A magyar kinológiáról

A rottweiler őseit római korig eredeztetik, amikor a hódító seregek étkeztetéséül szolgáló szarvasmarhák saját lábon követték a csapatokat. Zord, kegyetlen utak voltak ezek, amelyek embert és kutyát egyaránt próbára tettek. A nagy távolságok megtétele szívós, kitartó, egészséges ebeket követelt, akiknek nemcsak az akkoriban még alacsony szinten domesztikált, félig vad szarvasmarhákat kellett hatékonyan kordában tartaniuk, hanem a nyomukban járó banditák, rablók és a csordát tizedelő farkasok ellen is fel kellett venniük a harcot, majd mintegy levezetésképpen – ha már amúgy is ott voltak – gazdáik oldalán részt vettek a csatákban is. Viszontagságokkal övezett vándorlásuk során az Alpokon átkelve, eljutottak a rómaiak által alapított és Arae Flaviae névre keresztelt városkába, amely a mai Németország nyugati területén fekvő Rottweil kisvárosának ókori megfelelője volt, ahol kisebb falkáikat, mintegy segítőként hátrahagyták. Jobb helyre nem is kerülhettek volna, hiszen ezen a vidéken már a rómaiak városalapítása előtt is földművelés és marhatenyésztés folyt, a későbbiekben pedig a 19. századi marhakereskedelem központjának számított. A Neckar folyó partján elterülő Rottweilben, valamint annak környékén maradt kutyák különböző helyi pásztorkutyákkal keveredtek, és a középkor folyamán egységesedő fajtaként – „rottweili mészáros kutya” – néven váltak ismertté, a mészárosok és marhakereskedők elsőszámú segítőiként tartottak számon.
Feladatukat továbbra is tökéletesen ellátták, hajtották a marhát, megvesztegethetetlenül védelmezték gazdájukat, és annak értékeit. Megbecsülésüket azonban a vasút megjelenésével szép lassan elvesztették, és úgy tűnt, a dicsőséges hadjáratok hűséges kísérői, gazdáinak marcona védelmezői, a száműzöttség keserü kenyerét rágcsálva végleg eltűnnek a történelem süllyesztőjében.
Szerencsére azonban a fajta szerelmesei 1907-ben Heidelbergi Rottweiler Klub néven szervezetet alapítottak, melynek célja a rottweiler megmentése mellett, lefektette a szervezett tenyésztés alapjait. Munkájuknak hála, a rottweilert „érdemei elismeréseként” 1910-ben hivatalos rendőrkutya-fajtának minősítették, majd 1921-ben több fajtaklub karöltve megalapította az ADRK-t, azaz az Általános Német Rottweiler Klubot, amely a mai napig példaértékűen feszes követelményeket támasztva, őrzi és kézben tartja a fajta tenyésztését.
Tenyésztőket és tulajdonosokat tömörítő tagjai a szigorú szabályzatnak megfelelően azon munkálkodnak, hogy megtartsák olyannak a rottweilert, amilyenné a küzdelmes évszázadok tüzében edződött. Ennek szellemében az ADRK kutyákkal szemben alapvető elvárás a kiváló fizikum, sziklaszilárd egészség, legfeljebb enyhe diszplázia megléte, kiemelkedő szellemi adottságok és stabil, megbízható idegrendszer. Mindezeket a tulajdonságokat szigorú próbákon ellenőrzik, és csak a minden szempontból kifogástalan egyedeket engedik a tenyésztésbe. Teszik mindezt azért, hogy a rottweiler a jövőben is megőrizhesse a profi munkakutyák elitjében elért méltó helyét.