Amelyik munkakutya nem tud nyugton lenni, annál nagy baj van. Vagy a gazdája rontott el valamit nagyon...
Én pl Lynntől már első héttől elvártam, hogy ha pihi van, akkor pihi van. Nincs rohangálás, nyávogás, pattogás, szépen lefekszik és elvan.
Ha meg kell pörögjön mondjuk ő sose volt egy túlpörgős izgága kiskutya, már pár hónaposan is olyan komoly és megfontolt volt, mint egy felnőtt.
A legviccesebb az volt, mikor hajnalban indultunk versenyre. Én még félig aludtam, bepakoltam a kocsiba, kutyákat is beküldtem, Lynn meg szépen észrevétlenül felsettenkedett a szobámba és visszafeküdt aludni. Már zártam volna az ajtót, mikor eszembe jutott, hogy Úristen, hol van Lynn? Őt viszem versenyezni, ő meg inkább aludna
Ma megint voltunk a zizzenttel nagysétán, jöttek barátnőmék is Én már korán fent voltam és telefonon keresztül rugdostam ki barátnőmet az ágyból hogy ma igenis elmegyünk sétálni Sikerült 9 órakor elindulni itthonról. Először elmentünk a boltba, beugrottam egy kis ajándékért mert barátnőmnek ma van a szülinapja Utána mentünk a ligetbe. Hubi nagyon ügyes volt, nem félt a városba A ligetbe viszont nem sokáig voltunk mert valamit nagyon éreztek a kutyák, tuti vadakat mert Hubi meg volt hülyülve, meg kellett kötni. Pletyka is ment volna, Rocky meg az összes fa oldalba pisilésével volt elfoglalva Szóval vettük az irányt a parkba. Ott járkáltunk, majd leültünk a padra és figyeltünk a kóbor német juhászt aki szerintem jobban félt mint mi hogy odajön De utána jött egy hapsi és megfogta... Biztos csak ellógott. Nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, szóval megint elindultunk a liget fele, nem a járdán mentünk hanem a szélébe ahol nem voltak szagok(legalábbis nem olyan erősen) így Hubinak csak párszor kellett üvölteni hogy jöjjön vissza De amúgy nagyon ügyi volt, elfogadta a kaját is, meg a behívása is egész szép Egy pár képet is mutatok Jön-jön
Hehe, számomra ez olyan fura Tényleg még ismerősöm sincs akinek munkabordere van és gyakran találkozok velük, de azt hinné az ember hogy mindig pörögnek és dolgoznának Nem gáz, gyere máskor is
szerintem egy normális kutyának, még ha munkakutya is, lennie kell "kikapcsológombnak". mert aki folyton zizeg, ott lehet valami baj van. persze normális foglalkozás mellett. szerintem senkit sem zavar, így már hárman vagyunk.
Ezt tanusíthatom Itt a kopaszom, aki ha tehetné egész nap a párnáján feküdne, hiába félig munkaborder már hiányoztak ezek a smileyk bocs hogy bepofátlankodtam
helyes helyes! én is ugyanígy vagyok vele... hányszor végigsétáltam már a városban koszosan a kutyával. de inkább leszek egyedül fura, mint tömegben nem önmagam. ráadásul nem tudják milyen pillanatokat hagynak ki... ez leírhatatlan, amit tudnak nyújtani...
Ja és arra visszatérve hogy kinek mi a normális, kinek nem Engem nem érdekel hogy mit gondolnak rólam. Az meg pláne nem hogyha utálják hogy kutyázok. Nem egy olyan ember van akivel nem vagyok jóba, és gondolom kutyabuzinak(bocsánat a kifejezésért) hív, de attól nem fogom elkerülni. Ugyanúgy elmegyek mellette mintha nem is ismerném, nem kell azt hinnie hogy majd miatta elkerülöm nagy ívbe Illetve sokan látnak, tanárok is hogy kutyát sétáltatok. Azok is folyton megszólnak hogyha kutyát sétáltatni van időm házira miért nincs stb... Annyira nem az ő dolguk Nekem az a normális hogyha hideg idők vannak és süt a nap akkor órák hosszát kint sütkérezek Hubival, ha gyakorlunk és kimegyünk az utcára se érdekel hogy klumpa papucs van rajtam és tiszta sáros ruha. Semmi Nekem ez az életem, ezt szeretem :) És nem tartom égőnek ha az egész városon csurom vizes cipővel és sáros nadrággal megyek végig, pedig biztos mondják, hogy na ez se normális
Az a szerencse hogy Vegas nem olyan túl nagy aktivitású border. Mármint nem olyan hogy akivel ha nem foglalkoznak egész nap az rombol és csak kárt csinál. Nyugodt természetű, és megszokta szerintem hogy Barbi ritkán van otthon. Meg szerintem Barbi szülei inkább a gazdái már :)
Hubi is szeret engem, mindig ha kimegyek hozzá egyből jön oda hozzám, akár álmából felverve de akkor is csóválva <3 Apuékhoz viszont nem tudom miért ragaszkodik annyira, talán mert ők ritkán szokták akár simogatni is és ezért mindig kuncsorog meg olvadozik hogy "jaaaj csak egy simit"
nálunk mivel én foglalkozok csakis a kutyával, így hozzám ragaszkodik a legjobban. a többieket is szereti, nekik is örül (mint kb. minden embernek. ), de pl. apu is vagy húgom is többször próbálták elvinni pórázon vagy bármi, de nem megy el nélkülem sehova. engem már nem is érdekel. ez a nem normális dolog a legjobb része az életemnek. a biztos pontom.
hát mindegy, ez van. jaaaaaj, nem akar ő olyan sokszor játszani. ritkán játszik más kutyákkal, és akkor is így. szóval attól nem kell félni, hogy mindenkit letámad.
De egyébként Barbi alapból se sokat volt otthon, mert Pesten dolgozott... Szóval 1-2 havonta járt haza egy-egy hétre Brainiacborders Kennelből van Veg' Köszönik szépen
Én is így vagyok vele, abba belehalok ha egy pár napot nem látom Hubit. Persze Hubit ezt egy csöppet se izgatja, amikor hazaérek nagy bunkón odajön és kb visszaküld a picsába hogy miért mentem el ennyi időre és stb-stb... Nem hogy örülne bakker De viszont azt észrevettem hogy anyut és aput rettentően imádja :) Táborba amikor jöttek értem apuék egyenesen ugatott örömébe, rohant oda hozzájuk, majd kicsattant a boldogságtól Ohh, én hányszor kapom hogy ez már nem normális dolog, hogy ennyire szeretem a kutyám
El tudom képzelni milyen, mármint hogy hogy csinálhatja. De ilyen természetű. Szerintem senkinek se akar rosszat, csak "elszalad vele a ló" és hirtelen nem tudja hol a határ De amikor Hubival találkozott akkor valahogy vele nem akart annyira játszani Mármint én nem vettem észre, jó, mondjuk Hubi semmi olyan jelet nem adott hogy játszani akar, sőt egyenesen undorodott szegény Mollytól
jaa értem. én nem tudnék úgy kimenni. nem vagyok normális, de ez van. nem tudnám itthon hagyni a kutyámat 3 hétre sem. anyuék szerint beteges dolog, de ez van. milyen kennelből van Vegas?
nagyon jó képek! tiszta cukik együtt.
jó, azért Molly nem ejt sebeket úgymond, szóval ő nem ilyen módon játszik durván. hanem általában üldözi a másik kutyát, és amikor beéri, akkor morog, meg a "nyakára megy". de még sosem harapott meg senkit se erősen, sosem volt nyüszítés vagy ilyesmi... egyszerűen megadják magukat a kutyák, vagy mennek a gazdihoz vagy lefekszenek. ezt nehéz így elmondani. de máskor meg olyan szépen tud játszani, de azt csak tízből egyszer.
Elküldve: 2014-10-31 14:17:17, 
mondjuk ő sose volt egy túlpörgős izgága kiskutya, már pár hónaposan is olyan komoly és megfontolt volt, mint egy felnőtt.
Őt viszem versenyezni, ő meg inkább aludna 
Sikerült 9 órakor elindulni itthonról. Először elmentünk a boltba, beugrottam egy kis ajándékért mert barátnőmnek ma van a szülinapja 
Utána mentünk a ligetbe. Hubi nagyon ügyes volt, nem félt a városba 
Szóval vettük az irányt a parkba. Ott járkáltunk, majd leültünk a padra és figyeltünk a kóbor német juhászt aki szerintem jobban félt mint mi hogy odajön 
persze normális foglalkozás mellett. 
már hiányoztak ezek a smileyk 
Illetve sokan látnak, tanárok is hogy kutyát sétáltatok. Azok is folyton megszólnak hogyha kutyát sétáltatni van időm házira miért nincs stb... Annyira nem az ő dolguk 
Nekem az a normális hogyha hideg idők vannak és süt a nap akkor órák hosszát kint sütkérezek Hubival, ha gyakorlunk és kimegyünk az utcára se érdekel hogy klumpa papucs van rajtam és tiszta sáros ruha. Semmi 
