[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[931.]
A kannibálok
(Pentax automatán, mert akkor volt először a kezemben )
Gogo
Penny
Leíratkozott felhasználó
70504. Elküldve: 2013-07-10 16:16:22,
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[932.]
Zselyke aki mentettke, de nagyon ügyes kiskutya (enyim géppel)
Leíratkozott felhasználó
70503. Elküldve: 2013-07-10 15:55:00,
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[933.]
Hozok képeket a hétvégi flyball szemináriumról
Racka Fan Club Blue Chips "Zorka"
Teljesen olyan mint Dieselkiskutya, távoli rokonok is, volt aki most is összekeverte őket
A képeket én csináltam nagyrészt, egyik felét az öregedő kis Kodakommal (mint ezeket a fentieket is) a másik felét egy kölcsön Pentax-al. (a következő "eseményt" már a saját Nikonommal fogom végigtolni
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[935.]
Olvastam a történetet a facebookon, felháborító. Remélem, Anita sikerrel jár és ki tudja deríteni, mi történt a kiskutyával! Bár én majdnem biztos vagyok benne, hogy Olaszországban van.
Mi is jártunk egyszer így, valaki akart tőlünk kölyköt venni, akinek nem adtuk oda, erre megvetette valaki mással, aki nagyon szimpatikus volt, aztán megvette tőle a kiskutyát. Nagy nehezen sikerült visszavásárolni.
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[936.]
Jack…
Napokat gondolkodtam azon, hogy hogyan is kezdjem el ezt a történetet…
Hiszen biztos vagyok abban, hogy el fog kapni a hév kissé írás közben és az érzelmek és a düh fogja vezetni a szálat. De azt hiszem, hogyha valaki elolvassa ezt a történetet meg fogja érteni, hogy miért is volt nehéz a kezdés, és miért is nehéz ezt kiírnom magamból. Már előre elnézést kérek azért, hogy kicsit hosszú lesz…
Nem tartom magam tenyésztőnek. Nem is szeretem ezt a szót, mert legtöbbször olyan személytelennek tűnik. Persze… mérhetetlen tisztelettel viseltetek azok iránt a „TENYÉSZTŐK” iránt, akik a fajta nemesítése érdekében pénzt, időt és energiát nem sajnálnak azért, hogy egészséges kutyáikkal a legtöbb eredményt elérjék akár a munkaversenyeken akár a kiállításokon.
Éppen ezért, mert nem tartom magam igazi tenyésztőnek ritkán is születnek nálam kiskutyák. 2010 óta nem voltak kölykök. Múlt decemberben azonban úgy döntöttünk, hogy bevállalunk egy sheltie almot. A kicsik március elsején (némi orvosi segítséggel sajnos) de megszülettek. A hármas alomból egy picikét sajnos el kellett, hogy engedjünk alig egy naposan. A mai napig megkönnyezem, pedig csak néhány óra adatott meg neki ezen a világon. A másik két kölyök napról napra szépen nőtt, és rengeteg örömet és nevetést csalt az életünkbe. De tudtuk, hogy nekik gazdi kell… Nem kerestük. A magyar shelties világ szűk kör, kevés a kiskutya, így majdnem napi szinten jöttek az érdeklődő e-mailek és telefonok a kölykök iránt. Alapos vagyok és számtalan olyan érdeklődő volt, akit igen hamar kihúztam a listáról, a nem megfelelt jelzővel…
Mégis sikerült hibáznom. De hát milyen az ember? Ha előre tudja, hogy elesik, nem áll fel. Vagy inkább hamarabb leül.
Megjelent egy érdeklődő. Szimpatikus e-mailekkel majd telefonokkal. Fiatal hölgy. Vannak kutyái, kutyás tapasztalata, múltja, és tervei a jövőre vonatkozóan. Terápiás kutyát szeretne. Megbeszéltük, hogy amint a kölykök a megfelelő korba érnek eljön meglátogatni őket. Ez meg is történt, és még akkor is nagyon szimpatikusnak mutatkozott. Fél délutánt eltöltött nálunk. Fényezte magát és a hozzáértését ugyan, de ez még nem adott gyanakvásra okot, hiszen mindannyian mások vagyunk. Elmondta, hogy délelőtt egy állatorvosi rendelőben dolgozik, délután pedig egy kutyakozmetikában. Nekem az volt a fontos, hogy szeresse a kiskutyámat és ez akkor és ott úgy tűnt, hogy így is lesz. Lefoglalózta a kiskutyát és megegyeztünk, hogy mivel éppen akkor közeledtünk a világkiállításhoz (illetve a klubkiállításunkhoz) hogy valamelyik napon felviszem a kiskutyát magammal, és ott átadom neki. Merthogy akkor az utazási költséget is még a kölyökre tudja költeni. Továbbra is néhány naponta beszéltünk, érdeklődött a kölyökről, tehát minden ideálisnak tűnt.
Eljött az átadás napja, és bár volt egy rossz érzésem, ezt annak tudtam be, hogy mégiscsak elveszik tőlem a „fiamat”. Már aznap délután érdeklődtem a kicsi hogyléte felőle, de abszolúte megnyugtató válaszokat kaptam. „Minden rendben, minden ok. Hamar feltalálta magát és egy igazi kis tündér”. Az első meglepetés másnap ért, amikor a Világkiállításon találkoztam az újdonsült gazdimmal. Ezzel nem is lenne még gond, és igazából azzal sem, hogy milyen szituációban futottunk össze. Ez csak később vált érdekessé. Egy másik sheltie tenyésztővel beszélgetett éppen. Én odaléptem hozzájuk, majd mondtam, hogy „No, nézd. Itt egy újabb sheltie gazdi.” Majd amikor érdeklődő pillantást kaptam a másik tenyésztőtől, elmondtam, hogy ő az új gazdim. Kiderült, hogy a hölgy tőle is vett egy sheltiet. A magyarázat: „Hát tudod, a húgomnak annyira megtetszett a fajta, hogy vettünk neki is egy kiskutyát”. Ez őszintén szólva annyira nem tetszett, de végülis miért ne lehetne igaz, és elfogadható. Teltek a napok és bár nem vagyok egy nyomulós, néha rákérdeztem, hogy mi van a kutyával. A Facebook erre kitűnő lehetőség. Mindig megnyugtató választ kaptam : a kicsi jól van, imádnivaló, jókedvű, a feje mellett alszik a párnán. Képet is kértem többször is tőle, de az valahogy mindig elmaradt…
Aztán eltelt nagyjából 2-3 hét úgy, hogy nem beszéltünk. Időszerűnek tartottam, hogy rákérdezek mi a helyzet a kicsivel. És jött a döbbenetes és borzalmas válasz. „Jaj, hát már szólni akartam, csak még nem tudtam. Ma reggelre meghalt a kis drágám”. Az első sokk után amit a mondat újbóli és újbóli elolvasása után éreztem, faggatni kezdtem a történtekről. A válasz az volt, hogy előző este még semmi baj sem volt, majd reggel már nem kelt fel. Ezt ismételte többször is. Valamint azt, hogy nem érti, mert a kicsinek semmi baja sem volt, hiszen ő is elvitte állatorvoshoz, megvizsgáltatta. És egyébként is… élénk volt és egészséges. Felhoztam a boncolást, hiszen azért olyan nincs, hogy egy egészséges kölyök egyik pillanatról a másikra csak úgy elpusztul. Mondta, hogy igen, lesz, aznap este fogják csinálni és majd küldi az eredményeket. Azt hiszem, hogy nem kell hosszan ecsetelnem, hogy mit éreztem akkor… Viszont volt egy másféle érzésem is. Mondhatni gyanakvás. Fogtam a telefont és felhívtam a másik tenyésztőt. És mondtam neki, hogy baj van. A legnagyobb megdöbbenésemre mondta, hogy tudja… Már másfél hete! Valamint azt is tudni vélte, hogy a kiskutyának valamilyen szívproblémája volt, és kezdetektől fogva visszahúzódó és gyanús volt. Itt már tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben. Azzal is tisztában voltam, hogy a kutyának semmilyen szívproblémája nem volt, hiszen az én orvosom is alaposan megvizsgálta nem egy alkalommal. Valamint azért.. gondoljunk csak bele. Ha valaki megvesz egy kiskutyát (nem is kevés pénzért) és a kiskutyáról 1-2 hét múlva kiderül, hogy beteg, azért jó eséllyel jelentkezik a tenyésztőnél ezzel a problémával. (Főleg úgy, hogy a tenyésztő még érdeklődik is, hogy minden rendben van-e)
Ez volt az újabb sokk… de nem estem neki a hölgynek. Vártam, hogy mit lép. Mivel nem jelentkezett, írtam neki, hogy megvan-e a boncolási jegyzőkönyv, merthogy szeretném látni. Mindenféle kitérő válaszokat kaptam rá. Ezek után kiborult az a bizonyos pohár, és nyomatékosan megkértem rá, hogy akkor szedje össze magát és az igazságot, hogy mi is történt a kölyökkel.
Ekkor kikelt magából, hogy mit gondolok én, merthogy ő kifizette a kutyát és innentől kezdve nekem semmi közöm nincs hozzá. Felejtsem el, mert én egyébként is egy szenny kutyát adtam el neki, akivel csak a baj volt, és nehogymár én legyek felháborodva.
Azt hiszem nem meglepő, hogy nem hagytam annyiban. Megkérdeztem, hogy ki és hol boncolta a kiskutyát, és mindenképpen szeretném látni a boncolási jegyzőkönyvet. Kijelentette, hogy ehhez sincs semmi közöm és hagyjam őt békén, mert neki csak a kiskutya számított… Valahogy ezt még most sem tudom elhinni… Körbetelefonáltam a lakhelye környéki állatorvosokat. Természetesen senki sem boncolt sheltie kölyköt. Az állatorvosi rendelővel amit munkahelyeként megadott már régóta semmilyen kapcsolata sincs, és korábban is csak néha besegített azon a helyen. Kiderítettem, hogy most hol dolgozik. Egy tehenészeti telepet találtam, ahol mint kisegítő tevékenykedik jelenleg. Innentől kezdve elég érdekesnek tűnik az, hogy közben pedig fullos, olasz rendszámú SLK Mercedessel furikázik…
Beszéltem a telepvezetővel, majd pedig a telep állatorvosával is. Hátha megtudok valami használható információt. Sajnos ez nem kimondottan sikerült, viszont azt sikerült kiderítenem, hogy ott is elég furcsának és érdekesnek találják a hölgyet. Egy nappal később kiderült, hogy „kedves” ex-gazdám 3 év felfüggesztettet kapott csalás miatt nemrégiben.
Miközben ezeket a dolgokat kiderítettem természetesen tartottam a kapcsolatot a másik tenyésztővel is. És itt jön a dologba az újabb „csavar” A történet elején említett „húgomnak vettem sheltie”-ről sem tudunk semmit a mai napig sem. Olyannyira sem, hogy a kiskutya törzskönyvét és chippjét se vette át még a gazda a mai napig sem. Nagyjából másfél hónap telt el… egy darab kép, egy korrekt infó sincs arról a kutyáról sem. Ráadásul ugyanazokat a mondatokat kapta meg a másik tenyésztő is mint én: „ a húgomnak vettem a másik kutyát, és a tiéddel szeretnék terápiázni.. Jaj, hát persze nagyon édes, a fejem mellett alszik a párnán ésatöbbi, ésatöbbi…” Bízom benne, hogy vele nincs gond, és valóban ott a párnán alszik a mai napig is….
DE! Azt hiszem, hogy jogosan vetődik fel bennem a kérdés, hogy MI TÖRTÉNT??? Hol van az én kiskutyám? Mi történt vele? Én vállalom a felelősséget, ha tényleg valamilyen gondja volt… De valamiért azt hiszem, hogy az én kiskutyám nem halt meg. Valahol.. ki tudja, hogy hol, de még él, és valaki egy nagyon ocsmány játékot űz. És azt is el tudom képzelni, hogy nem csak velem.
Viszont valamit nem tud a „kedves” hölgy… Hogy nagyon rossz emberrel kezdett. Én nem fogom annyiban hagyni, és ha kell a világ végére is elmegyek, hogy kiderítsem az igazságot. Hiszen a gyermekemet vette el tőlem, és nem úszhatja meg azzal, hogy letöröl a Facebookos ismerősei közül és hallgat. Nem szoktam ilyet kérni, de most mégis megteszem. Osszátok meg ezt a történetet. Minél többekhez jusson el, és kérem, hogy NE adjatok ennek az illetőnek kiskutyát,mert félő, hogy úgy jártok, mint én. Nekem tiszta a lelkiismeretem, bármikor-bárhol tudom és merem vállalni a történetet és a véleményemet. És mégegyszer! Nem hagyom annyiban és ki fogom deríteni, hogy mi történt!
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[937.]
Kistarcsáról eltűnt egy 4 éves blue merle Border Collie szuka FRUTTI. Chipje van, ismertető jele, a rózsaszín orra. Kissé félős. Kérjük aki tud róla valamit, jelentkezzen az alábbi telefonszámon: 30/6615367 Osszátok meg légyszi. Köszönjük!
"But I, being poor, have only my dreams; I have spread my dreams under your feet; Tread softly because you tread on my dreams."
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[939.]
Pár jobb kép róla:
Ma meglátogattam, eléggé be van fordulva szegény, remélem holnapra találok neki a környéken ideiglenest.
Az én ízlésemnek kicsit alacsony és kicsit rövid. :) És tipikus kan kutya.
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[940.]
Egerben a Bervai lakótelepen találták ma délután (2013.06.27) ezt a fiatal border collie kant. Chip nincs benne!
Az eredeti gazdi jelentkezését várjuk!
Tel.: 06 20 361 0086 vagy 06 20 361 0848
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[949.]
Nálunk is iszonyat sok kullancs van, pedig fel vannak vértezve a kutyák... Pár éve többször is voltak babéziások, hálistennek nagyon jó a doki, meg már mi is ráálltunk. Nálunk most valami "körzeti" írás lesz, valami szerrel fognak permetezni, ami elvileg hatásos ellenük.. Reméljük. És a jó hír, hamarosan, hónapokon belül költözünk, így Brugal jöhet ki hozzánk a hüsibe!
[KUTYAFAJTÁK] Brit pásztorkutyák és Ausztrál juhászkutya
[950.]
Vandinak amúgy sem volt annyira sok szőre, bár évről évre egyre több van neki.
Én is találtam benne kullancsokat nyírás közben, pedig mindig néztem a kutyát és meg is lepődtem, hogy volt benne, ráadásul még élt. Kutyának is jobb volt és nekem is, azt a megkönnyebbülést, hogy nem kell két naponta porszívózni, hát az megfizethetetlen. Ha lehetőségem lenne, a bordereket kint tartanám. Imádom a lakásban tartásban a közelségüket, hogy bármit csinálok, mindig hallom őket szuszogni, meg ha olyan van, csak úgy odatelepednek a lábam mellé, de engem az a szőrmennyiség, amit hullatni tudnak, igenis zavar, gondoljon bárki bármit. Van egy rövid szőrűm is, az is ugyanannyit hullajt és annyira nem is rövid az a rövid szőr... Mondjuk ha vizslám lenne, annak a szőrtüskéitől még jobban falra másznék, mert ezt a hosszabb szőrt még könnyebb is kiporszívózni, mint a kárpitokba belefúródó kis tüskéket.
Elküldve: 2013-07-11 10:44:30, 
)
(enyim géppel)
ezüst...
