Akkor ha jól értem a társaság egyik fele reménytelen, és szinte feladta hogy a falkája mellé pasit találjon, a másik fele pedig azt mondja megoldható, csak mondjuk apránként kell hozzászoktatni a kiszemelt egyedet az ebekhez?
Először csak a tacsit mutatjuk meg, a dán dogot meg egy hónap múlva???
Nem birom megállni, hogy ne csatlakozzam a témához...
Falkástól költöztem össze egy kutyaellenes családban felnövő, kutyát csak képről ismerő pasival.
Ez 20 évvel ezelőtt volt, azóta sem futott el, több gyerekünk is lett.
Jó a topik! Én is komoly párkapcsolatban élek, megismerkedésünk előtt macskabolond voltam, de nem annyira, mint amit a kutyákkal művelek mostanában. Nem kutyás volt a párom, majd első két kutyámat tőle kaptam!!!
Attól tartok Pöttyösmandula rám gondolt, amikor írta h egy ismerősének a barátja féltékeny a kutyákra. Ez nem teljesen igaz azért. A nem kutyás párom jelenleg már nem bánja ha kutyaszőrös, megengedi h a száját puszilják a kutyák, remélem ő nem olvassa ezt, de a wc-n Kutya újságot és dalmatás könyvet olvas és abba is simán beleegyezett, hogy külföldre menjünk fedeztetni! Ő nem féltékeny, csak a kutyázás anyagi oldala miatt aggódik, mert irtó sokba vannak. És a kiállításokat nem szereti, de ezt el kell fogadnom. ( mert egy korrupt dolognak tartja) Én tolerálom az ő hobbiját, ő az enyémet, muszáj kompromisszumokat kötni és akkor minden simán megy! Nem születik mindenki kutyásnak, de nem nehéz azzá válni!
Mi szilveszterkor telefonos riadó láncon vagyunk, meg folyamatosan figyeljük az utcát, és ha kóborka jön, megpróbáljuk becsalni. Hála égnek vidéken könnyebb ezt intézni.
Örülj neki, hogy nincs otthon is neted, másra se lenne időd... Nálam is így van. Amióta otthon nincs netem, egy csomó mindenfélére ráérek, amik sokkal fontosabbak, mint hogy egész délután a gép előtt üljek.
Na ja. Az mindig egy kemeny dömping En is szoktam akkor segiteni parositani az elveszetteket, talaltakat, iden ez kimarad, nuku net otthon
A szilveszterröl meg annyit, hogy az utobbi ket evben az volt a program, s sztem iden is ez lesz, hogy ülök az agyon, es fogom Afra nyakörvet, aki minden durranasnal ki akar rohanni a vilagbol. A többi kutyam az egesz hopparet haton fekve, horkolva alussza vegig...
Hát pont ez az! Még +egy kutya beleférne, na de még egy pasi is... Nem nyitok óvodát, elég egy gyerek... Várom a herceget fehér lovon, fakó agárral. Ha meg nem jön, az sem tragédia, legalább nem nyávog még valaki a fülembe - már szegény Héra is sztrájkol, ma sok hét kihagyás után megint utánamszökött, amit nem is csodálok, mert hajnalban és késő este tudom csak vele megvitatni az élet dolgait és ez kevés. Úgyhogy hétvégén séta lesz, naaagy, de az autóm kaputtgegangen, nincs benne fűtés, nyári gumi viszont igen... Na de, visszatérve a nagy társkeresésre: keresem azt a vagány, intelligens és klassz pasit, aki elvisel egy sárkány-skorpiót három másik sárkánnyal zusammen... Hozzámköltözni nem kell, de szeretni igen!
Nem. Ez az élet nem teszi lehetővé, h másra is elegendő figyelmet fordítsak, márpedig az elengedhetetlen egy jó kapcsolathoz. Ne akarjátok hallani a napirendemet.
Hát biztos van olyan kitya, akinél ez nem jelenik meg gondként a szófogadás terén, de az enyémnél nagyon észnél kell lennem minden pillanatban. Épp ma vagyunk túl egy 4 napos kizáráson, de mivel nem igazán láttam, hogy észrevenné magát, és holnap meg rendezvény van, amin muszáj lesz foglalkoznom vele, kénytelen voltam egy erős fegyelmező sorozattal érvényesíteni az akaratomat, ami nagyjából működött is, de rá jellemző módon, mikor hagytam felengedni, futni és játszani, egyből fel akart venni egy száraz kenyérhéjat, amit tudván tudja, hogy tilos. Szóval ő ilyen kis makacs típus, nála az ágyon alván egyenlő lenne a falkavezérséggel szerintem. De nem akarom tovább elvenni a helyet a párkeresőktól! csak tessen már párt keresni valakinek, na!
Hát ha engem egy nemkutyás pali bevállalna annyi kutyával és olyan időbeosztással ahogyan élek, akkor az az ember csakis Csukás István pennájából bújhatna elő.
Ha nincs ott, csak akkor jöhet fel az agyra a kutya... de en is ugy kezdtem, hogy nem jöhetnek fel, söt, a kanapera se. De fel a viharban, akkor feljöhetett az egyik. Aztan elkezdtek trükközni, beprobalkoztak, feljöttek, lezavartam...aztan ök nyertek,mert megvartak, mig elalszom, es valahogy reggel megint ott volt ket kutya az agyban Felalomban meg hottra nem volt kedvem veszekedni velük. Aztan rajuk hagytam. Ugy vagyok vele, amig mas teren nincs gond, ergo szot fogad, rendesen behivhato, stb., addig nem szigoritok.
Meg ha estenkent olvasok, dolgozgatok, akkor is szeretem, ha ott vannak körülöttem. Meg lehet öket parnanak hasznalni olvasashoz.
no igen, ez már haladás! De bevallom, én is szigorú vagyok a kutyatartás terén, és bár a lakásban van, nem jöhet fel az ágyra. mégha szeretném is néha, hogy mellém bújjon, akkor sem. Így is küszködök eleget a rejtett dominanciájával, állandóan azon igyekszik, hogy feljebb helyezze magát a rangsorban (hátha nem kell szótfogadni, engedelmeskeni ugye...). Ha még az ágyon is aludhatna, akkor tuti elszállna az agya én meg szállhatnék utána... Ráadásul finnyás vagyok a tiszta ágyneműre, ágyra, már csak ezért sem tudnám elnézni, hogy belefeküdjön. De ez a kisebb baj még mindig, a nagyobb, hogy ez komoly rangsorvitát eredményezne, ezért abszolút tilos. Így mondjuk könnyebb elfogandia a kutyát annak is, aki amúgy nem kutyás. De ő így nagyon rendes, fegyelmezett, csendes kutya, nincs láb alatt, nem nyúl semmihez, még a nyitott tápos zsák is mellette van (nincs rá hely, hogy msáhol legyen) és ahhoz sem nyúl, pedig nagy zabagép, valódi bélpoklos típus.
Nekem az elözö parommal a kutyazasra ment ra a kapcsolatom. De egyaltalan nem banom. Sztem jobban jartam igy, hogy a kutyakat valasztottam.
Ezek utan mar nem is füztem sok remenyt a dolgokhoz.
Akkor dobtam viszont egy hatast, mikor a mostani kedves utban hozzam ramcsörgött, hogy koszal itt a szomszed utcaban egy sovany vizsla, hazavigyem? (Hozzateszem, keszen van azert ö is a falkatol, föleg a dominans szukamtol, miazhogy a kutya a konyhaban, agyon...stb )