A magyar kinológiáról

Az eb-zsebi baba
E piciny jószág nagy pechje, hogy legtöbbször Paris Hilton-féle ledér kurtizánok karján himbálódzik, holott hírnevét már rég megalapozta a Guiness könyvbe való bekerüléssel, mint a Föld legkisebb kutyafajtája.
Különleges méretei és sajátos megjelenése mellett, már azon sem csodálkozhatnánk, ha a csivava valamilyen földön kívüli értelmes intelligencia lévén került volna a bolygónkra, ami hajazna nevének jelentésére („Apró kutya az égből”), ám a valóság ennél sokkal prózaibb. Eredetét alapvetően Mexikóból származtatják, a közép-amerikai tolték indiánok kicsiny – „tecsicsi” elnevezésű – kutyáitól. Az indián legendákban e kicsiny jószágok kísérték halott gazdájuk lelkét kilenc folyón át a paradicsomig.
Más elméletek szerint a csivava ősei Spanyolországból kerültek Mexikóba a hódítók karján ülve, megint vélemények szerint i.e. 700 táján Egyiptomból, Málta szigetén keresztül jutottak a chilis bab és tequilla hazájába. Végül is mindegy, tény, hogy e piciny kutyácska hazája Mexikó, mi több Chihuahua (azaz Csivava) nevű szövetségi állam területe.
Amerikában 1904-ben regisztrálták hivatalosan az első csivavát, Európába 1934-ben született az első alom. Magyarországra a 60’-as években kerültek a fajta képviselői.
Centis ceremóniamester
Egy maja mítosz szerint a csivava Oxaca, a napisten szolgája, akit azért adott az embereknek, hogy oltalmazza őket a madár alakot öltő emberevő szörnyektől. A hiedelmek szerint egy főpap életét – akit megtámadott egy ilyen lény – a ruhájába rejtett csivava mentette meg, midőn fékevesztett ugatásával a frászt hozta egy efféle szörnyre…
Azt, hogy a mendemonda mennyiben táplálkozott valóságos alapokból, nem tudhatjuk, de hogy a csivava valóban olyan fülsüketítő ugatásra képes, ami a legfelkészültebbeket is meglepheti, az már igaz. Ez önmagában véve még nem lenne nagy szám egy kutyától, de ha figyelembe vesszük, hogy a csivi első pillantásra úgy fest, mint a hiányzó evolúciós láncszem az elefántcickány és a wallabi között, akkor igenis komoly teljesítmény. Az extrémitáshajhász divatirányzatok az ő esetében a „minél kisebb, annál jobb” jeligét tűzték a zászlajukra, melynek köszönhetően 1-1,5, sőt 500 grammos (!) példányok is előfordulnak közöttük. Ez a mikroszkopikus töpörítés azonban semmi jóra nem vezet. Egy-egy ilyen apró jószág jóformán még a „simogatható házikedvenc” funkciójának sem tud eleget tenni, mert vagy a ridikülben tűnik el reménytelenül, vagy gazdája lapítja palacsintává egy-egy túl heves cirógatás alkalmával. Azért az ideális méretű 1,5- 3 kilós egyedek sem tépik ki gazdájuk kezéből a flexipórázt… Sőt, a csivaváknak szinte nincs is szükségük pórázra, egyenesen kötelező számukra a „karonülés” Annyira aprók ugyanis, hogy gyakorta teljesen kívül esnek egy ember, vagy gyermek látókörén, és ha azok nem elég elővigyázatosak, könnyedén eltaposhatják. De nem ez az egyetlen veszély, mely rájuk leselkedik. Egy csivi számára minden „szabadlábon”, a kutyafuttatón, vagy utcán töltött alkalom felér egy túlélőtúrával. Mivel egy kifejlett csivava gyakorlatilag csak egy kölyök csivavánál nagyobb, ezért szinte minden más fajtársa (leszámítva a „miniyorkit”) nagyságrendekkel nagyobb nála. Ez azt jelenti, hogy bárminemű testi kontaktus – legyen szó agresszív támadásról, netán gorombább játékról – potenciális veszélyt jelent számára. Becsületükre legyen mondva, a kis csiviknek helyén van a szívük. Nem egyszer hősies elszántsággal és teljesen komoly szándékkal képesek támadást indítani másik kutya, vagy ember ellen. A baj ott kezdődik, ha a másik fél is komolyan veszi őket, akkor annak súlyos, nem ritkán életveszélyes következményei lehetnek.
Az általam réges-régen ismert egyetlen csivavának, bizony nap mint nap meg kellett küzdenie ezzel a nehéz teherrel annak érdekében, hogy szolidra méretezett kolbászkáját – melyet minden alkalommal kigúvadó szemmel hozott napvilágra – elhelyezhesse a kutyafuttatón…