A magyar kinológiáról

Megkockáztatom, hogy a használati fajták esetében a mai kor használati követelményeinek történő legszélesebb palettán való megfelelés nem másból, mint az eredendő, eredeti használati célból végzett hosszan tartó szelekció eredménye!

Véleményem szerint ezért van szükség az eredti használati érték megőrzésére!

A divat tenyésztés szerintem nem korszerűsítést jelent, sokkal inkább a gyakorlatban egy olyan használati értéket, ami vagy uniformis, minden egyes fajtával szemben ugyanazokat a követelményeket támasztja, vagy a használati érték teljes mellőzését a tenyésztésben.

Korábban már említettem néhány anomáliát a ringek tájáról, s ilyenekkel bőven találkozhatunk olvasói észrevételek formájában is. Más természetű, de ide kívánkozó jelenség az az általános és igen sportszerűtlen magatartás, mely a korlátlanul nevezett „örökös győztes”-ek szerepeltetésében nyilvánul meg, hiszen a tízszer CAC, ötször HFGY kutya bizonyára nem rosszabb, mint a harmincötször CAC, tizenkétszer HFGY eb, talán csak a gazdája intelligensebb (esetleg szegényebb?). Ezt a sportszerűtlen magatartást a szabályozás szintjén kellene meggátolni.

Sok vita folyik arról, hogy szeretett fajtáinkat eredeti feno- és genotípusokban kell-e megtartani, vagy úgynevezett „korszerűsítés”-nek kell, lehet őket alávetni? Nehéz, rendkívül nehéz kérdés. Sorolhatnánk azt hiszem hosszan a példákat, de úgy gondolom ennyiből is világos, egy adott fajta alakulásáért a mindenkori tenyésztőket, s az őket irányítani hivatott szerveződéseket terheli a felelősség. Mert felelősen kell dönteni, hogy a fajta eredeti, vagy korábbi tenyészcélja fennáll-e, avagy a kor változó viszonyai között új funkciót kell-e ellátnia, s ha igen, ez milyen külső, illetve belső tulajdonságok változását igényli, úgy, hogy még a fajtaazonos karakter alapvetően meghatározó legyen. Magam, tekintettel arra a körülményre, hogy a kutya a legnagyobb variabilitással rendelkező, több mint négyszáz fajtát felölelő háziállatunk, s ebben a választékban mindenki fellelheti a neki legjobban megfelelőt, azt a véleményt vallom, hogy lehetőleg eredeti, vagy közel eredeti formában kötelességünk megőrizni elődeinktől örökölt fajtáinkat, s káros minden olyan tevékenység, mely „korszerűsítés” címen szélsőségesen megváltoztatja azokat. Ekkor jönnek ugyanis a divattenyésztés áldásai, mint például: a fogazat problémái, a légzési-, mozgásszervi és egyéb egészségügyi gondok halmaza, az idegrendszeri rendellenességekről nem is szólva.

Elsőrendű célként kell tehát szemünk előtt lebegjen mindenkor az általunk tenyésztett fajtától elvárt mindazon tulajdonságok összessége, melyek ebeinket alapfunkciójuk ellátására képessé teszik;