[SZERVEZETEK] Illatos úti Ebrendészeti telep

Anna KruzsliczWestie Rescue Hungary

Andor-Hungary 2011

Hírt kaptunk miszerint az Ebtelepre bekerült egy rossz állapotú westie!
Azonnal telefonáltunk Dr. Kozma Tamásnak, aki ígéretet tett, hogy jogfenntartással kihozhatjuk.
Kihozhatjuk, ám hova tesszük? Orvos? Fuvar? Sajnos anyagi kereteink kimerültek…Nincs más segítséget kellett kérnünk, hogy megmenthessük!
Ezúton köszönjük Andinak aki vállalta a szállítást és fél napig ide-oda fuvarozta Andort. Andi elvitte a Gömb klinikára ahol levették a bőrkaparékot, kapott szemcseppet, a doktornéni szerint biztosan fertőző, más kutya mellé nem mehet! Itt szeretnénk megköszönni a Gömb Klinikának a gyors állapotfelmérést.
Andi hozzám sietett, hogy megszabadítsuk szegényt a maradék szőrpáncéljától. Időközben kiderült, hogy Andor chipes és ivartalanított is, itt köszönném meg Pufinak a gyors segítséget, hogy azonnal jött egy chipleolvasóval….Annyira akartam, hogy kiderüljön ki a tulajdonosa Andornak, de a sors nem így akarta a chip nincs regisztrálva! Folytattuk, megfürdettük, lenyírtuk majd úgy döntöttünk Dr. Varga Józsefhez visszük, mivel nagyon nem volt jól. Itt ismét Pufinak a köszönet, hogy elirányított minket….
Sajnos súlyos és visszafordíthatatlan KSC-szemszárazsága mellett autoimmun betegsége is volt. Ezeket tetézte az atkásság és az akut bőrgyulladás, mely egész testére kiterjedt. Szemeire szinte semmit nem látott, alig hallott, minden mozdulat és érintés mérhetetlen fájdalommal járt számára. Emellett csont sovány volt és legyengült szervezete nem bírta volna a kezeléseket. Dr. Varga Józseffel egyetemben, aki már sok ilyen esetet látott, küzdöttünk Andorért, de be kellett látnunk, hogy számára megváltás ha elengedjük.
Mindenkinek hálásak vagyunk aki mellettünk volt.

Azt, hogy mit éreztem, amikor megláttam, nehéz szavakba önteni DÖBBENET….rá kellett ébrednem ISMÉT, hogy ennek az egész szörnyűségnek, amit mi emberek művelünk soha nem lesz vége soha…..
Mikor belenézel egy ilyen állat szemébe, nem tudsz mást tenni csak zokogni, remélni, küzdeni! Vajon a régi gazdája mit
gondolhatott mikor utoljára belenézett Andor szemébe, mielőtt kidobta a XII. kerületben?! Gondolhatott, mert érezni biztosan nem érzett-nyilván azt, hogy hurrá egy gonddal kevesebb!
Andor nem is lát, sovány, kint a csípőcsontja a bordái, teste tele fekélyekkel, nedvedző berepedésekkel, minden egyes mozdulta fáj neki. Nem tudom leírni mit érezhet ez a csöpp test, és még ezek ellenére is jön és csóvál, a szívem szakad meg. Úton a doki felé már az jár az agyamban, hogy lehet el kell engednünk, de elhesegetem hiszem, hogy megcsináljuk, hogy megcsinálja, ha ennyi mindent kibírt!
Dr. varga Józsinál, jött a hideg zuhany, nem mondta ki, de megerősítette , hogy kimondhatatlan fájdalmai vannak, esélye az életben maradásra szinte nincs! Vikivel egyszerre könnyesedett a szemünk, felváltva mentünk ki a wc-be kizokogni magunkat! Szinte egyszerre mondtuk ki, ami nagyon nehéz, hogy ENGEDJÜK EL, ne szenvedjen tovább!
Mellette voltunk, tiszteltük, szerettük utolsó óráiban. MINDEN ILYEN ALKALOMMAL MI IS MEGHALUNK! Egy kérdés kavarog bennem: MIÉRT? MIÉRT ÉRDEMELTE EZT A SORSOT?!MIÉRT KELLETT EDDIG VÁRNI???? MIÉRT NINCS MEG AZ EMBEREKBEN AZ ÁLLATOK IRÁNTI TISZTELET?! 2011-et írunk, hiszem azt, hogy az állatok azok, akik igazán megérdemlik, hogy tiszteljük őket!
„– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. „
Milyen igaz is, elfelejtették az emberek azt, hogy az állatoknak van méltóságuk! Méltóságuk melyet egy szempillantás alatt képesek vagyunk eltiporni!
Társadalom vagyunk, közösség, de a földi létünket nemhogy jobbá tennénk és megbecsülnénk. Nem eltiporunk, kizsákmányolunk, tönkreteszünk, megkínzunk, nem tisztelünk= NEM ÉRDEMLÜNK!!!!

EZT NEM LEHET MEGEMÉSZTENI, ELFELEJTENI, FELDOLGOZNI! Ők akiket elveszítünk a részeink maradnak, szívünkben örökké tovább élnek!

„Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok.”

K.A
2011. december 03.