[KUTYAMENTÉS] Pilis-Budai kutyamentők

Kedves Ági!

Ne haragudj, hogy nem jelentkeztünk korábban. Karácsony óta tervezem,
hogy írok, de végül mindig elmaradt.
Szeretnénk, hogy tudd: szeretjük Jorun kutyát és azt gondolom, hogy Ő is
jól érzi magát nálunk.
Vizilóval jól megvannak és külön házat sem kellet építeni, mert az első
hidegek megoldották az "egy házban alvás" problémáját.
Már nem zsilipelünk, ha ki kell állni az autóval. Ha ki akarjuk nyitni a
kaput, elég leültetni a lépcsőre és ott marad. (más esetekben az ott
maradás nem megy neki :) , igaz nem is gyakoroltuk)
Gyerekekkel nincs gond. Balázs rögtön a szívébe zárta. Zita az elején
tartott tőle, mert mindig felborította.
Most is előfordul, hogy felborítja, mert kicsit lendületesen próbál
hízelegni, de a Zita már nem tart tőle: "én kis Jorunom"
Már elvittük sétálni is. Ezt nekünk kell gyakorolnunk, mert kicsit
nehézkesen csináljuk még a 2 gyerekkel + 2 kutyával sétálást (eddig csak
mi sétáltunk).
Szilveszterkor nem volt semmi gond, de ha jól emlékszem a párommal
beszéltetek és mondta, hogy itt kint nincs akkora lövöldözés mint a
faluban beljebb.

Az egyetlen bánatom, hogy nem tudunk eleget vele lenni. Ilyenkor télen a
gyerekekkel fél-másfél óránál többet nem vagyunk kint.
Azért, hogy ne búsuljon, szoktam vele a kertben versenyt futni és
próbálkozom az apportolással. (Ez azért különösen izgalmas, mert Ő nem
tudja pontosan, hogy mit akarok (érte megy, felveszi, de nem hozza
vissza, hanem lefekszik megrágni) én meg nem tudom pontosan, hogy hogy
kéne.) Tavaszra kiokosítom magam és akkor már amúgy is amennyit csak
lehet kint leszünk.

Nagyjából ennyi jutott most az eszembe.

Szia
Dóra