[KUTYAMENTÉS] BoxE.R. - Boxer Emergency Rescue

Szerintem inkább Neked

Sziasztok !

Jó ideje nem jelentkeztünk, egyszerűen azért, mert minden rendben volt/van, és az nem hír, hogy van itt egy boldog kutyi...

Most azonban az történt, hogy elköltöztünk.
Mikor elkezdtünk összepakolni, akkor Pöszke elkezdett nyugtalanná válni. Jött, ment, panaszos szemekkel nézett ránk, és naggggggggyon, naggggyon aggódó boxer benyomását keltette.
Amikor nyilvánvaló lett, hogy itt bizony komoly változások jönnek, akkor már láthatóan félt. A sétákon lépésenként visszafordult, hogy lássa történik e valami, sem zárt térben, sem az utcán nem ment tőlünk 1 méternél messzebbre, és még a barátaival sem akart játszani, csak állt a közvetlen közelünkben, és szívszaggatóan bánatos szemekkel nézett ránk. Ezt kérdezte.: UGYE NEM?!?!?!
Odáig fejlődött ez, hogy nem akart enni, és a szerencsétlen jóformán nem mert elaludni...
Bármit tettünk nem sikerült megnyugtatni. Persze beszéltünk hozzá, símogattuk, próbáltuk éreztetni vele, hogy semmi baj, még az új lakásba is elvittük, de ez a kiskutya csak FÉLT, és FÉLT, és FÉLT.
Eljött a költözés napja. És Pöszke NEM AKART beszállni a kocsiba !!!
Meglett férfiember vagyok, és nem vagyok túl érzelgős, de nem kellett sok ahhoz, hogy elfussa a szememet a könny, amikor láttam, hogy mennyire retteg ez a kedves lény...
(Mondjuk eszembe is jutott, hogy szívesen eltöltenék azzal a köcsöggel némi időt egy csendes helyen, aki ennyire meggyötörte Pöszkét... ...Nem emelne kezet többet semmire, ami él...)
Beköltöztünk, és Pöszke rájött, hogy nem akarjuk bántani, nem akarjuk kidobni, nem akarjuk eldobni... HA LÁTTATOK MÉG ÖNFELEDTEN BOLDOG KUTYÁT!!!!!!!!!!
NAGYON J Ó Ó Ó Ó Ó Ó volt látni, ahogyan befeküdt a foteljába, és örült annak, hogy itthon van.

Bye,
D.