[SZERVEZETEK] Minimenhely

Kedves Mindenki!
Azt hiszem mienk a világ két legokosabb, leghálásabb és legeslegszebb kutyalánya!
A tegnapi nap munkából hazamenet két kis csillag várt a kapunál, szerintem megismerik az autó hangját. Iszonyú nagy volt az öröm! Puszi hegyek, nyüszikölés, Trilluspattogás és hátulról.... - miközben Trillát megsimítottam, Sóhajugrás a hátamra! No ez önmagában nem okosság volt, tekintve a roham súlyát, inkább egy hatalmas boldogság nyomatékosítva. Hát egy picit alig kaptam levegőt, de nagyon-nagyon megdicsértem.
Az okosság az, hogy minden mozdulatomat lesi a két kislány, és alig hittem el, ismerik a nem-nem jelentését, a puszi jelentését, a gyere ide szuperul működik, a megyünk-re sorakozó van, Trillám várja a pórázt - nem tudom miért, a küszöbön csak így hajlandó átlépni, tehát megyünk - póráz fel - átlépés - póráz le, ezt követően pedig futás, hancur, puszilkodás. Ha felemelem az ujjamat, és azt súgom, hogy hallod?, már mindkettő tudja, hogy lihegést vissza kell fogni és feszülten figyelni, mi az ami történik. A nagy csöndben a távoli kukorékolást is tudjuk nyugtázni, mint rendkívüli eseményt. Minden éjszaka kimegyünk sétálni - mindannyian nagyon élvezzük, főleg, amikor ráléptem majdnem egy békára! Sikítás részemről, kaján vigyor Trilla részéről, Sóhaj pedig leült, a pofiján meg az volt hogy: Most meg mi van? Hihetetlenül intelligensek!
A szomszéd cica rossz fát tett a tűzre - lopott a kajeszból -, Sóhaj két körön át megfuttatta, nem bántotta, mert szóltam, hogy nem-nem, és..... karikába hajlított farokkal, ráfektetve a hátára, diadalittasan jött hozzám és osztotta a puszikat. Trillus meg neki osztotta. Szóval jól elvagyunk. A nevükre teljes egészében hallgatnak. Trillába jól bele van kódolva a farkasvér! A fáskamrát takarítottam, egykupacba sepertem a fahulladékot, fűrészport, erre ődrágasága kis fészket épített belőle és belefeküdt, majd elaludt, alig tudtam becsalni.
Aggódtam, mert nem nagyon akartak enni, de tegnap este már jó étvágyuk volt, szépen kajcsiztak.
Lerendezték a vízvezetékhez használható kócos dobozt. Sóhaj gyönyörűen kihúzigálta belőle a kóccsíkot, Trilla felaprózta apró szöszökre és abból készített magának fészket. Jó kis csapatban dolgoznak! De legalább haladnak is a munkával! lol
Megtörtént Sóhaj varratszedése, egyáltalán nem viselte meg. Imádja, ha a pocikáját simizem, két hátsó lábacskáját szétrakja, befeszít, szinte belefekszik a simibe. És persze már velem szemben nincs semmiféle lapulás, de azért csakis a közelemben van Trillussal együtt. Olyan jó érzés, amikor éjszakánként hármasban sétálunk, a két kislány meg kétoldalról összefog és együtt bandukolunk és nem futkároznak össze-vissza. Rongyocskával is szoktunk játszani kötélhúzósat, húzzuk-húzzuk mindhárman, nagy a boldogság. Aztán kifáradás, bemenetel (persze pórázzal, de már átvertem Trillát úgy, hogy csak az ujjamat dugtam a nyakörvbe), aztán pedig alvás.

Hát, ezek az újabb élmények, mindig van valami új dolog, amit felfedezünk egymásban. És közösen örülünk, és nagyon nagy a BOLDOGSÁG! Mindenkinek - akár ember, akár kutyus, vagy más teremtményke - kívánom ennek az érzésnek a megtapasztalását
_________________
Rózsa