Hála Istennek jól vannak!
(kopp-kopp)
Árnyék szürkehályogja sajnos tovább terjedt így nagy valószínűséggel már semmit vagy nagyon minimálisat lát de jól elboldogul.
Jól vannak, fürgék, jó kedvűek, bár kissé elhíztak
Ha a dolgok nem fordulnak jobbra, akkor menj balra.
Szezám 2010 július 16-án 14 órakor átment a szivárványhídon. 9 éves volt.
Emléked örökké szívemben él..
SZEZÁM EMLÉKÉRE
- Te aki végigjártad a soproni szőlőhegy poklát.
- Te aki a törvény játékszere voltál, mint egy tárgy.
- Te aki mindezt tűrted és magadba fordultál.
- Te aki elvesztetted minden bizalmadat az emberekben.
- Végre 2007 júliusában örök társaddal, Tesóval
hozzám kerültél.
- Lassan oldódni kezdtél, de minden zizzenésre összerezzentél.
- Legjobb barátod Tesó mindig óvott, és vigyázott rád.
- Végre kezdtél bízni a kétlábúakban,
akik sok-sok szertettel próbálták feledtetni pokoli emlékeidet.
- Társad Tesó, ki jóval fiatalabb volt, mint Te, boldog otthonra talált.
- Neked is megvolt a remény a boldog otthonra.
- Már otthonosan mozogtál a megszokott környezetedben.
- Minden nap alig vártad a sétákat és az ismerős környezetet,
ahol sok-sok szeretet vett körül.
- Már érdeklődtél más négylábú társaid iránt is.
- Ha bizonytalanul is, de már próbáltál játszani is.
- Ha félénken, de visszajöttél, ha hívtalak.
- Tegnap még a cicával is megbarátkoztál, vele aludtál.
- Ma bágyadt volt a szemed, szó nélkül tűrted a vizsgálatokat.
- Remélted, hogy a kétlábúak segítenek rajtad, de a súlyos kór elragadott.
- Kaptál egy szurit és szép lassan álomba szenderültél,
de már a szivárványhídon túl ébredtél.
- Ott szaladgálsz Fruzsikával és Robival az örök vadászmezőkön.
- Nincs már fájdalom, félelem, csak boldog játék és öröm.
- Emléked örökké szívemben él.
Senkiről nem lehet semmit tudni? Hogy lecsengett ez az ügy is, nagy felhajtás, mentés és most pedig azt sem tudjuk élnek-e vagy sem?
Elszomorító! Mennyien megmozdultunk, hogy jobb legyen nekik és most csak reménykedhetünk, hogy valóban jobb is lett...?
Sziasztok! Tudtok valamit a tapolcai menhelyre Ulrike Vollner-hez került két soproni mudiról?
És úgy általában a többiről? Gazdások lettek?
Pl. Eva Rhodes-nál is volt jópár anno.....
- Te aki végigjártad a soproni szőlőhegy poklát.
- Te aki a törvény játékszere voltál, mint egy tárgy.
- Te aki mindezt tűrted és magadba fordultál
- Te aki elvesztetted minden bizalmadat az emberekben.
- Végre 2007 júliusában örök társaddal, Tesóval
új helyre kerültél.
- Lassan oldódni kezdtél, de minden zizzenésre összerezzentél.
- Legjobb barátod Tesó mindig óvott, és vigyázott rád.
- Végre kezdtél bízni a kétlábúakban, akik sok-sok szertettel próbálták feledtetni pokoli emlékeidet.
- Társad Tesó, ki jóval fiatalabb volt, mint Te, boldog otthonra talált.
- Neked is megvolt a remény a boldog otthonra.
- Már otthonosan mozogtál a megszokott környezetedben.
.- Minden nap alig vártad a sétákat és az ismerős környezetet, ahol sok-sok szeretet vett körül.
- Már érdeklődtél más négylábú társaid iránt is.
- Ha bizonytalanul is, de már próbáltál játszani is.
- Ha félénken, de visszajöttél, ha hívtalak.
- Tegnap még a cicával is megbarátkoztál, vele aludtál.
- Ma bágyadt volt a szemed, szó nélkül tűrted a vizsgálatokat.
- Remélted, hogy a kétlábúak segítenek rajtad, de a súlyos kór elragadott.
- Kaptál egy szurit és szép lassan álomba szenderültél,
de már a szivárványhídon túl ébredtél.
- Ott szaladgálsz Fruzsikával és Robival az örök vadászmezőkön.
- Nincs már fájdalom, félelem, csak boldog játék és öröm.
- Emléked örökké szívemben él.
Mudi Fajtamentő Egyesület "A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!"
Szezám olyan súlyos rákban szenvedett, hogy elkellett engedni Nagyon gyorsan alakult ki, úgy, hogy nem lehetett megmenteni
"Engedd el azt,
ki rég menne már,
Hisz a búcsúra,
oly régóta vár.
Két lét közt,
hová a halál hívta,
Csak te tartod ott,
a reménybe bízva.
Hogy mindez álom,
csak ébredni kell,
S ezért nem szakadt
még tőled el.
Elvesztetted egyszer,
s nem akarod többé,
Pedig az emlékek,
nem válnak köddé.
A szívedben hordozd
és köszönd meg hát,
Hogy eddig figyelt,
s vigyázott rád.
Lelkeddel lelkét
emeld a fény felé,
Hagy járuljon most,
már Istene elé."