[SZERVEZETEK] Illatos úti Ebrendészeti telep

csupika Dátum: Ma, 18:05

Elmentem tegnap a telepre, hogy megnézhessem, de az ott dolgozók azt mondták, hogy mivel a 054 az a beteg kutyák részlegén van, ezért oda nem mehetek be, nem lehet megnézni, még rápillantani sem, de meg egyébként is műtenek éppen, úgyhogy pláne nem lehet bemenni. Azt javasolták, hogy minden nap nézzem a honlapot, és ha már másik szám lesz mellette, akkor az azt jelenti, hogy kikerült onnan, és akkor már látogatható. És hogy 31.étől viszont mindneképpen elvihető lesz.
Úgyhogy feleslegesen mentem el, emiatt csalódott vagyok, nem gondoltam volna, hogy létezik nem látogatható részleg (max a frissen műtött kutyák miatt van ilyen szoba). Kicsit összezavart az is, hogy akkor hogyan készülhettek képek róla?! Vagy a képeket az ottani dolgozók készítik? Nem értem. Ha ezt tudom, nem megyek el odáig (Szegedről), hanem megvárom 31.ét, amikor már ki lehet hozni...

Sziasztok! Már több, mint egy éve tagja a családnak Prézli, hála a retrievermentő csapatnak. Nagyon szeretjük, és ezzel kicsit vissza is él néha. :-) Időközben megszületett a kislányunk. Ezért is választottunk labit, meg a macsek miatt. Ez utóbbit megkértük, hogy ne bántsa a kutyát :-) Bár már kétszer rámordult Prézli, de mindkét esetben a kajája körül ólálkodott. A baba miatt kis féltékenység néha látszik rajta, de egy kis labdázás után hamar túllendül a dolgon. A labdákat már nem számoljuk. 5 perc és négy hónap között változik a gömb állapotban eltöltött idejük. A kert, ami Prézli előtt sem volt makulátlan, kissé lepusztult. Gyakorlatilag kerítéssel kell megvédeni mindent, amire még szükség van. Itt-ott ás egy gödröt, kihúz néhány növényt. Labdázás közben mindenen átmegy, mint egy tank. Eredetileg a lakásba is így jött be, mármint elsőként, minket fellökve, de könnyen megtanítottuk, hogy mi a helyes sorrend. A sétáltatásnál szépen megy pórázon, csak az első két perc ámokfutás, amíg eljutunk az utca végére, ahol már nincsenek kutyák. Kerítésen keresztül az összesnek nekiugrana, ha a gazdi 90 kilója nem hátráltatná kissé.
Egyáltalán nem bántuk meg a döntésünket, sőt!!! Már el sem tudnánk nélküle képzelni a családot. Esetleg egy kutyatársnak örülne.....