Sejtem kire gondolsz, egyszer voltam megnézni a kutyáit és utoljára. Mikor konkrétan venni akartam KÁJt, bejártam az országot, akkor nem találtam itthon nekem megfelelő kutyákat, nyilván volt azért, csak én nem akadtam rá.
A sznobizmusnak, csak ez kevés volt ahhoz, hogy ne csak mutatósak, de a maguk nemében működőképesek is maradjanak a kutyák. Aztán hál istennek mások is labdába rúgtak, más koncepciók alapján.
Elárulom neked, volt idő, mikor az ázsia itthon majdnem a kuvasz sorsára jutott. Illetve az ország akkori legsikeresebb, legtöbb kutyát kibocsátó kennelje ugyanazt megcélozva, mint hajdan a kuvasz esetén, "számoljunk le a harapós vadállat képével" flegmatikus, halvérű egyedek produkálásában látta a jövőt. A veszély elhárult, a modern ázsia csak a kuvasszal szembeni impozánsabb megjelenésének köszönhette túlélését.
Törpe kecske ha kell, szerzek. Jót dumáltunk, pörög a fórum mint a mérgezett egér. Ja a szomszédomnak van egy törpe lova, kisebb mint a KÁJ, olyan édi, de nagy csibész, vagy hangulat függő, időnként hátulról megharapja az embert. Asszem van is róla valahol videóm, mindjárt megkeresem.
A modern kutyatenyésztés ami a mai igényeket kielégíti, s a mai modern Magyarországon valós nagyragadozó veszély, külterjes állattartás nélkül, bizony ugyanezek az igények lépnek fel, nagytestű fajták esetében nem kedvez az amúgy kolerikusabb eredeti pásztorebeknek, sokkal inkább a flegmatikusabb "személyiségi jegyekkel" bíró, vérmérsékletű egyedeknek. Ezzel összefüggésben ugyanúgy nem kedvez a respiratórius anyagcsere típusú, sokkal inkább a digesztivusz anyagcsere típusú nagy termetű ebeknek.
A kultúrtenyésztésben óhatatlanul a mai, modern 100-200 éves múltra visszatekintő fajták esetében a kulturális intelligencia egyre fokozódó fejlődése figyelhető meg. Ez az olyan ősi fajták esetében, mint az eredeti, aborigen pásztorebek koránt sem annyira fejlett szemben más, fizikai, szociális intelligenciájukkal. A mai kor igényeinek itt óhatatlanul azok az egyedek felelnek ebből a szempontból is, ami nem azonos az eredetivel.
Vajon miért lett a kuvasz olyan ritka mint a fehér holló és miért terjedt el a kaukázusi és a közép ázsiai, mert elsősorban beton kemény házőrzőt kerestek az emberek és ezek bizony sokkal jobbnak bizonyultak. Sajnos a mértéktelen elterjedésük olyan emberek között is népszerűvé tette őket, aki csupán nagy termetű díszpintyet keresnek bennük, hát gyorsan halad ezen a lejtőn mindkét fajta.
Ja, de nem mindegy, hogy milyen életformát éltek régen, ledolgozva a zsíros-szénhidrátos kalóriákat. Ma meg a computer előtt ülve, mindent felhalmozva.
Egyébként csirke és tyúk közti "húsminőség" különbség nem a tartástechnológiának, hanem a kornak tudható be. Nyilván a nagyüzemi broyler nem éri meg a tyúk kort.
Hát én is jobban szerettem a zsenge csirkét, mint mikor kiöregedett tyúkot vágott a muter. A vért precízen felfogta egy kis tálba és bizony finom is az, ahogy leírtad. Egyébként most esszük a tápos (tescos) kaját, de sok szempontból régen sem táplálkoztak valami egészségesen az átlag magyarok, szerintem is a zsír és a sok fűszer nem kedvezett mindenkinek, (kenyér, szalonna, hagyma, bor, oszt annyi).
Nekem nem tetszenek ezek a több mázsás monstrumok, olyanok mint a 90lilós KÁJ. A nagy lógó fül az rendben, Afrikától kezdve szerte elterjedtek a forró éghajlaton, egyértelmű hogy a szervezet, főként az agy hűtése végett.
Azért van különbség a két típus között.
http://www.youtube.com/watch?v=t9XOlx-6kf0 http://www.youtube.com/watch?v=sqE9Q2R_gg0
Kicsit hosszabb lére eresztve. Azt nem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy más környezeti viszonyok közül származó állatok, mivel ahhoz adaptálódtak, bizony más komfort zónával rendelkeznek, mint a mieink. Így nyilván mások lesznek az igényeik is. Persze ki lehet elégíteni az igényeiket valamilyen szinten, de ha gazdasági haszonállatot tart az ember kérdés anyagilag megéri-e? Megéri-e a magasabb költségen termelés? (mondjuk kecsketejet amiből van itthon olcsóbb is) Ha pedig kedvtelésből tart az ember állatot, nyilván fontos számára az állat közérzete, "jóléte" elgondolkodtató, hogy vajon jó-e neki ha mondjuk a mi hideg telünkbe, a számára kellemes indiai szubtrópusi klímán történő legelészés helyett egy fűtött istállóba zárjuk.
Állatkertekben közszájon forog, egy sok tíz éves tapasztalaton alapuló elképzelés, miszerint trópusi állatok sokkal könnyebben akklimatizálhatók a mérsékelt övhöz, de legalább is az ilyen fajok igényei könnyebben elégíthetők ki (úgy naggyábul), mint a sarkvidéki, vagy éppen magashegységi állatoké. De azért mert a recés zsiráf életben marad és szaporodik Szentpéterváron akár szárított lombon is, nem jelenti azt, hogy ugyanolyan komfortosan érzi is magát, mint az afrikai szavannákon vágtató, friss zöldet eszegető rokona. Még ha nagymacskák nem is lesnek rá, s trófea vadászok sem.
A másik dolog sznobizmus. Többször leírtam jómagam is egyfajta sznobizmus miatt keveredtem közel az ázsiához. Kergetett engem is tanyán kuvasz. Tetszett is. Aztán kezdett rossz híre lenni, mondván vad, aztán erre az volt a válasz, hogy elkezdtek babalelkű kuvaszokat produkálni. Aztán hallott az ember "farkasölőkről", hogy a jugoszláv 9 hónaposan kinyírta a kétéves kuvaszt. Meg látott az ember impozáns nagy medvéket, s elhitte hogy ezek ott még a mai napig farkasokkal küzdenek. Ja az eredetiek igen, de kitudta akkor még, hogy ezek a kétszeres kuvaszméretűek bizony leonbergi kutyulékok, s a mozgás távolságuk maximum egy udvar átfutásáig terjed. Aztán jött a kau. Hú basszus milyen "eredeti" fej a vágott fülekkel, s hogy ölnék az embert. Ki tudta akkor még, hogy ezek mind modern, vörös csillagos, börtönőr kauk, amiknek a viselkedése olyan messze áll az eredeti farkasölőktől mint az a bizonyos Makó...
Aztán persze az ázsia. Ami még nagyobb, még impozánsabb volt, s az ember végig abban a hitben volt, hogy ezek ott a mai napig nyájat őriznek. Aztán persze idővel rájött, hogy mégse. Ezek az impozáns óriások bizony modern kiállítási vagy épp viador trendeket követő kennelek tenyészeredményei. S az ember idővel rájött, hogy az igazi nyájak mellett szolgálni tudó pásztorebek, nem is biztos, hogy méretben olyan látványosan eltérnek a mi pásztor kuvaszunktól. Függetlenül attól, hogy Koszovóban, Közép-Ázsiában vagy épp a Kaukázusban járunk. S aztán ennek a sznobizmusnak esnek áldozatául a jelenlegi kaliba, esztena kutyák, ki tudja milyen, papír nélküli, csak épp működő, szedett-vedett román pásztorkutyák, amiket esetlegesen az előbb felsorolt okok miatt cserélnek le impozánsabb kaukra, ázsiákra.
Na akkor én már ízig vérig panel profi vagyok.. de se a házi tejet, se a házi csirkét, tyúkot nem eszem meg, mert zsíros s az íze is borzalmas számomra.. Holott, magam is vágtam tyúkot vidéken, beleztem, pucoltam.. blablabla, de megenni már nem ettem meg a húsát, mert számomra nehéz s rágós. Ellenben a tyúk vére s a sertés vére hagymával... nyami, nyami.. Na azt szívesen ennék akár most is.
Ja, meg lehet kisebb, de gyorsabb fejlődésű fajtáknak a tömeggyarapodása is jobb.
De ha már kuriózum. Én egyszer kaptam egy ukrán érdekeltségű behajtó ismerősömtől két darab szurszki tyúkot. Ez talán valahol az ukrán és orosz határvidéken kaparász. Látszólag kényes, gyönyörű habos tollal, búbosan, talán sötét hússal, s eggyel több lábujjal, a selyemhez hasonlóan. Gyönyörű és túlélő. Parlagon tartottam, a legnagyobb fagyban is, felgallyazott a fákra, jól tojt, kotlott, s jól nevelte fiait, bár csak közepes testű. Szerintem nem ismeri a kutya se a "fajtát', papírjuk sem volt, s csak egy isten háta mögötti csóró ukrán faluból származtak.
Elküldve: 2013-02-25 21:56:46, 
