[KUTYAMENTÉS] Bulldog mentés

Sziasztok! :)

Az én eddígi történetem veletek-rólatok.

2010.tavaszán léptem át először a Noé Állatotthon kapuját,meglátogatva a Boxer-napot.
Mindíg is nagy állatbarát voltam,így az első érzésem az volt,hogy "hazaérkeztem".

Innentől mikor időm engedte,kilátogattam kisfiammal és barátaimmal,de idén a segélykoncert egy új fejezetet nyitott meg.Elkezdtek forogni a kerekek,hogy teljesen jó,hogy minden elő van készítve,tökéletes a szervezés és jól érezzük magunkat,de hogy ez mennyi munkával jár,sokan nem is gondolnák...hát így lettem én önkéntes :)

Innentől nem volt megállás...mentünk felvonulni,riadóláncot fújtam az adományokért és "hirdetem az igét" ahol,ahogy csak lehet.Majd egy októberi napon olvasom a hírt,hogy egy boxermama a babáival fuvarra vár,elég sürgős.Telefonáltam és másnap mentem is,de nem voltam felkészülve,mi vár rám.Az udvarban egy csontig lesoványodott,csupaszív boxerlányzó várta a jobb életet,miközben 3 babája rendületlenül próbált tejhez jutni,teljesen esélytelenül.A "gazda" össze-vissza beszélt,próbálta menteni magát a teljesen egyértelmű helyzetből,de csak szófoszlányokat hallottam,egyre azon járt az agyam,hogy végre felkapjam ezt a kis családot és innen el,minél előbb
Elmélkedésemből az a mondat zökkentett ki,hogy: "akkor telefonálok egy ismerősömnek,lehet,hogy neki kell az egyik kiskutya!" Szívem szerint közöltem volna,hogy az ilyen embernek egy kaktusz sem való,nemhogy egy élőlény,de igyekeztem megtartani higgadtságomat.
-"Na szia,te figyelj'má,itt van ez az állatvédő és elviszi a kutyákat.Akko' most kell az egyik kiskutya?"

Igen...ez az állatvédő itt van,teljesen ledöbbenve...nem kell a kutya,kő a szívről leesik,papirok és család a kocsiban,könnyeim pedig az arcomon.Drága Zsini,megérdemlitek a szerető gazdát,csak erősödjetek!

Szívem a Bulldog-fajtamentő csoporthoz és védenceihez húzott,hiszen engem is rengeteg szeretet vár itthon 11 hónapos francia bulldog kislányomtól,Missy-től.Hétköznap és hétvégén "Mentoraimtól",Szilvitől és Csillától sok segítséget és útmutatást kapok,miben lehetek a leginkább segítségükre.Nagyszerű szervezettség és odaadás fogadott,igyekszem most és a jövőben is ennek maradéktalanul megfelelni,hiszen sok mindent kell még megtanulnom...és hogy mi kárpótól mindezért? Eltéveszthetetlen örömteli mimika,röfögés és sok nyálas puszi.Ennél többet nem is kaphatnék,ez a legnagyszerűbb "fizetség". Köszönöm és büszke vagyok,hogy amikor valaki megkérdezi,azt válaszolhatom: "Igen,a Noé Állatotthon önkéntese vagyok." :)