megdermedt, én meg a sípoló labdával elindultam ellenkező irányban, hívtam őt ezerrel, bíztatva, tapsikolva és ő volt olyan kis okos, hogy jött velem és iszonyú jót játszottunk!!!!
20. szombat. Reggel kimentünk a kutya suliba és jó sok kutyával csak úgy el voltunk. Volt, hogy becartunk, de volt, hogy jókat futkostunk, birkóztunk. Ezután egy kicsit hazajöttünk, majd elmentünk Törökbálintra, megnézni, mi újság a telken?
Miután beálltunk a kocsival, Bogár türelmetlenül topogott, szimatolt a ház bejárata előtt, nyisd már ki!!!! A házban kicsit körbeszimatolt, nem észlelt különösebb változást legutóbbi ott jártunkhoz képest Bezzeg a kertben!!!!! Mennyi új macskaszag!! És a szomszédban ott vonaglik egy, na azt jól meg kellett ugatni!! De hogy a gazdinéni ezt miért nehézményezte?
Én elpepecseltem kicsit a kertben, meg az autót tisztogattam és Bogárkám, miután körbejárta a kertet, leellenőrzött mindent, elfeküdt a ház mellet, mint aki mindig is itt volt. Drága szép szívem, nem sokára kiköltözünk, az lesz az ő igazi élete. Gondoltam már eleve, hogy jól fogja magát ott érezni, de jó volt látni, hogy magáénak érzi a területet. J Ezután elmentünk a budaörsi Fressnappfba. Mikor kiengedtem az autóból, már akkor megőrült. A Tescos kocsikat úgy szagolgatta, hogy alig tudtam elvonszolni. A Fressiben meg totál kész volt. Tudom, hogy a Récseiben volt mentős napon, ettől függetlenül nem gondoltam, hogy ilyen torpedó lesz. Természetesen totál levette az ott dolgozókat a lábáról. Előadta minden „ments meg, celeb vagyok” pózát! J Holnap reggel sulizunk egyet, most csak megint úgy, kutyálkodni, majd irány Királyrét és környéke.
Sajnáljuk nagyon hogy nem tudunk a holnapi reptéri sétán részt venni, de egyszer majd csak összejön. Remélem, mihamarabb. Ashley-nek nagyon sok drukk!!!!!
Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam. Péter ugye felteszi a fórumra? Úgy gondolom, mindenkinek kell a problémákról is tudnia, nem csak a sikerekről.
És imádjuk a kis nem is írom ki, hogy kit. ( „Büdös…. J) Hál’ Istennek minden probléma ellenére változatlanul egységesen azon vagyunk, hogy megtaláljuk a megoldást a gondokra. Sajnos akárhonnan nézzük, falkavezérségi csata van, hihetetlen, mire képes Bogár, a pillanatnyi bosszúság után még szórakoztató is tud lenni, mennyire nagy játékos!
A héten olyan kis jó kutya volt Bogár, mondtam neki, annyira picike kellene, hogy ezer százalékosan tökéletes kis kutyánk legyen, segítsen már egy picit!
Kérhetem, hogy tegeződjünk mindenkivel?

Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit
Bogár terminátor és nemkülönben harcias családja J

Az alábbi beírás 03.06-án kelt:
.................több, mint 4 hónap után ................. Sharpy ma hazatért.