Tegnap este már nem beszéltem senkivel a menhelyről,mert este 8-ig melóztam. De mindjárt megyek ki és majd hozok róla híreket! De biztos megjött!Ha nem érkeztek volna meg,akkor tuti hívnak engem is!
Hát nem tudom, én nem látom túl élhetőnek... És én utálom a siófoki nyarat én csak ilyenkor szeretem a Balatont amikor csak pár emberrel találkozni a parton. Meg ilyenkor sokkal szebb is meg felfrissítő nagyon szellemileg, nagyon meg tud nyugtatni meg felvidítani egy ilyen havas balcsis kutyaséta, mindig egész évben erre várok.
Most már én is értékelem, de tizenéves korunkban télen az egyedüli szórakozás az volt, hogy a 9 órai mise után 10-kor elmentünk moziba a matinéra. Ezért is jöttem el érettségi után Fehérvárra.
Minden ügyet, kórházat /akkor még ott szánkóztunk a dombon, ahol régebben temető volt, most kórház/ Kaposváron kellett intézni. A közlekedés meg nem ilyen volt mint most.
Most már egész más minden Siófokon,
"nagyváros" lett, sokkal élhetőbb.
Apukám is mesélte, hogy régen minden jobb, volt, mint az én időmben. Azt mondta olyan jó gyerekkoruk volt, hogy biztosan soha nem fogja elfelejteni.
És a mai napig ő is szívesen gondol rá vissza, akárcsak Sehe.
Ez biztosan így van.
"Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát, vagy a barátságát, mert már a barátunknak született. Még mielőtt felnyitná a szemét, már hisz bennünk, még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát"
Csinos táborozó lányok, fiúk. Tényleg remek lehetett.
A balatoni diszkók, sokszor hónapokig könyörögtem szüleimnek, hogy engedjenek el.
Mekkor szervezkedés volt, amikor osztálytársakkal mehettünk.
Te jó ég.
"Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát, vagy a barátságát, mert már a barátunknak született. Még mielőtt felnyitná a szemét, már hisz bennünk, még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát"
Szép is volt, csak akkor még gyerekként, fiatalként nem tudtuk értékelni az akkori nyugalmat, főleg télen. A nyarat szerettük, mert akkor nagy élet volt, sok szórakozási lehetőség.
biztosan csodálatos lehetett ott felnőni, én a Duna mellett nőttem fel, de sajnos itt kikötők, uszályok, daruk tanyáztak/tanyáznak.
És mindenhová ki van írva: Fürödni Tilos.
A családdal minden nyáron mentünk a Balatonra nyaralni, nektek pedig megadatott, hogy ott éljetek.
Mindíg is irigykedtem a balatoni gyerekekre.
"Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát, vagy a barátságát, mert már a barátunknak született. Még mielőtt felnyitná a szemét, már hisz bennünk, még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát"
az a lényeg.
Tudok olyan kutyáról, aki télen is, akár jeges vízbe is úszik, ha ahhoz van kedve minden nap.
A Duna mellett lakik és vízfüggő.
Én meg állandóan meg akarok fagyni. Hogy bírják?
"Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát, vagy a barátságát, mert már a barátunknak született. Még mielőtt felnyitná a szemét, már hisz bennünk, még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát"
A Balaton télen- nyáron gyönyörü !
Én Siófokon nőttem fel, most is gyakran
csak azért mrgyek le Siófokra, hogy kimenjek a Balaton partra, a mólóra.
Ha megérzem a viz szagát a gyerekkoromra emlékeztet, amikor 50 éve még a szállodák sem voltak ott a parton.
Magunktól tanultunk meg korcsolyázni a min. 1 méter vastag
vastag jégen, jópár kezdeti eséssel.
"Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát, vagy a barátságát, mert már a barátunknak született. Még mielőtt felnyitná a szemét, már hisz bennünk, még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát"
azt elhiszem, látva, hogymire képes.
Ez hihetetlen.
Nem fagynak le azok a csülkök?
"Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát, vagy a barátságát, mert már a barátunknak született. Még mielőtt felnyitná a szemét, már hisz bennünk, még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát"
"Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát, vagy a barátságát, mert már a barátunknak született. Még mielőtt felnyitná a szemét, már hisz bennünk, még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát"