Nagy csodálótok vagyok. Imádtam Filip naplóját, imádom ahogy róla írsz.
Drága, drága édes Filip Őszintén sajnálom. „Minden gyertya Érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben,
Ki vigyázol ránk onnan fentről,
S lelkünkhöz szólsz a végtelenből,
Milliók közt az egyetlen,
Csillagként ragyogsz a szívünkben."
Nyugodj békében Filip! Az egész ország büszke lehet rád!
"A kutyákat pár hét alatt jól be lehet idomítani, de a gyerekek meg az anyák egy életen át viaskodnak." /Dr. Csont/
"Úgy megütlek, hogy oda is becsengetsz ahol még csak az alapot ássák!"
Emlékezek Filipről, az ország első mozgássérült segítő kutyájáról! Imádtam a naplóját, ami néhány hónapja véget ért...Nyugodj békében Filip!
"- Filipnek most jó, ugye? - kisfiam őszinte kérdése az elmúlásra. Minden kutya gazda előbb vagy utóbb szembekerül ezzel a kérdéssel. Bár az elejétől fogva tudjuk, a kezdetekben ott van a vég is, az elválás mégis mindig nehéz.
„Bölcs” tanácsom visszahullott, kereshetem a „hogyan” válaszait. Filip a kezdetektől fogva teljesen új utakra vezette életünket, felfedezők lehettünk, egyik nagyszerű élményből sodródtunk a másikba: első hazai mozgássérült-segítő kutyaként tőle tanultam, egymástól tanultuk mit is jelent a négylábú segítség a valóságban. Az agility sportba is „miatta” keveredtünk, aminek köszönhetően részesei lehettünk a ParAgility sportág megalakításának, ami négyszeres közös Világ Kupa győzelemhez vezetett. Hosszú távú etológiai kutatómunkában vehettünk részt, és még a kerekesszékes tánccsoport tagságomat is neki köszönhetem (dog dancingre készülve náluk vettünk táncleckéket, és végül ott maradtunk mindketten). Ő volt az, aki képes volt elhitetni velem, hogy „tudok” kutyázni és az írás sem áll annyira távol tőlem. Filip naplóját vezetve ismertté vált kis csapatunk. Mindenben ott akart lenni mellettem, legyen szó kutyakiképzésről, konferenciákról vagy autóversenyzői játszadozásaimról.
A régi történetek kedves emlékként jönnek elő, a jövővel kapcsolatban sincs semmi negatív érzésem, csak a jelen nehéz a KUTYÁM nélkül. Egész élete arról szólt hogyan tudná kitalálni kívánságaimat. Életvidám szolgálatkészsége egészen biztosan nem bírná elviselni, hogy Ő okozzon Gazdájának szomorúságot. Tehát én sem merülhetek el bánatomban. A közös élményeinkről szóló napló itt véget ér…
Minden kutyás érzi melyik élete igazi kutyája. Nekem Filip testesített meg a KUTYA fogalmát, pedig nem kivételes kutyának született. Rengeteg hasonló vagy még jobb adottságú kutya él most is gazdája mellett. Talán Filip példáját látva több ember elgondolkodik a kutyáinkban lévő lehetőségeken…
Köszönet a Kutyával az Emberért Alapítványnak, külön köszönet nevelőszülőjének, Bernáth Zsókának és kiképzőjének, Gácsi Mártának.